História 1983
1983 / 3. szám - GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK - GLATZ FERENC: Nyár a külvárosban
gyár gyermekek 1918 nyarára szervezett tengerparti üdültetése. A lapok április végétől hirdették az akciót, amelyet külön kormánybiztos irányított. Az eredeti tervek szerint 20 —30000 6—12 éves gyerek 6 hetes nyaralásáról lett volna szó, végül 10000 budapesti és 5000 Budapest környéki gyerek kiutazását szervezték meg. A kiválasztás részben a gyermekkórházak javaslatai, részben a napisajtóban meghirdetett helyeken és időpontokban történt jelentkezés alapján különböző polgári jótékonysági és szociáldemokrata szervezetek közreműködésével zajlott. Több turnusban július elejétől akarták indítani Abbáziába (Opatija) és a környező üdülőhelyekre a különvonatokat, azonban — noha megelőzően szervezés ürügyén tucatjával töltöttek tisztviselők heteket a színhelyeken — csak július 20-án kelhetett útra az első csoport. Hatalmas felhajtás volt az indulásnál: katonazenekar játszotta a Himnuszt, puffogtak a frázisok. A folytatás már kevésbé volt derűs: Fiuméban (Rijeka) senki sem várta a gyerekeket — végül nagy nehezen sikerült őket hajón az üdülőhelyre szállítani. Ellátásukról alig-alig gondoskodtak — utoljára Kaposváron kaptak meleg ételt, majd egynapi utazás után egy darab kenyérrel kellett beérniük. Napokig tartott, amíg a megfelelő elhelyezést megoldották és hiába juttattak elegendő mennyiségű élelmiszer-jegyet a gyerekek ellátásával megbízott konyhákra, ezeknek fedezete nem volt. Az utolsó két hétre — nem utolsósorban a nyomorúságos körülményekről a sajtóból értesült felháborodott szülők nyomására — konszolidálódott a helyzet. Az első csoportokkal kiutazott 1300 gyerek augusztus 29-én érkezett haza. További csoportokat ekkor már — arra hivatkozva, hogy a gyermekeket ellátó személyzet munkájára a harctéren van szükség — nem indítottak. Az első csoportban utazott a 13 éves József Attila. Szabolcsi Miklósnak az ő fiatal éveit feldolgozó monográfiájából (Fiatal életek indulója. Bp. 1963. 151 —155. 1.) ismerjük e „nyaralás” történetét. A radikális és szociáldemokrata sajtó legjobb tollú munkatársai — így Jászi Oszkár, Somogyi Béla, Kunfi Zsigmond — elemezték a történteket, cáfolva azokat a híreszteléseket, amelyek szerint elsősorban a horvát lakosság ellenséges magatartása okozta a kudarcot. Sokkal inkább arról volt szó, hogy — a nemzetiségi problémára oly érzékeny Jászi Oszkár találó megfogalmazásában - „a magyar indolencia [érzéketlen közöny] és osztrák bürokrata copf jogosulatlan magánérdekkel párosulva” vezetett a balsikerhez. P. 34 GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK Olcsó fotográfus dobozokkal készültek az alábbi felvételek. Fényképezéshez még nem szokott kezek kattintották a masinát, a fény-árnyékviszonyok figyelembevételére még nem iskolázott szemek nézték ki a helyszínt a felvételekhez a családtagokról, barátokról. A társadalmi méretűvé szélesedő fotózás emlékei ezek. A középosztálybéliek szabadidőtöltésének már az első világháború után természetes velejárója a családi ünnepek vagy kirándulások, túrák megörökítése, s a filmet azután a Budapesten és a kisvárosokban, sőt községekben is mind nagyobb számmal megjelenő kis fényképész műhelyekben hívatják elő, nagyíttatják. Csak a harmincas években jutnak el az első olcsó géptípusok a műveltebb, szakmunkás rétegekhez, a magukat a városi kultúrában már otthon érző, jobbára már nem elsőgenerációs fiatal munkásokhoz. A gép kezelése még egyszerű: alig kell — és lehet — a fényerősséget, expozíciós időt állítani. Az elkészült, jellegzetesen csipkézett szélűre vágott felvételek saját kézzel készített fotóalbumba, vagy véletlenül a családhoz került, szebb zsinórral összekötött dobozkába kerülnek megőrzésre, emlékként a majdani öregkor számára. Régóta ismert nehézsége a történettudománynak a társadalom alsóbb rétegeinek megközelítése. A kisemberek — legyenek azok munkások, parasztok, kistisztviselők — a családban történt elhalálozás után nem viszik a megmaradt Srtzi’ tu’indukív etet . SZÁMUNK SZERZŐI BURUCS KORNÉLIA egyetemi hallgató (ELTE BTK); F. DÓZSA KATALIN muzeológus (Magyar Nemzeti Múzeum); HALÁSZ IMRE levéltáros (Zala megyei Levéltár); KANYAR JÓZSEF nyugalmazott levéltárigazgató (Somogy megyei Levéltár); KÓCZIÁNNÉ SZENTPÉTERI ERZSÉBET muzeológus (Közlekedési Múzeum); NÉMETH GYÖRGY egyetemi tanársegéd (ELTE BTK); PETERCSÁK TIVADAR muzeológus (Dobó István Múzeum, Eger); PALOVICS LAJOS muzeológus (Budapest Történeti Múzeum); PÓK ATTILA tudományos munkatárs (MTA TTI); PÓTÓ JÁNOS (História szerk.); RÁZSÓ GYULA tudományos főmunkatárs (Hadtörténeti Múzeum); VÖRÖS KÁROLY tudományos főmunkatárs (MTA TTI). Rövidítések: ELTE BTK , Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, MTA TTI , Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet