História 1983
1983 / 3. szám - F. DÓZSA KATALIN: Utazás, nyaralás, sport - és a viselet
Utazás, nyaralás, sport — és a viselet Az utazás és ehhez szorosan kapcsolódva a sport a 16. század közepétől nagy szerepet játszott a divat formálásában. Nem csupán új ruhatípusok megalkotására ösztönzött, de napjaink kényelmes, célszerű öltözködésének kialakulását is elősegítette. Számtalan, saját korát megbotránkoztató újítás jelentkezett először a — modern szóval élve — szabadidőruházatnál. Ugyanakkor a divatot is irányító vezető rétegek tagjai testedzés után is a kényelmesebb formákat igén Fehérbor színű könnyű szövetruha nyaralóknak és fürdőzőknek gombdísszel és keskeny ó-arany színű latin csíkszegéllyel” - a rajz tanúsága szerint teniszezéshez is ajánlott. De kétséges, a végiggombolt hasíték ellenére is, hogyan lehetett benne egy kemény mérkőzést végigjátszani (Budapesti Bazár, 1911.) nyerték, hiszen kinek van kedve egész napi síelés után szoros fűzőbe, keménygallérba bújni? Mindez szándék nélkül is a viselet demokratizálódását segítette elő. Legrégebben, azaz a 18. századtól kezdve, a hagyományos sportok — vadászat, lovaglás — öltözékei különültek el, célszerűségre törekedve. A lovaglásnak köszönhetjük a frakkot, mivel a kabát szárnyai elöl akadályozták a lovast s ezért levágták azokat. De ugyanígy a nagy galléros, szövetből készült, hosszú redingote-ot, eredeti angol nevén riding coat-ot, magyarul lovagló kabátot. Az útiruha fogalma viszonylag újabb. A 17—18. században legfeljebb egy bő, csuklyás köpennyel védekeztek az út pora ellen a hölgyek. Az urak a 18. század közepétől kezdve a lovagláshoz hasonlóan öltözve, szövetkabátban, csizmásan indultak útnak. A női divatban a 19. század közepén jelenik meg a kifejezett útiruha, amely egy sima szabású szövet, ritkábban selyemöltözék, később férfias kosztüm vagy kabát. Speciális és időben már századunk elejéhez köthető ruhadarab volt — mint azt a neve is mutatja — a bő és hosszú automobilköpeny, amelyhez a férfiak ellenzős sapkát (micisapka), a nők fátyollal vagy sállal körültekert nagy kalapot hordtak. Nyaralóhelyen a századfordulótól a nők többet öltöztek mint otthon. Volt, aki azért nem utazott el, mert nem volt hozzá megfelelő ruhatára. A férfiak viszont egy kissé könnyedebben ruházkodhattak. Az ing puha gallérral készült, az öltöny anyaga könnyű fehér vászon. Leggyakrabban szalmakalapot viseltek hozzá. A kifejezetten fürdőzést szolgáló ruhák a 19. század közepén jelentek meg. A férfiaké trikóanyagból készült s befedte a lábakat, karokat, a nőké flanellből, kartonból, később selyemből. A krinolinos nagy szoknyák idején nagyon illetlennek tűntek ezek a csípő vonalat, sőt a lábat is megmutató nadrágos öltözékek. Hosszú ideig nem is sokat változtak, a századfordulón térdig rövidültek, s a merészebbek rövid ujjal, mélyebb kivágással csináltatták. A sportruhák legtöbbjét eleinte hevesen ellenezték az illem és erkölcs védői. A vívó- és tornaruhák még hagyján, hiszen a tornatermekben csak nők voltak. De korcsolyázni, teniszezni csak rövid (értsd bokáig érő) ruhában lehetett, nem is szólva a biciklizésről! Az 1900-as évektől kezdve a nyaralás, sport mind több lehetőséget nyújtott az egészséges életforma és a változatos toilette-ek kedvelői számára, pontosabban azoknak, akiknek ideje és pénze volt rá! F. DÓZSA KATALIN „Lovagló nő, úgy öltözve, mint egy férfi, bajor frakkban." Hozzátehetjük, hogy a frizurája, nyakkendője, mellénye és csizmája is az urakét utánozza. A férfiak viseletét először a vadász- és lovaglóöltözetnél vették át a nők a 18. században, megtörve a két nem ruházatában érvényesülő évszázados elkülönülést. (Galerie des Modes, 1779. Paris)