História 1983

1983 / 3. szám - F. DÓZSA KATALIN: Utazás, nyaralás, sport - és a viselet

Utazás, nyaralás, sport — és a viselet Az utazás és ehhez szorosan kapcsolódva a sport a 16. század közepétől nagy sze­repet játszott a divat formálásában. Nem csupán új ruhatípusok megalkotására ösztönzött, de napjaink kényelmes, cél­szerű öltözködésének kialakulását is elő­segítette. Számtalan, saját korát meg­botránkoztató újítás jelentkezett először a — modern szóval élve — szabadidő­ruházatnál. Ugyanakkor a divatot is irá­nyító vezető rétegek tagjai testedzés után is a kényelmesebb formákat igé­n Fehérbor színű könnyű szövetruha nyaralók­nak és fürdőzőknek gombdísszel és keskeny ó-arany színű latin csíkszegéllyel” - a rajz tanúsága szerint teniszezéshez is ajánlott. De kétséges, a végiggombolt hasíték ellenére is, hogyan lehetett benne egy kemény mérkőzést végigjátszani­ (Budapesti Bazár, 1911.) nyerték, hiszen kinek van kedve egész napi síelés után szoros fűzőbe, kemény­gallérba bújni? Mindez szándék nélkül is a viselet demokratizálódását segítette elő. Legrégebben, azaz a 18. századtól kezdve, a hagyományos sportok — vadá­szat, lovaglás — öltözékei különültek el, célszerűségre törekedve. A lovaglásnak köszönhetjük a frakkot, mivel a kabát szárnyai elöl akadályozták a lovast s ezért levágták azokat. De ugyanígy a nagy galléros, szövetből készült, hosszú redingote-ot, eredeti angol nevén riding coat-ot, magyarul lovagló kabátot. Az útiruha fogalma viszonylag újabb. A 17—18. században legfeljebb egy bő, csuklyás köpennyel védekeztek az út pora ellen a hölgyek. Az urak a 18. szá­zad közepétől kezdve a lovagláshoz ha­sonlóan öltözve, szövetkabátban, csiz­másan indultak útnak. A női divatban a 19. század közepén jelenik meg a kifeje­zett útiruha, amely egy sima szabású szövet, ritkábban selyemöltözék, később férfias kosztüm vagy kabát. Speciális és időben már századunk elejéhez köthető ruhadarab volt — mint azt a neve is mutatja — a bő és hosszú automobilkö­peny, amelyhez a férfiak ellenzős sapkát (micisapka), a nők fátyollal vagy sállal körültekert nagy kalapot hordtak. Nyaralóhelyen a századfordulótól a nők többet öltöztek mint otthon. Volt, aki azért nem utazott el, mert nem volt hozzá megfelelő ruhatára. A férfiak vi­szont egy kissé könnyedebben ruház­­kodhattak. Az ing puha gallérral készült, az öltöny anyaga könnyű fehér vászon. Leggyakrabban szalmakalapot viseltek hozzá. A kifejezetten fürdőzést szolgáló ru­hák a 19. század közepén jelentek meg. A férfiaké trikóanyagból készült s befed­te a lábakat, karokat, a nőké flanellből, kartonból, később selyemből. A krinoli­­nos nagy szoknyák idején nagyon illet­lennek tűntek ezek a csípő vonalat, sőt a lábat is megmutató nadrágos öltözé­kek. Hosszú ideig nem is sokat változ­tak, a századfordulón térdig rövidültek, s a merészebbek rövid ujjal, mélyebb kivágással csináltatták. A sportruhák legtöbbjét eleinte heve­sen ellenezték az illem és erkölcs védői. A vívó- és tornaruhák még hagyj­án, hi­szen a tornatermekben csak nők voltak. De korcsolyázni, teniszezni csak rövid (értsd bokáig érő) ruhában lehetett, nem is szólva a biciklizésről! Az 1900-as évektől kezdve a nyaralás, sport mind több lehetőséget nyújtott az egészséges életforma és a változatos toilette-ek kedvelői számára, pontosab­ban azoknak, akiknek ideje és pénze volt rá! F. DÓZSA KATALIN „Lovagló nő, úgy öltözve, mint egy férfi, bajor frakkban." Hozzátehetjük, hogy a frizurája, nyakkendője, mellénye és csizmája is az urakét utánozza. A férfiak viseletét először a vadász- és lovaglóöltözetnél vették át a nők a 18. században, megtörve a két nem ruházatában érvényesülő évszázados elkülönülést. (Galerie des Modes, 1779. Paris)

Next