História 1986
1986 / 5-6. szám - SZEMTANÚ - SCHIFFER PÁL: Mozgalom, börtön, nyugdíj
1968. november 1.___ fontosabb fogamzásgátló szerek forgalma (ezer db) gátló tabletta. 1968-ban megindult az általános kereskedelmi forgalomban árusított ún. C-film gyártása is, melynek előállításával - a nagy teherbeesési arány miatt - 1970 elején leálltak. június 27. A Coca-Cola hazai megjelenéséről nyilatkozik Kelemen György, a Likőripari Vállalat vezérigazgatója. Az új ital „az új mechanizmus útján” került Magyarországra. Eddig csak vendéglátó helyeken lehetett kapni, de ez évtől a 10-12 millió palackból már a KÖZÉRT-nek is jut. Egyes vélemények szerint a céla „nem nagy szám”. augusztus 20. A Népszabadság ünnepi vezércikkében megtörténik az államalapítás és a szocialista Magyarország, a hagyomány és a jelen összekapcsolása, a múlt felvállalása. „Mindaz - írják -, amikért a magyar nép ebben az évezredben küzdött, azt a szocialista Magyarország első alkotmánya iktatta törvénybe. Azóta évről évre ez kettős ünnepnap is.” augusztus 21. A bolgár, a lengyel, a magyar, az NDK és a szovjet hadsereg egységei bevonulnak Csehszlovákiába. október 21. „Fővárosunk levegője mind szenynyezettebbé válik. Budapesten csak a gépjárműforgalom hatására 1 liter levegőben 120-180 ezer porszemcse kavarog... a városi autóbusz mögött 420-520 ezer, egy földgépet szállító Tátra vontató mögött 1-1,5 millió por- és koromszemcse található 1 liter levegőben.” október 24. Kádár János beszéde a budapesti Harisnyagyárban: „Megemlítek egy példát, ami társadalmunk erejét és szilárdságát mutatja. Az augusztus 21-ét követő napokra gondolok, amikor az ismert események történtek. Az események meglepték az embereket, annak ellenére, hogy tudták, vannak problémák Csehszlovákiában. Az első pillanatban az emberek előtt sok minden nem volt világos. Párttagságunk és a széles tömegek alapvető magatartása mégis az volt, hogy elfogadták, támogatták a párt és a kormány döntését.” november 1. Életbe lép a népi ellenőrzésről szóló 1968: V. törvény. A népi ellenőrzés feladata, hogy „segítséget nyújtson az állami és állampolgári fegyelem megszilárdításához, a társadalmi tulajdon védelméhez, erősítéséhez és fejlesztéséhez, a munka szervezettebbé és gazdaságosabbá tételéhez; küzdjön a korrupció, a felelőtlen, lélektelen ügyintézés, a pazarlás ellen, a visszaélések leleplezéséért, a hivatali beosztásukkal visszaélő személyek hatékony felelősségre vonásáért”. összeállította: BURUCS KORNÉLIA, DEMETER ZSUZSANNA, PÓTÓ JÁNOS, STEFÁNY JUDIT, SZABÓ RÓBERT, P. TOMSICS EMŐKE 1957 1960 1965 1967 Óvszer 4 500 7500 11 500 10 200 Pesszárium 4,4 32 42 44 Timidon tabletta* 8,6 33 30 58 Timidon zselé 21,7 86 131 158 * doboz: 15 db SZEMTANÚ Mozgalom, börtön, nyugdíj Interjú Schiffer Pállal Schiffer Pál 1911-ben született Hajdúszováton. Iskoláit Budapesten végezte, 1929-ben érettségizett, majd 1940-ig tisztviselőként dolgozott. 1940-ben a Ganz Hajógyárban lett segédmunkás. A munkásmozgalomba korán, már 1932-ben bekapcsolódott, 1936-tól tagja a szociáldemokrata pártnak. 1944-ben illegalitásba vonult, ekkor a munkásegység, valamint a Magyar Front megszervezésén dolgozott, de röviddel ezt követően a DEF VKF, ill. a Gestapo letartóztatta. A felszabadulás után továbbra is aktív részese volt közéletünknek. Jelentős szerepet vállalt a két munkáspárt egyesülésében. 1950. április 24- én koholt vádak alapján letartóztatták és halálra ítélték. Ezt az ítéletet 1954-ben életfogytiglanra változtatták. 1956 májusában rehabilitálták, 1976 óta nyugdíjas. - Hogyan látta a munkásegység kérdését 1946-1947-ben? - Ezt a kérdést ketté kell bontanom, mert ennek van egy ideológiai része, amelyik nem volt problematikus és amelynek erősítésére azért több tényező hatott. Tehát hogy a munkásegységnek érvényesülni kell, annak az elvi igazság mellett az is erősítője volt, hogy Magyarországon elég erős jobboldal volt. Magyarországon elég erős hagyománya volt az antikommunizmusnak és 45-ben készültünk a választásra. És itt volt az első vitám Rákosival, mert az én álláspontom az volt, hogy ez még korai, mert az országban még létre sem jöttek a szervezetek, mert az emberek még kevéssé vannak tisztában azzal, hogy mit is akarnak. Ezek az emberek 25 éven keresztül azt hallották, hogy a marxizmus, a kommunizmus az ördög találmánya, hogy vallás- és családellenes, hogy jön a csajka-kolhozrendszer s ennek következtében nem lehet elképzelni - érveltem, mert 1944-ben elég sokat utaztam az országban és nemcsak Budapest hangulatát, hanem a vidék képét is többé-kevésbé láttam -, hogy egy év alatt ez a légkör, ez a gondolkodás olyan mértékben megváltozzék, hogy a demokratikus választás a demokrácia győzelmét hozza. Rákosi leintett, hogy ő jobban tudja, ne legyek pesszimista, a háború és a fasizmus összeomlásának a tanulsága és azok a gyűlések, amelyeket lefolytatnak, azt mutatja, hogy a nép többsége most már felénk fordult. No, nem érdekes, hogy nem fordult felénk, hanem rá kellett ébrednünk, hogy a nép többsége nem egyértelműen antimarxista, antikommunista, de a nép többsége nincs velünk. Nem tekintem azt a 66 %-ot, amelyik nem szavazott a két munkáspártra egyértelműen jobboldali vagy fasiszta erőnek, de ezt a 66 %-ot politikailag a jobboldal befolyásolta. És nem egy olyan esemény történt, amely ebben a meggyőződésükben és politizálási lehetőségükben őket erősítette. Tehát elvileg és a politikai összértékelés szempontjából a munkásegység gondolata, programja nem volt vitatható, és nem ingatta meg semmi sem. Ugyanakkor az együttműködés gyakorlata számos nehézséget okozott. Kétségtelen, hogy mind a két párt részéről számos olyan esemény történt, amely a munkásegység tényleges érvényesülése ellen hatott. És az is kétségtelen, hogy ebben azért a vezérszólamot az MKP vezette. Ez nem érintette azt, hogy a munkásegységre szükség van, és hogy a munkásegység eljuthat oda, hogy szervezetileg is a két párt egy legyen. - Nem biztos, hogy jól értékelem az akkori helyzetet, de a korabeli dokumentumrapján úgy tűnik, hogy 1945-öt követően a szDL.álamokrata párt, a kommunista párthoz viszonyítva lépéshátrányba került. Az Ön megítélése szerint reálisan érzékelem-e ezt a folyamatot, és amenynyiben igen, mely okok hozták létre ezt a folyamatot? Nézze, részben reálisan, részben a propaganda hatására érzékeli ezt. Mire is építem ezt a véleményemet? Az agrárprogramot az SZDP 1930-ban fogadta el, a vitatott kérdés csupán az volt, hogy a megtartható földmennyiség felső határa 100 kh vagy 400 kh legyen-e, de a felső határ fölöttit, mégpedig térítés nélkül a dolgozó parasztok számára ki kell sajátítani. Tehát lényegében véve ’45-ben és ’45 után a földreform durván az 1930-as agrárprogram szellemében történt és biztos, hogy 1930 az hamarább volt, mint 1944... Az biztos, hogy... mind 1930-ban, de különösen 1943-ban az SZDP azzal számolt, hogy egy lerongyolt Magyarországon kell elkezdeni az új építését. 1945-ben nem egy lerongyolt, hanem egy lerombolt és kirabolt Magyarországon kezdődtek el a dolgok, ésvilágos, hogy más feltételek biztosítottak. De megindult az újjáépítés olyan szellemben, olyan tempóban Budapesten, már utaltam rá az előbb, ami szinte a képzeletet is felülmúlta. Egy példával próbálom érzékeltetni azt, hogy miben téved leginkább. Emlékszik rá, tud róla, hogy ’45 után megindult egy infláció, amelyik világrekordot jelentett Magyarországon, úgyhogy napirendre került a jó pénz, a jó forint megteremtésének a programja. Minden erőt mozgósítunk. Moszkvából hazajött Varga Jenő, Londonból hazajött Káldor György. Hatalmas apparátusokat hoztunk létre kiváló szakemberekből, akiknek ilyen nehéz körülmények között, tehát a lerombolt gazdaság feltételei között, külső támogatással nem számolva egy stabil pénz megvalósításának lehetőségét kellett kidolgozniuk. Nagyon nehéz feladat volt. Konkrétan abban a bizottságban, amelyet Tímár László vezetett az SZDP-ből, nem vettem részt. Az én feladatom az volt, hogy a hiányzó adatokat beszereztessem, illetve kutassuk fel azokat, amelyek akadályt jelentenek. Nehézségünk - nem elvi okból - csak a Központi Statisztikai Hivatallal volt, mert hiányosak voltak az adatai. A magyar társadalmi és gazdasági élet legszélesebb körei egyértelműen támogatták azt a gazdasági élet felépítését, amely biztosítja a stabil forintot és ebben én bizonyos emberi életfeltételt is beleértek. Amikor a terv nagyjából összeálló feladatom volt, hogy a Vasas székházban, a Magdolna utcában összehívott mintegy 300 szakszervezeti és üzemi bizottsági funkcionárius számára tájékoztatást adjak. A lényege az volt, hogy közöltem, ha minden úgy megy, ahogy eltervezzük, akkor a stabilizáció első időszakában az ipari munkásság fizetése az 1938-as reálbéreknek kb. 50-60%-át teszi majd ki, tehát jelentős életszínvonalcsökkenés következik be. Körülbelül 4-5 óráig beszélgettünk, nem vita volt, hanem megbeszélés, hogy hogyan lehet a feladatokat úgy teljesíteni, hogy sikerüljön a stabilizáció, hogy a munkás 53