História 1986

1986 / 5-6. szám - SZEMTANÚ - SCHIFFER PÁL: Mozgalom, börtön, nyugdíj

1968. november 1.___ fon­tos­abb fogamzásgátló szerek forgalma (ezer db) gátló tabletta. 1968-ban megindult az általános kereskedelmi forgalomban árusított ún. C-film gyártása is, melynek előállításával - a nagy teherbeesési arány miatt - 1970 elején leálltak. június 27. A Coca-Cola hazai megjelenéséről nyilatkozik Kelemen György, a Likőripari Válla­lat vezérigazgatója. Az új ital „az új mechaniz­mus útján” került Magyarországra. Eddig csak vendéglátó helyeken lehetett kapni, de ez évtől a 10-12 millió palackból már a KÖZÉRT-nek is jut. Egyes vélemények szerint a céla „nem nagy szám”. augusztus 20. A Népszabadság ünnepi vezér­cikkében megtörténik az államalapítás és a szo­cialista Magyarország, a hagyomány és a jelen összekapcsolása, a múlt felvállalása. „Mindaz - írják­ -, amikért a magyar nép ebben az év­ezredben küzdött, azt a szocialista Magyarország első alkotmánya iktatta törvénybe. Azóta évről évre ez kettős ünnepnap is.” augusztus 21. A bolgár, a lengyel, a magyar, az NDK és a szovjet hadsereg egységei bevonulnak Csehszlovákiába. október 21. „Fővárosunk levegője mind szeny­­nyezettebbé válik. Budapesten csak a gépjármű­­forgalom hatására 1 liter levegőben 120-180 ezer porszemcse kavarog... a városi autóbusz mögött 420-520 ezer, egy földgépet szállító Tátra vontató mögött 1-1,5 millió por- és ko­romszemcse található 1 liter levegőben.” október 24. Kádár János beszéde a budapesti Harisnyagyárban: „Megemlítek egy példát, ami társadalmunk erejét és szilárdságát mutatja. Az augusztus 21-ét követő napokra gondolok, amikor az ismert események történtek. Az ese­mények meglepték az embereket, annak ellenére, hogy tudták, vannak problémák Csehszlovákiá­ban. Az első pillanatban az emberek előtt sok minden nem volt világos. Párttagságunk és a széles tömegek alapvető magatartása mégis az volt, hogy elfogadták, támogatták a párt és a kormány döntését.” november 1. Életbe lép a népi ellenőrzésről szóló 1968: V. törvény. A népi ellenőrzés fel­adata, hogy „segítséget nyújtson az állami és állampolgári fegyelem megszilárdításához, a tár­sadalmi tulajdon védelméhez, erősítéséhez és fejlesztéséhez, a munka szervezettebbé és gazda­ságosabbá tételéhez; küzdjön a korrupció, a fe­lelőtlen, lélektelen ügyintézés, a pazarlás ellen, a visszaélések leleplezéséért, a hivatali beosztá­sukkal visszaélő személyek hatékony felelősségre vonásáért”. összeállította: BURUCS KORNÉLIA, DEMETER ZSUZSANNA, PÓTÓ JÁNOS, STEFÁNY JUDIT, SZABÓ RÓBERT, P. TOMSICS EMŐKE 1957 1960 1965 1967 Óvszer 4 500 7500 11 500 10 200 Pesszárium 4,4 32 42 44 Timidon tabletta* 8,6 33 30 58 Timidon zselé 21,7 86 131 158 * doboz: 15 db SZEMTANÚ Mozgalom, börtön, nyugdíj Interjú Schiffer Pállal Schiffer Pál 1911-ben született Hajdúszováton. Iskoláit Budapesten végezte, 1929-ben érettségi­zett, majd 1940-ig tisztviselőként dolgozott. 1940-ben a Ganz Hajógyárban lett segédmunkás. A munkásmozgalomba korán, már 1932-ben bekapcsolódott, 1936-tól tagja a szociáldemok­rata pártnak. 1944-ben illegalitásba vonult, ek­kor a munkásegység, valamint a Magyar Front megszervezésén dolgozott, de röviddel ezt köve­tően a DEF VKF, ill. a Gestapo letartóztatta. A felszabadulás után továbbra is aktív részese volt közéletünknek. Jelentős szerepet vállalt a két munkáspárt egyesülésében. 1950. április 24- én koholt vádak alapján letartóztatták és halálra ítélték. Ezt az ítéletet 1954-ben életfogytiglanra változtatták. 1956 májusában rehabilitálták, 1976 óta nyugdíjas. - Hogyan látta a munkásegység kérdését 1946-1947-ben? - Ezt a kérdést ketté kell bontanom, mert ennek van egy ideológiai része, amelyik nem volt problematikus és amelynek erősítésére azért több tényező hatott. Tehát hogy a munkásegységnek érvényesülni kell, annak az elvi igazság mellett az is erősítője volt, hogy Magyarországon elég erős jobboldal volt. Magyarországon elég erős hagyománya volt az antikommunizmusnak és 45-ben készültünk a választásra. És itt volt az első vitám Rákosival, mert az én álláspontom az volt, hogy ez még korai, mert az országban még létre sem jöttek a szervezetek, mert az em­berek még kevéssé vannak tisztában azzal, hogy mit is akarnak. Ezek az emberek 25 éven keresz­tül azt hallották, hogy a marxizmus, a kommu­nizmus az ördög találmánya, hogy vallás- és családellenes, hogy jön a csajka-kolhozrendszer s ennek következtében nem lehet elképzelni - ér­veltem, mert 1944-ben elég sokat utaztam az országban és nemcsak Budapest hangulatát, ha­nem a vidék képét is többé-kevésbé láttam -, hogy egy év alatt ez a légkör, ez a gondolkodás olyan mértékben megváltozzék, hogy a demok­ratikus választás a demokrácia győzelmét hozza. Rákosi leintett, hogy ő jobban tudja, ne legyek pesszimista, a háború és a fasizmus összeomlá­sának a tanulsága és azok a gyűlések, amelyeket lefolytatnak, azt mutatja, hogy a nép többsége most már felénk fordult. No, nem érdekes, hogy nem fordult felénk, hanem rá kellett ébrednünk, hogy a nép többsége nem egyértelműen anti­­marxista, antikommunista, de a nép többsége nincs velünk. Nem tekintem azt a 66 %-ot, ame­lyik nem szavazott a két munkáspártra egy­értelműen jobboldali vagy fasiszta erőnek, de ezt a 66 %-ot politikailag a jobboldal befolyásol­ta. És nem egy olyan esemény történt, amely ebben a meggyőződésükben és politizálási lehe­tőségükben őket erősítette. Tehát elvileg és a po­litikai összértékelés szempontjából a munkás­egység gondolata, programja nem volt vitatható, és nem ingatta meg semmi sem. Ugyanakkor az együttműködés gyakorlata számos nehézséget okozott. Kétségtelen, hogy mind a két párt részéről számos olyan esemény történt, amely a munkásegység tényleges érvényesülése ellen hatott. És az is kétségtelen, hogy ebben azért a vezérszólamot az MKP vezette. Ez nem érintette azt, hogy a munkásegységre szükség van, és hogy a munkásegység eljuthat oda, hogy szervezetileg is a két párt egy legyen. - Nem biztos, hogy jól értékelem az akkori helyzetet, de a korabeli dokumentumra­­pján úgy tűnik, hogy 1945-öt követően a szDL.ála­mok­­rata párt, a kommunista párthoz viszonyítva lé­péshátrányba került. Az Ön megítélése szerint reálisan érzékelem-e ezt a folyamatot, és ameny­­nyiben igen, mely okok hozták létre ezt a folya­matot?­­ Nézze, részben reálisan, részben a propa­ganda hatására érzékeli ezt. Mire is építem ezt a véleményemet? Az agrárprogramot az SZDP 1930-ban fogadta el, a vitatott kérdés csupán az volt, hogy a megtartható földmennyiség felső határa 100 kh vagy 400 kh legyen-e, de a felső határ fölöttit, mégpedig térítés nélkül a dolgozó parasztok számára ki kell sajátítani. Tehát lénye­gében véve ’45-ben és ’45 után a földreform durván az 1930-as agrárprogram szellemében történt és biztos, hogy 1930 az hamarább volt, mint 1944... Az biztos, hogy... mind 1930-ban, de különösen 1943-ban az SZDP azzal számolt, hogy egy lerongyolt Magyarországon kell elkez­deni az új építését. 1945-ben nem egy lerongyolt, hanem egy lerombolt és kirabolt Magyarorszá­gon kezdődtek el a dolgok, és­­világos, hogy más feltételek biztosítottak. De megindult az újjá­építés olyan szellemben, olyan tempóban Buda­pesten, már utaltam rá az előbb, ami szinte a képzeletet is felülmúlta. Egy példával próbálom érzékeltetni azt, hogy miben téved leginkább. Emlékszik rá, tud róla, hogy ’45 után megindult egy infláció, amelyik világ­rekordot jelentett Magyarországon, úgyhogy napirendre került a jó pénz, a jó forint meg­teremtésének a programja. Minden erőt mozgó­sítunk. Moszkvából hazajött Varga Jenő, Lon­donból hazajött Káldor György. Hatalmas appa­rátusokat hoztunk létre kiváló szakemberekből, akiknek ilyen nehéz körülmények között, tehát a lerombolt gazdaság feltételei között, külső tá­mogatással nem számolva egy stabil pénz meg­valósításának lehetőségét kellett kidolgozniuk. Nagyon nehéz feladat volt. Konkrétan abban a bizottságban, amelyet Tímár László vezetett az SZDP-ből, nem vettem részt. Az én feladatom az volt, hogy a hiányzó adatokat beszereztessem, illetve kutassuk fel azokat, amelyek akadályt jelentenek. Nehézségünk - nem elvi okból - csak a Központi Statisztikai Hivatallal volt, mert hiá­nyosak voltak az adatai. A magyar társadalmi és gazdasági élet legszélesebb körei egyértelműen támogatták azt a gazdasági élet felépítését, amely biztosítja a stabil forintot és ebben én bizonyos emberi életfeltételt is beleértek. Amikor a terv nagyjából összeálló­ feladatom volt, hogy a Vasas székházban, a Magdolna utcában össze­hívott mintegy 300 szakszervezeti és üzemi bi­zottsági funkcionárius számára tájékoztatást ad­jak. A lényege az volt, hogy közöltem, ha min­den úgy megy, ahogy eltervezzük, akkor a stabi­lizáció első időszakában az ipari munkásság fizetése az 1938-as reálbéreknek kb. 50-60%-át teszi majd ki, tehát jelentős életszínvonalcsökke­nés következik be. Körülbelül 4-5 óráig beszél­gettünk, nem vita volt, hanem megbeszélés, hogy hogyan lehet a feladatokat úgy teljesíteni, hogy sikerüljön a stabilizáció, hogy a munkás­ 53

Next