História 1988
1988 / 1. szám - KÁLLAY ISTVÁN: Az újkori nagybirtok magánbürokráciája
celli 1222-ben 500 lakást ígér a bolognai egyetemről kivándorolt diákoknak. Párizsban állandó volt a lakásszükség és a lakásuzsora; a diákok egymás kezéről igyekeztek elütni a lakóhelyeket, s maguknak a pápáknak is többször közbe kellett lépniök a tömegesen jelentkező baj orvoslására. Az egyetem mindig új meg új lakásoknak árát taksálta, hogy folyton növekedő számú hallgatóinak szállást biztosítson és az uzsorának elejét vegye. 1280-ban 75 újonnan taksált házról maradt fenn jegyzékünk. 1286—89-ig 65 új lakást vesznek fel ismét a listára. Egy-egy házban körülbelül 10-12 diák lakott. A párizsi egyetemnek 1284-ben a kancellár állítása szerint 400, az egyetemnek állítása szerint 120 mestere volt egyedül az artesek fakultásán. 1316- ban az egyetem maga is azt írja, hogy az illető szakon azelőtt egyszerre 500 mester tanított. 1349-ben a pápához ugyanannak a fakultásnak 516 tényleg tanító mestere folyamodik segélyért. Egy-egy ilyen mesternek nem volt ugyan több tanítványa 4-5-nél, de az ifjabb diákokat nem is ők tanították, hanem alacsonyabb egyetemi fokozatot elért tanulók, s ezért számuk mégis fogalmat ad a párizsi egyetem nagyüzeméről. Évente százszámra tették le a párizsi egyetemen a mesteri vizsgát. Pedig ezek közül a diákok közül igen nagy számmal voltak külföldiek, amit az egyetemeknek nemzetekre való tagozódása is bizonyít. [...] Uóvá lett ez a rengeteg diák? A magistere**-ket, akiket ilyen tömegben neveltek az egyetemek, eddig mintha elvesztettük volna további pályájukon szemünk elől [azaz az eddigi kutatás vesztette szem elől], amint az egyetemről hazajöttek. Az egyetemeknek csak elméleti jelentőséget tulajdonítottunk, s nem gondoltunk arra, hogy milyen szerepet vittek azoknak a tanulóknak százai, akik a különböző országokban széjjelszóródtak. Pedig ezek az arányok olyanok, amelyek arra mutatnak, hogy az egyetemek szűkebb tudományos jelentőségüket túllépve, egész művelt osztály alapját vetették meg Európában. A XIV. és XV. század fordulóján, 73 esztendő leforgása alatt, 3000 magyar diák tanult a bécsi egyetemen. Ez körülbelül annyit jelent, hogy az egész tanult magyar papság egyetemi végzettséggel rendelkezett. [...] Az egyetemek működésükkel mélyen belenyúltak a messzi európai vidékek szellemi életébe is. Az egész művelt előkelő társadalom nyugat felől vette szellemi táplálékait s életformáit; a magyar törvényekben sokszor olyan kifejezések és intézkedések vannak, amelyek az egykorú nyugati intézményekkel meglepően összevágnak; a papság felsőbb oktatása mindenütt az egyetemek vagy az egyetemet végzett mesterek kezében volt; a jogi iratok formái fejlődésükben együtt haladnak a francia példákkal s így aligha maradhatunk kétségben afelől, hogy a legműveltebb papok s jogi írók, az udvarok jegyzői, tanácsadói, diplomatái hol szerezték műveltségüket. HAJNAL ISTVÁN 10 Az újkori nagybirtok magánbürokráciája A História már közölt Kállay István professzor tollából cikket a magyarországi nagybirtokról. Az alábbi szöveg mintegy kiegészítője is az általános kérdésekkel foglalkozó korábbi írásának. (A szerk.) Ahhoz, hogy a nagybirtokos földesúr több száz szétszórt birtokrészét, faluját, pusztáját, majorját össze tudja tartani, biztosítani tudja hasznának a növelését és a nagyobb jövedelmezőséget, gondosan kiépített szervezetre volt szüksége. Az irányítók kapcsolatban, néha levelezésben állottak egymással (habár ezt a földesúr mindenütt tiltotta), és figyelemmel kísérték egymás intézkedéseit. Ez eredményezhette azt, hogy pl. az ország két különböző végében fekvő herceg Esterházy és gróf Károlyi birtokok kormányzata erős hasonlóságot mutat. Már Mohács előtt kialakultak a nagybirtok igazgatási szervezetei, amelyeknek az igazságszolgáltatáson kívül az adószedés és a falvak irányítása, a munka szervezése is feladata volt.* A hivatal A fejlődő gazdaság, az ügyintézés egyre növekvő méretei az 1750-es évektől szükségessé tették modern birtokkormányzati szervek létrehozását. Ennek legcélszerűbb formája, mint az államigazgatásban is, a hivatal volt, mivel ez biztosította leggazdaságosabban a legnagyobb eredményt. A birtokkormányzati hivatalok természetesen hierarchikusan tagozódtak. Legfelül álltak a központi szervek: a régensi, a titoknoki hivatal, a praefectúra, a jószágigazgatóság, a kormányzóság, az ügyészség, a kancellária, a számvevőség, a pénztár és a levéltár. Kerületi szinten működött a felügyelőség (inspektorátus), a kerületi számvevőség és pénztár. Uradalmi volt a tiszttartóság, a kasznári hivatal (kasznárság), a pénztár, az erdőhivatal, a pincemesteri és az építészeti hivatal stb. Az országban három család tartott fenn a királyi udvarokhoz hasonlóan - régensi hivatalt, élén a régenssel: a hercegprímás, a herceg Esterházy és a gróf Károlyi család. E hivatal legfontosabb feladata a birtokos akaratának továbbítása volt, s e célból szoros írásbeli és szóbeli kapcsolatban állott a birtokkormányzat összes hivatalaival. Fontos feladata volt a személyzeti igazgatás. A régens továbbította a birtokoshoz a fontosabb jelentéseket, éves mérlegeket és gazdasági terveket. A régens a beérkezett iratokat a prímási, hercegi, grófi titkárral közösen vitatta meg, kialakult véleményükről tájékoztatták a birtokost. A jószágigazgatóság vagy kormányzóság a birtokigazgatás több uradalmat vagy birtokkerületet átfogó szerve. Foglalkozott az alárendelt uradalmi hivatalok összes ügyével, felügyelte a kerületi és uradalmi gazdatiszteket. A legtöbb nagybirtokon, nem lévén régensi hivatal, ez volt a kormányzat legfőbb szerve. Élén az igazgató állott, tagjai a főtisztek (főszámvevő, főszámtartó, levéltáros stb.). Kisegítőként rendszerint jegyzők, írnokok, gyakornokok voltak beosztva. Az igazgatóság tagjai igazgatótanácsi üléseiken döntéseket is hoztak. Ugyancsak a főtisztek alkották a gazdatisztek munkaértekezletét, a központi tisztiszéket, amely a jószágigazgatósággal párhuzamosan működött. A legismertebb igazgatóság (Directio) kétségkívül a Festetics-birtokokon működött. A robotidő pontos nyilvántartása a tisztviselő munkája * Vö. Kállay István: A nagybirtok. História, 1985/3. szám.