História 1990
1990 / 1. szám - GLATZ FERENC: Ránki György (1930-1988)
Ránki György (1930—1988) „A halálunk után úgyis mindegy, ki mit mond rólunk. Annak azért örülnék, ha a Történetírók Tárába egy jó kötetet válogathatnál össze az írásaimból. Megnézd ezeket...” - és neveket sorolt fel, legyintett. 1973-ban, a pécsi tudományos diákköri konferenciára utazva vetette oda az autóban, néhány kollégáról beszélve. Minden korán elhalt nagy tehetséget legendák vesznek körül. Jó és rossz ízű legendák. Sokan sokféleképp emlékeznek rá. Ránki György nagy tehetség volt, korán elhalt. És rendkívül sokat dolgozott. Az élet verseny volt számára. Mosolyogva hívta ki nap mint nap magát és legközelebbi barátját is versenyre. Gyorsaságából eredően sértődékeny és gyakran sértő volt. Támadott, majd megrettent, hátha bántott valakit. Sok sebet ejtett, és - ha nem is mutatta - sok sebet kapott. A társadalomtudósokról azt tartják, az ötvenes éveiktől érnek meg igazán. Ránki is erre az életkorra lett nagyvonalú, a kézitusákon átlépő gondolkodó, vezető. A csúcson halt meg. A történetírás szubjektív írói tevékenység. E sorok írója nem tagadja, csak szubjektíven tud írni barátjáról. De vajon a szubjektivitás azonos az elfogultsággal? A kérdést másik, hozzánk legközelebb álló, egészen más lelkialkatú társunkkal vitattuk komótosan, pohár borok mellett. Ő is meghalt. Szűcs Jenő. Nem érdekképviseletek, nagyhangú funkcionárius önjelöltek válogatták a szerkesztőbizottságba, mégis mindkettő - a két különböző lelki alkat, különböző ars historicát valló barát - a Históriához kötődött. Emberileg már évtizedek óta mindkettő a szerkesztőhöz, a folyóirathoz kezdetektől Ránki. Elfogadott, befutott akadémikus volt, korán. Korán, tizenéves korától párttag, korán világra nyitott baloldali elme. Hogy ma hol lenne helye? Nehéz megmondani. Megfejthetetlen könnyedséggel mozgott a szovjet típusú rendszer kül- és belpolitikai útvesztői között. Természetes körülménynek tekintette az 1970-es évek magyarországi közegét. A rendezetlen politikai koalíció korát. Természetesnek tekintette, ismét csak legyintett arra, hogy az őt a párton belül „rendszeresen” támadó sztálinista erők éppen pártonkívüliségükre büszke feleket támogattak. Mennyire naiv és igazságtalan ma már e tekintetben is a politikai tömegemlékezet!... A História szerkesztőinek írásaiból füzetet adunk ki. Ránki György tiszteletére. De nem emlékezésként. Ezt sem helyeselné. Inkább megismertetni akarjuk a történészt, aki életét a kutató kíváncsiság szolgálatába állította. Az idén lenne 60 éves. 1930. augusztus 4-én született. A középiskola befejezését követően a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre nyert felvételt, ahol tanulmányai folytatása mellett hamar bekapcsolódott a gazdaságtörténeti tanszék munkájába. 1951-ben átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Fő érdeklődési területe a történelem volt. 1953 júliusában az MTA Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa lett. Az Akadémia 1949. évi újjászervezésének eredményeként az Intézet fontos kutatási központtá vált, amely független volt az egyetemtől. Igazgatóhelyettese Pach Zsigmond Pál, aki a budapesti zsidó gimnáziumban és az egyetemen tanította Ránkit, valamint barátját és egykori osztálytársát, Berend T. Ivánt. Ránki Berenddel írta első monográfiáját 1955- ben, az első világháború előtti magyar iparról. 1960-ban az Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki. Az 1918 utáni TARTALOM Glatz Ferenc: Ránki György (1930-1988) 2 Kovács Tibor: Ősi kéziszerszámoktól az ipari formatervezésig 4 Kertész István: Számmisztika és hadtudomány 6 Szakály Ferenc: A török uralom felszámolása Magyarországon 8 Benda Kálmán: A Moldvai csángó-magyar okmánytár 10 Vörös Károly: Mackó úr a millennium magyar világában 12 Glatz Ferenc: Kérdések a két világháború közti .Magyarország kutatásáról 15 Budapest az 1930-as években (Összeállította: Stemlerné Balog Ilona) 18 Diószegi István: A német stratégia dilemmája 20 Tokody Gyula: Németország és Közép-Kelet-Európa 23 Erényi Tibor: Ránki György és a társadalmi progresszió 24 1956. február. Interjú Újhelyi Szilárdnéval és Újhelyi Szilárddal I. (Készítette: Hanák Gábor) 26 A csehszlovákiai intervenció (Közzéteszi: Czakó Sarolta-Sipos Péter) 29 Bíró Ferencné: Töredékek Ránki Györgyről 34 MŰHELY Palovics Lajos: Térkép a készülő Magyarország történeti atlaszához 35 A Magyar Történelmi Társulat folyóirata. Megjelenik évente hatszor. Szerkesztőség: Budapest I., Úri u. 53. Telefon: 156-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250 Főszerkesztő: GLATZ FERENC Rovatvezetők: KERTÉSZ ISTVÁN, SIPOS PÉTER, SZAKÁLY FERENC, VÖRÖS KÁROLY (felelős szerkesztő) Szerkesztőbizottság: BALOGH ANDRÁS, BENDA KÁLMÁN, BÍRÓ FERENCNÉ, DIÓSZEGI ISTVÁN, ERÉNYI TIBOR, HANÁK GÁBOR, KOVÁCS TIBOR Kiadja: a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Bp. VII., Lenin krt. 9 II., 1073 Felelős kiadó: NÉMETH JENŐ vezérigazgató Készült a Zrínyi Nyomdában Budapest 90.2603/1-66-21 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapfizetési és Lapellátási Irodánál (HFILIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/a 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIA Postabank Rt. 219 98636, 021-027-99 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: fél évre 48 Ft, 1 évre 96 Ft Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Pf. 149. H 1389 HU ISSN 0139 2409. Index: 25384 KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA!