História 1992

1992 / 2. szám - RÁZSÓ GYULA: Végzetes japán győzelem

Végzetes japán győzelem Pearl Harbor 1941. december 7. A haditerv 1941. november 26-án a Kuril­-szigetek egyik eldugott öbléből titokban nagy erejű japán flottacsoportosítás indult a történelem egyik legvakmerőbb és legam­­bíciózusabb katonai vállalkozására: a Pe­­arl­ Harbor-támaszponton állomásozó amerikai Csendes-óceáni Hajóhad meg­semmisítésére. Vezetőjük Chiuchi Nagu­­mo altengernagy, kötelességtudó, de ag­gályos és vállalkozó szelleméről nem túlzottan ismert tengerész lévén, az Aka­­gi repülőgéphordozó fedélzetéről nem kis szorongással szemlélte a japán flotta gondjaira bízott legértékesebb hajóit: hat nagy anyahajót, két csatahajót és 15 egyéb hadihajót. A háború réme már 1941 nyara óta árnyékolta be a japán-amerikai kapcso­latokat. Az Egyesült Államok kormánya, megelégelvén Japán terjeszkedő politiká­ját, felszólította a japán politikai és ka­tonai vezetőket: vonuljanak ki legfrissebb hódításuk, Francia-Indokína területéről, különben gazdasági blokád alá vonja a nyersanyagokban oly szegény szigetorszá­got. Ez a veszély számos japán politikai vezetőt, mindenekelőtt Konoye minisz­terelnököt ráébresztette a helyzet súlyos­ságára, és tárgyalásokkal próbált a két or­szág kapcsolatain javítani. A militarista és hódító szellemben fel­nőtt, Japán kétségtelen hatalmas gazda­sági és katonai sikereitől elvakított több­ség azonban október 17-én lemondásra kényszerítette az ingadozó minisztereket, a miniszterelnöki posztra a háborús párt vezéregyéniségét, Togo Hidekit nevezték ki. Bár a tárgyalások tovább folytak, az új japán politikai és katonai vezetés vi­lágosan látta, hogy nagyhatalmi ambíció­ikat háború nélkül nem valósíthatják meg. Az USA azonban még az optimista ja­pán vezetők számára is túlságosan nagy falatnak ígérkezett Ezt vallotta a kor ki­emelkedő japán hadvezére és katonai szakértője, az Amerikát egyébként kivá­lóan ismerő Isoroku Yamamoto tenger­nagy is. „Ha parancsot kapok a harcra” — jelentette ki az egyik haditanácson­­, „akkor az Egyesült Államok és Anglia el­leni háború első hat-tizenkét hónapjá­ban akcióim lendületesek lesznek, és a győzelmek egész sorát eredményezik. Ám kötelességem figyelmeztetni: ha a háború két vagy három évig elhúzódik, egyáltalán nem vagyok biztos végső győzelmünk­ben.” E kétely szellemében dolgozta ki vil­lámháborús haditervét. Célja: „Keleten megsemmisítjük az amerikai hajóhadat. Ezzel elvágjuk az amerikaiak hadműve­leti és utánpótlási vonalait a Távol-Kele­ten. Győzelmünkkel megtörjük az ellen­ség harci szellemét.” (1.sz. Hadműveleti Parancs, 1941. november 5.) A csendes­óceáni Amerikai Flotta fő támaszpontja a Hawai-szigetekhez tartozó Oahu-szige­­tén fekvő Pearl Harbor kikötője volt. A meglepetésszerű japán támadásnak akkor kellett bekövetkeznie, amikor a hajók többsége, főként a három nagy repülő­géphordozó épp a kikötőben horgonyoz. Ezt viszont nem lehetett előre kiszámí­tani, hiába küldték naponta jelentéseiket a Pearl Harborban szorgosan ügyködő ja­pán hírszerzők. Ez volt e kétségtelenül A következőkben a világháború első éveinek „korszerű” fegyvereiből (kézi­fegyverek, repülők, tankok) mutatunk be néhányat a 17-21. oldalig Fegyverek, fegyverek... Bren golyószóró. Cseh­szlovák konstrukció, an­gol töltényekre átalakít­va. A II. világháborútól az 1960-as évekig az an­gol hadsereg fontos fegyvere Pearl Harbor, 1941. december 7.

Next