História 1993

1993 / 2. szám - SIPOS ANDRÁS: Fogyasztási szövetkezetek - ANTAL ANDREA: Szövetkezetek Magyarországon

1955-ben az I., II-ből termelőszövetke­zeti csoport jött létre, szintén jogi szemé­lyiséggel. 1967: III. tv. a mezőgazdasági terme­­lőszövetekezetekről, s az 1967: IV. tv. a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesz­téséről új alapokra helyezte a szövetkeze­teket. Megszűnt ugyanis a szövetkezetek közvetlen állami irányítása, az állam a szö­vetkezetek belügyeibe csak akkor szólha­tott bele, ha törvényt sértő gyakorlatot foly­tatott. 1971: III. tv. - második egységes szö­vetkezeti törvény. Kimondja, hogy a szö­vetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú. S ennek kap­csán kerültek megalkotásra a szövetkezeti ágazati jogszabályok is. 1992: I. tv. a szövetkezetekről. Ennek értelmében 1993. január 1-től megszűnnek az ágazati jogszabályok és az átmeneti, azaz az 1992: II. tv. hatálya. Említett jog­szabályok hatálya megszűnik 1993. január 1. előtt is, ha a szövetkezet megfelelően át­alakult. Összeállította: ANTAL ANDREA korsó német és osztrák — fogyasztási szö­vetkezeti mozgalom jellegzetes fejlődési útja tehát a helyi jelentőségű „fogyasztási egyletektől” a szövetkezeti szövetségek és nagy bevásárlóközpontok létrehozásáig vezetett. A magyar út ettől kissé eltért: egyrészt tetemes késéssel bontakozott ki, másrészt „felülről lefelé”, állami segítség­gel szerveződött meg. Hazánkban egészen az 1890-es évek második feléig csak kezdeményekről, el­szórt alapításokról beszélhetünk. Fordu­lat 1898-ban következett be, amikor a Magyar Gazdaszövetség égisze alatt gróf Károlyi Sándor elnökletével megalakult a Hangya Szövetkezeti Központ, és nagy lendülettel megkezdte hálózatának kiépí­tését. 1911. március 15-én már az ezredik tagszövetkezet ünnepélyes megnyitására került sor. A Hangya az agrárius nagy­birtokosság irányítása alatt állt, célját a parasztság „ingó tőkével” szembeni vé­delmében jelölte meg. Helyi szövetkeze­tei valójában a falusi szatócsoknak jelen­tettek kellemetlen konkurrenciát, és valóban érzékelhetően javítottak az érin­tett falvak ellátási viszonyain. Létrehozói egyben az önkormányzat iskolájának, a tudatos gazdálkodásra nevelés eszközé­nek tekintették a Hangyát. A kezdetben önszervező mozgalomban azonban foko­zatosan a központi irányítás nyert teret. A Hangya Központ maga is szövetkezet­ként működött, és a nyugat-európai min­tától eltérően önmagában egyesítette a szövetkezeti érdekképviselet, szervezés, ellenőrzés, valamint a nagybani ellátó központ funkcióit. Tevékenységében egy­re inkább az üzleti érdek került előtérbe, a kívánatos az volt, hogy a tagszövetke­zetek áruik minél nagyobb részét a köz­pontnál szerezzék be. Ennek kikénysze­rítése viszont a szövetkezetek kemény kézbentartását, önállóságuk visszaszorí­tását követelte meg. Magyarországon a városi fogyasztási szövetkezeti mozgalom méreteiben meg sem közelítette a falusit, és jobbára csak a közalkalmazotti rétegek körében, álla­mi támogatás mellett tudott gyökeret verni. Taglétszámát tekintve legnagyobb a MÁV alkalmazottainak fogyasztási szö­vetkezete (közismert nevén a MÁV-kon­­zum) volt, amely 1913-ban már több mint 18 ezres tagsággal rendelkezett. Ez azon­ban erősen kötődött az államvasutak hi­erarchiájához, s így sokban eltért a klasz­­szikus szövetkezeti alapelvektől. Nem érvényesült az egy tag-egy szavazat elve, előnyt élvezett az üzletrészek kamatozta­tása. Lehetővé tették a hitelbe vásárlást, aminek ellenértékét hivatalból vonták le a tagok fizetéséből. A másik jelentékeny­nek mondható alapítás, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete 1893-ban jött létre. Jó ideig még árudával sem rendel­kezett, hanem a Földművelésügyi Minisz­térium épületében lévő raktárhelyiségből látta el tagjait. Az egyetlen sikeres, alulról szervező­dő és a „rochdale-alapelveknek” megfe­lelő városi szövetkezet az Általános Fo­gyasztási Szövetkezet volt, amely 1904- ben a munkásság fogyasztási szövetkeze­teként alakult meg. Kezdeményezője: Er­délyi Mór, külföldet járt nyomdász volt, aki kapcsolatot talált a szövetkezetalapí­tásra fogékony kereskedők egy csoport­jával is. Az ÁFOSZ fejlődése különösen 1907-től kezdve volt lendületes, amikor a Szociáldemokrata Párt és a Szakszerve­zeti Tanács — kezdeti idegenkedés után — felkarolta a mozgalmat. A világháború küszöbén már több mint 22 ezer tagot számlált, közel 30 fióküzlettel, húsüzem­mel, vegyiüzemmel rendelkezett a fővá­rosban és környékén. SIPOS ANDRÁS A köztisztviselők szövetkezetének Ceglédi úti tüzelőanyag-telepe, 1930-as évek Falusi Hangya bolt (Kadarkút), 1930-as évek *Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) A szociáldemokrata szervezett munkások fogyasztási szövetkezete, melyet 1904-ben nyomdászok hoztak létre. Budapest szék­hellyel 20 fiókszervezete alakult, hálózata az egész országra kiterjedt. 1906-tól a szak­­szervezetek is támogatták működését. 1921-ben, a Bethlen-Peyer paktum után, korlátozott autonómiát kapott. Elsősorban a városi munkásság szövetkezete volt. 1941-ben feloszlatták. 14

Next