História 1993
1993 / 2. szám - SIPOS ANDRÁS: Fogyasztási szövetkezetek - ANTAL ANDREA: Szövetkezetek Magyarországon
1955-ben az I., II-ből termelőszövetkezeti csoport jött létre, szintén jogi személyiséggel. 1967: III. tv. a mezőgazdasági termelőszövetekezetekről, s az 1967: IV. tv. a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről új alapokra helyezte a szövetkezeteket. Megszűnt ugyanis a szövetkezetek közvetlen állami irányítása, az állam a szövetkezetek belügyeibe csak akkor szólhatott bele, ha törvényt sértő gyakorlatot folytatott. 1971: III. tv. - második egységes szövetkezeti törvény. Kimondja, hogy a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú. S ennek kapcsán kerültek megalkotásra a szövetkezeti ágazati jogszabályok is. 1992: I. tv. a szövetkezetekről. Ennek értelmében 1993. január 1-től megszűnnek az ágazati jogszabályok és az átmeneti, azaz az 1992: II. tv. hatálya. Említett jogszabályok hatálya megszűnik 1993. január 1. előtt is, ha a szövetkezet megfelelően átalakult. Összeállította: ANTAL ANDREA korsó német és osztrák — fogyasztási szövetkezeti mozgalom jellegzetes fejlődési útja tehát a helyi jelentőségű „fogyasztási egyletektől” a szövetkezeti szövetségek és nagy bevásárlóközpontok létrehozásáig vezetett. A magyar út ettől kissé eltért: egyrészt tetemes késéssel bontakozott ki, másrészt „felülről lefelé”, állami segítséggel szerveződött meg. Hazánkban egészen az 1890-es évek második feléig csak kezdeményekről, elszórt alapításokról beszélhetünk. Fordulat 1898-ban következett be, amikor a Magyar Gazdaszövetség égisze alatt gróf Károlyi Sándor elnökletével megalakult a Hangya Szövetkezeti Központ, és nagy lendülettel megkezdte hálózatának kiépítését. 1911. március 15-én már az ezredik tagszövetkezet ünnepélyes megnyitására került sor. A Hangya az agrárius nagybirtokosság irányítása alatt állt, célját a parasztság „ingó tőkével” szembeni védelmében jelölte meg. Helyi szövetkezetei valójában a falusi szatócsoknak jelentettek kellemetlen konkurrenciát, és valóban érzékelhetően javítottak az érintett falvak ellátási viszonyain. Létrehozói egyben az önkormányzat iskolájának, a tudatos gazdálkodásra nevelés eszközének tekintették a Hangyát. A kezdetben önszervező mozgalomban azonban fokozatosan a központi irányítás nyert teret. A Hangya Központ maga is szövetkezetként működött, és a nyugat-európai mintától eltérően önmagában egyesítette a szövetkezeti érdekképviselet, szervezés, ellenőrzés, valamint a nagybani ellátó központ funkcióit. Tevékenységében egyre inkább az üzleti érdek került előtérbe, a kívánatos az volt, hogy a tagszövetkezetek áruik minél nagyobb részét a központnál szerezzék be. Ennek kikényszerítése viszont a szövetkezetek kemény kézbentartását, önállóságuk visszaszorítását követelte meg. Magyarországon a városi fogyasztási szövetkezeti mozgalom méreteiben meg sem közelítette a falusit, és jobbára csak a közalkalmazotti rétegek körében, állami támogatás mellett tudott gyökeret verni. Taglétszámát tekintve legnagyobb a MÁV alkalmazottainak fogyasztási szövetkezete (közismert nevén a MÁV-konzum) volt, amely 1913-ban már több mint 18 ezres tagsággal rendelkezett. Ez azonban erősen kötődött az államvasutak hierarchiájához, s így sokban eltért a klaszszikus szövetkezeti alapelvektől. Nem érvényesült az egy tag-egy szavazat elve, előnyt élvezett az üzletrészek kamatoztatása. Lehetővé tették a hitelbe vásárlást, aminek ellenértékét hivatalból vonták le a tagok fizetéséből. A másik jelentékenynek mondható alapítás, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete 1893-ban jött létre. Jó ideig még árudával sem rendelkezett, hanem a Földművelésügyi Minisztérium épületében lévő raktárhelyiségből látta el tagjait. Az egyetlen sikeres, alulról szerveződő és a „rochdale-alapelveknek” megfelelő városi szövetkezet az Általános Fogyasztási Szövetkezet volt, amely 1904- ben a munkásság fogyasztási szövetkezeteként alakult meg. Kezdeményezője: Erdélyi Mór, külföldet járt nyomdász volt, aki kapcsolatot talált a szövetkezetalapításra fogékony kereskedők egy csoportjával is. Az ÁFOSZ fejlődése különösen 1907-től kezdve volt lendületes, amikor a Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács — kezdeti idegenkedés után — felkarolta a mozgalmat. A világháború küszöbén már több mint 22 ezer tagot számlált, közel 30 fióküzlettel, húsüzemmel, vegyiüzemmel rendelkezett a fővárosban és környékén. SIPOS ANDRÁS A köztisztviselők szövetkezetének Ceglédi úti tüzelőanyag-telepe, 1930-as évek Falusi Hangya bolt (Kadarkút), 1930-as évek *Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) A szociáldemokrata szervezett munkások fogyasztási szövetkezete, melyet 1904-ben nyomdászok hoztak létre. Budapest székhellyel 20 fiókszervezete alakult, hálózata az egész országra kiterjedt. 1906-tól a szakszervezetek is támogatták működését. 1921-ben, a Bethlen-Peyer paktum után, korlátozott autonómiát kapott. Elsősorban a városi munkásság szövetkezete volt. 1941-ben feloszlatták. 14