História 1994

1994 / 4. szám - PÉTER KATALIN: A magyar reformáció adatai

Református főiskola Debrecenben, 16-17. század sok döntöttek. A szabad városok elöljáró­sága éppen úgy, ahogyan a papállítás jo­gával bíró mezővárosoké. Ugyanígy jártak el a földesúr nélkül maradt települések a hódoltságban: önigazgató szerveik dön­töttek az új tanítások befogadása mellett. Az uraknál viszont kezdetben erős volt a gyűlölködés. Lutheránusokat az el­ső időkben földesúrak küldtek máglyára Magyarországon. Később gyökeresen megváltozott a helyzet: 1530-40-től az eredetileg kivételes rokonszenv vált álta­lános, pártfogó jóindulattá. Az ekkor megerősödő, magyar nyelvű reformációt akár patrónusok által működtetett folya­matnak is tekinthetjük. A legelső világi hatalmasság, az ural­kodó — egy kivételes egyéniséget: János Zsigmondot kivéve — azonban személyes indulatoktól függetlenül az egész korsza­kon végig ellenséges volt a hitújítással szemben. II. Lajos erős lutheránus rokon- szenve ellenére sem engedhette meg ma­gának, hogy a török fenyegetés árnyéká­ban ne a pápaság érdekében mozduljon. Erős törvényeket hoztak, üldözéssel fel­érő nyomozásokat folytattak egyházi kez­deményezésre, de rendszerint a király ren­delkezései alapján. János és Ferdinánd egyforma lendülettel kezdték az üldözést, de egyformán le is álltak: a pártharcok nem engedtek teret a protestánsüldözés­nek. A hitújításnak erre a régi egyház kez­deményezése és akadályozása között folyó első szakaszára még a belső bizonytalan­ság volt jellemző: az új hit sem szervezeti, sem tanításbéli, sem társadalmi, sem föld­rajzi értelemben nem rendelkezett szilárd körvonalakkal. A legáltalánosabban talán a böjtöt hagyták el, és a két szín alatti úrvacsorát vezették be. Ez azonban távol­ról sem törvényszerű. Egyes helyeken már most kidobálták a templomokból a képe­ket, szobrokat, másutt az istentisztelet színhelyét változatlanul hagyták. Sok he­lyütt még gyóntak, másutt nem. Itt-ott szinte kötelezték papjaikat a házasságra, sokszor nem törődve körülményeikkel. A családi élet eseményeihez kapcsolódó szertartások viszont általában a régi mó­don zajlottak, mert újak még nem alakul­tak ki. De erre is van ellenkező példa, egé­szen addig, hogy a gyermekeket meg sem keresztelték. Es előfordulhatott végül, hogy a reformátori gondolkodású prédi­kátor távozása miatt minden újítás eltű­nik. Többségi vallás A reformáció alakulásának második fázi­sa az 1540-es évek elejétől az 1570-es esz­tendők közepéig tartott. Ebben a második szakaszban valamennyi társadalmi réteg­hez és az ország egész területére eljutott. Az uralkodó osztály előbb a lutherá­nus, majd a helvét irányzat híve lett, és valószínűleg ide tartozott a nemesség na­gyobbik része is. Erről az utóbbiról azon­ban egyelőre nincsenek pontos ismerete­ink. Erdélyben az uralkodó osztály min­den rétegéből főleg a kálvinistáknak, az 1560-as évek közepétől pedig az antitrini- táriusoknak is voltak hívei. A városok mind a királyságban, mind Erdélyben lutheránusok, Kolozsvár kivé­telével, ahová viszonylag későn jutott el a reformáció, és jóllehet előbb lutheránus ez is, már az 1560-as években a szenthá­romságtagadók fontos központjává vált. A mezővárosok a század második felében pedig ugyanilyen egyértelműen tartoztak már a helvét irányzat táborába. Itt is lu­theri formájában kezdődött termé­szetesen a reformáció, de körülbelül 1552-től egy részük — körülbelül a Gö- mör megyétől keletre élők — kálvinista. A falvakban élő jobbágyság vallási ta­golódása valószínűleg a kegyurakét követ­1553 folyamán A kolozsvári latin iskola rek­tora lesz a Wittenbergben tanult Dávid Fe­renc, aki ekkor a lutheri felfogást követi. 1554. március 13. Az első helvét szellemű püspökválasztó zsinat Óváriban (Szatmár vm.). Szuperintendensnek (püspöknek) Tordai Demetert választja. 1555. február 24. A szatmári lutheránus zsi­nat kizárja soraiból a helvét hitvallásúvá lett Tordai Demetert. 1557 folyamán Hitvita Radnóton az antitri- nitáriusok (Stancaro) és az erdélyi lutherá­nus egyház szuperintendense (Dávid Fe­renc) között. 1558. március 27. A tordai országgyűlés is­mét betiltja a szakramentárius irányzatot. 1558 folyamán Melius Juhász Péter debre­ceni lelkész lesz a Tiszántúl református püs­pöke. 1559. november 1. A marosvásárhelyi zsinat helvét (református) szellemben hitvallást alkot az úrvacsoráról. (Ez az első magyar nyelvű hitvallás.) Ezen a zsinaton az erdélyi magyar lelkészek többsége elfogadja a hel­vét irányzatot, kemény hitviták kezdődnek a lutheránus irányzatú szászok között is. 1560 folyamán Megjelenik Kolozsvárott a Zsoltárok könyvének első teljes magyar for­dítása, Heltai Gáspár munkája. 1562 folyamán A Tiszán-inneni protestán­sok részvételével zsinatot tartanak Tarca- lon, ahol a lutheránus kisebbség ellenében elfogadják Theodor Béza genfi teológus kálvini (református) szellemű hitvallását. 1564. április 4. Az erdélyi országgyűlés ha­tározata nyomán a protestánsok zsinatot tartanak Nagyenyeden. Célja: állami közve­títéssel megegyezni a vitás kérdésekben. Le­váltják a magyarok lutheránus irányzatú püspökét, Alesius Dénest és helyére az ek­kor már református Dávid Ferencet vá­lasztják. Az erdélyi lutheránusok és a helvét (református) irányúak ezután külön egy­házat szerveznek. 1566. április 24-27. Az első hitvita Gyula- fehérváron a helvét irányúak (Melius Ju­hász Péter) és az antitrinitáriusok (Dávid Ferenc és Giorgio Blandrata, János Zsig- mond udvari orvosa) képviselői között. 1567. február 24. A debreceni „alkotmá- nyozó” református zsinat — ahol Északke- let-Magyarország képviselői is jelen vannak — fontos hitéleti és egyházszervezeti, rend­tartási kérdésekben dönt. 1568. január 6. A tordai országgyűlés ki­mondja, hogy Erdélyben minden szószéken bármilyen reformációs irány szabadon hir­dethet. (Ez az intézkedés az unitáriusoknak kedvez.) 1569 folyamán Az erdélyi unitárius közös­ségek leválnak a református egyházról és külön szerveződnek meg. Neves antitrinitá- rius gondolkodók özönlenek Erdélybe. 1571. március 14. Az unitáriussá lett János Zsigmond halála nagy csapás az egyházi mozgalomra. 1571. december 14. Báthori István fejede­lem osztrák jezsuita szerzeteseket kér Er­délybe a katolikus egyház helyreállítására. (1579-ben valósul meg.) K.É. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék