História 1994
1994 / 4. szám - TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: "Komám nincs és feleségem vagyon"
a később megjelenő anyatej közti összefüggés derenghetett a fiatal szolgálólány előtt. 1793-ban Nagykállóban (Szabolcs vm.) egy 16 éves görögkeleti román lány, Blága Mária gyerekgyilkosság vádjával állt bírái előtt. Egy halott kisgyereket találtak a mezőn, ilyenkor a bábák sorban megvizsgálták a falubeli lányokat, özvegyasszonyokat, hogy megállapítsák, kié lehetett az elhagyott csecsemő. A bába Maris mellében tejet talált, ő azonban tagadta, hogy övé lenne a kis halott. Még szűz vagyok, állította, „mióta élek, énnekem közöm senkivel sem volt, mert én azt sem tudom, mire való a férfi”. A bírák ellenvetésére, hogy szűz lányok mellében nem szokott tej lenni, Blága Mária azt felelte: „az volt ennek az oka, hogy a mellembe tej találtatott, mivel a néném egyhetes betegágyas [gyerekágyas] lévén, éjjel-nappal mellette szolgáltam, és a tej róla rám ragadott”. Kérdés, hogy a sarokba szorított lány saját maga elhitte-e ezt a kifogást, vagy csak a bírákat ámította, feltehető azonban, hogy olyasmit akart hazudni, amit el is hittek. Elhitték-e a bírák, hogy a szoptató nő anyateje átragad környezetére vagy sem, nem tudjuk. Nem tarthatta azonban ezt a korabeli közvélemény teljesen abszurdnak, a megkérdezett két bába ugyanis minden kommentár nélkül elmondta — és ezt a bíróság jegyzőkönyvbe is foglalta —, miszerint Maris a vizsgálatkor azt állította, „hogy a tej nénjétől, mint gyerekágyas asszonytól ragadt rá”, és így nem is tudható bizonyosan, hogy terhes volt-e vagy sem. Gyermektelen feleség Ha egy asszonynak nem született gyereke a férjétől, ez súlyos csapást jelentett. A vallomásokból kitűnik, mennyire gyötörte a meddőség gondja a 18. századi parasztasszonyokat. A sárospataki várban 1732-ben gyerekgyilkosság miatt állt az úriszék előtt Erdőhorváti falu hadnagyának szolgálója, Panna. Egyik falubeli társa, a harmincéves Takáts Simonné nem sokkal szülése előtt megtapogatta a vádlott hasát, és „észrevette, hogy eleven volt az gyermek”, mire így fakadt ki: Panna, „ha enyim volna, nem adnám Horvátért [értsd: az egész falujáért], sem a világért” — a nyilván meddő asszony irigyelte a megesett szolgáló „felesleges” gyerekét. Ugyanez tűnik ki a gyerekgyilkos tokaji lány, Almási Erzsók peréből. A tizenkilenc éves lányt egy, a házuknál lakó kosztos diák, a vele egykorú Pap András ejtette meg, a lány szerint azt ígérve, hogy farsangkor elveszi. A tokaji piaristáknál tanuló fiú egészen másként emlékezett a szerelmes éjszakákra: Almási Erzsók „az ágyamhoz jött gyakorta, úgy hívott ki a pitvarban”. Erzsók ilyenkor azt hajtogatta, legalábbis ijedt csábítója szerint, „hogy nékie soha gyermeke nem leszen”. „Én mondottam nékie — állította Pap András —, hogy én nem közösködöm vele, mert gyermeke lészen, de ő azt mondotta, hogy nem leszen gyermeke.” Mire alapozta bizakodását Erzsók, nem tudjuk, a legvalószínűbb, hogy csak áltatta kiszemelt férjjelöltjét. Hamarosan rájött azonban, hogy terhes, és ezután már szobájában is csak sötétben, elfújt gyertya mellett vetkőzött le, ám az intimitásnak kis tere maradt a korabeli zsúfolt házakban. Erzsók egy ágyban aludt egy másik asszonnyal, talán szolgálójával, Bilkei Katával, aki éjjelente „hányta reám a kezét mindenképpen”. Erzsók azonban sehogy sem engedte megtapogatni a hasát. Máskor viszont ő maga tette kezét Kata hasára, és éjjelente így sóhajtozott: „Óh Istenem, Istenem, annak ad az Isten gyermeket, akinek nem kívántatik, és annak nem ad, aki eltarthatná.” Szavaiból kitűnik, hogy a hálótársa, aki egyébként különböző orvosságokkal látta el a lányt, hogy gyermekét elveszthesse, saját maga meddő volt, és ettől szenvedett. A gyermektelen házaspárok sokszor veszekedtek, a meddő asszonyt verte az ura, de a feleségek is gyakran szidták magtalan vagy annak vélt férjüket. Lovass Gergely 1725 körül a hódmezővásárhelyi Raj András házánál lakott, és „hallotta Raj Andrástól és feleségétűl, hogy az mnaktalanság iránt egymás között civódjanak s egyik az másikát okozta”. Azt persze, hogy a férj vagy a feleség volt-e okolható a gyermektelenségért, csak akkor lehetett eldönteni, ha valamelyikük mással is „megpróbálta”. A perekből kitűnik, hogy a veszekedéseknek egyik vagy másik házastárs sokszor úgy akart véget vetni, hogy bebizonyította: nem rajta múlt, hanem született gyerek a házasságból. A Horvátiban lakó ifjú Mészáros Jánosnét igencsak gyakran látták együtt Fekszi Jánossal — vallották 1725-ben a falubeliek. Bár ebből a házasságon kívüli viszonyból sem született gyermek, és így alighanem csak Kató asszony nyelvessége döntötte el, hogy ki volt okolható a gyermekáldás elmaradásáért, több falubeli is hallotta, ahogy Mészárosné korholta az urát: „Ha tudtam volna, hogy olyan magtalan légy, mint a nénéd, soha hozzád nem mentem volna.” Magtalan férfiak Nemcsak a nők, a férfiak is szerették volna bebizonyítani, hogy nem magtalanok. A Pozsony megyei Kismagyaron élt Ambrus János, aki 1769-ben teherbe ejtette a felesége húgát. A 38 éves férfi ekkor már kilenc éve élt házasságban, és mint elmondta, félrelépésének „más oka nem volt, hanem más emberekkel dologra jártam s azok csúfoltak, hogy nem vagyok ember, mivel komám nincs és feleségem vagyon, azért akartam próbát tenni sógorasszonyommal”. A 40 éves csongrádi gazdának, Góg Antalnak is gyermektelen maradt a házassága, és tudni szerette volna, hogy ő magtalan-e vagy a felesége meddő. „Az férjem tréfálódott velem — vallotta a felesége, a 32 éves Czinege Boris —, hogy mivel soha gyermekem nem volt, hogy megpróbál más aszont is, ha lesz-e tőle gyermeke vagy sem? Én arra feleltem tréfából, hogy nem bánom lesz én, ha mással hál is kend.” Mások úgy tudták, az asszony maga küldte férjét Szabó Erzsókhoz, egy 27 éves fiatalasszonyhoz, akinek ugyan volt férje, mégis özvegyi sorban élt, mint annyi más 18. századi magyar parasztasszonynak, neki is a katonafeleségek tragikus sorsa jutott. Férjét tíz éve, még tizenhét évesen látta utoljára, utána erővel katonának vitték, és nyoma veszett. Mikor Csongrádra jött lakni — vallotta Szabó Erzsók —, Góg Antalné hívta, lakjon házuknál, é s ott lakván, Góg Antalnak felesége reá vett, hogy én feküdjem az ő ágyukra, belől feküvén Szerelmi jelenetek pásztorfaragásokon. Tükrös, 19. század Szerelmi jelenetek pásztorfaragásokon. Tükrös, 19. század ______________