História 1994

1994 / 2. szám - A német megszállás után

A német megszállás után Magyarország, 1944. március 19. uJSurtMU'i I llfEOKoS1 Német katonai teherautók Budapesten, 1944. március Kállay Miklós, a törvényes mi- Horthy, aki kitartott a főhata- Bajcsy-Zsilinszky: a parlamenti niszterelnök, a török követség- lom élén, s kit a németek zsa- ellenzék, a baloldal illegalitás­re menekült róttak ban 1944. október vége-november eleje Nagy kérdése a történettudománynak, miért nem tudta a magyar középosztály belátni a realitást, azt, hogy Trianon nem csak egyszerűen „igazságtalanság”. De Trianon egyben a változást is jelenti: a térség nemzetei felnőttek és nem fogad­ják el a hagyományos magyar középosz­tályok vezető szerepét a Kárpát-meden­cében... Ez a középosztály jól működtette a polgári államot a 19. század második felében... Miért erősödött fel gondolko­dásában 1920 után a magyar nemesség egyik rossz hagyománya: lebecsülni szom­szédainkat, vagy ellenfeleinket? S törté­nelmi szupremáciánkat természettől adottnak venni? Miért nem tette fel a kérdést — ahogy a politikai ellenzékből sokan feltették —: területrevízió minden áron? Miért nem tudta a nemzet reális esélyeit a világpolitika horizontján szem­lélni? A vezető réteg elhivatottsága nem az uralomgyakorlásban, az uralom tech­nikájának kitanulásában rejlik. Nem is abban, hogy szép beszédekbe, cirádás mondatokban fogalmazza meg valós vagy vélt keserveinket. Hanem sokkal inkább abban, hogy a közösség érdekeit a világban felismerje és leleménnyel képviselje... A megszállás hitelesítése? 1944. március 19. reális alternatívát kí­nált a magyar politikai vezető réteg, sze­mély szerint a Kormányzó számára is. Kí­nálta a távozás lehetőségét, s ezzel a tüntetést is: a magyar állam alkotmányos önállóságának megsértéséhez nem adja hozzájárulását. A törvényes magyar kor­mány miniszterelnöke illegalitásba kény­szerült, a belügyminisztert letartóztatták, a parlamentáris többpártrendszert gya­korlatilag felszámolták. A konzervatív al­kotmányos politikusok épp úgy kiszorul­tak a politikából, mint a korábbi parlament baloldala, a szociáldemokra­ták, vagy a Horthy-rendszer legnagyobb polgári ellenzéke, a kisgazdák is. A tör­ténettudomány többször kereste a választ a kérdésre: mit veszített volna a nemzet, ha az államfő távozik? Kétségtelen: a Kormányzó „hivatal­ban maradása” fékező tényező volt a né­met támogatással elszabaduló szélsőjobb előtt. És az is kétségtelen: a Kormányzó „hivatalban maradása” egy jól időzített kiugrás lehetőségét hordozta még magá­ban. De az is kétségtelen: Horthy erőt­lenséget tanúsított a megszállás után mindazzal szemben, ami az országban történik. (Ismeretes, hogy a budapesti zsidóság deportálását akadályozta meg.) Maradásából és gyakorlati tevékenységé­ből végül is több haszna volt a német megszállóknak, mint a magyar nemzet­nek. Az idegen megszállásnak az alkot­mányosság látszatát kölcsönözte. S ezzel a magyar államot „utolsó csatlósként” a Német Birodalom mellett tartotta. Vég­(folytatás az 5. oldalon) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék