História 1994
1994 / 2. szám - A német megszállás után
A német megszállás után Magyarország, 1944. március 19. Nagy kérdése a történettudománynak, miért nem tudta a magyar középosztály belátni a realitást, azt, hogy Trianon nem csak egyszerűen „igazságtalanság”. De Trianon egyben a változást is jelenti: a térség nemzetei felnőttek és nem fogadják el a hagyományos magyar középosztályok vezető szerepét a Kárpát-medencében... Ez a középosztály jól működtette a polgári államot a 19. század második felében... Miért erősödött fel gondolkodásában 1920 után a magyar nemesség egyik rossz hagyománya: lebecsülni szomszédainkat, vagy ellenfeleinket? S történelmi szupremáciánkat természettől adottnak venni? Miért nem tette fel a kérdést — ahogy a politikai ellenzékből sokan feltették —: területrevízió minden áron? Miért nem tudta a nemzet reális esélyeit a világpolitika horizontján szemlélni? A vezető réteg elhivatottsága nem az uralomgyakorlásban, az uralom technikájának kitanulásában rejlik. Nem is abban, hogy szép beszédekbe, cirádás mondatokban fogalmazza meg valós vagy vélt keserveinket. Hanem sokkal inkább abban, hogy a közösség érdekeit a világban felismerje és leleménnyel képviselje... A megszállás hitelesítése? 1944. március 19. reális alternatívát kínált a magyar politikai vezető réteg, személy szerint a kormányzó számára is. Kínálta a távozás lehetőségét, s ezzel a tüntetést is: a magyar állam alkotmányos önállóságának megsértéséhez nem adja hozzájárulását. A törvényes magyar kormány miniszterelnöke illegalitásba kényszerült, a belügyminisztert letartóztatták, a parlamentáris többpártrendszert gyakorlatilag felszámolták. A konzervatív alkotmányos politikusok épp úgy kiszorultak a politikából, mint a korábbi parlament baloldala, a szociáldemokraták, vagy a Horthy-rendszer legnagyobb polgári ellenzéke, a kisgazdák is. A történettudomány többször kereste a választ a kérdésre: mit veszített volna a nemzet, ha az államfő távozik? Kétségtelen: a Kormányzó „hivatalban maradása” fékező tényező volt a német támogatással elszabaduló szélsőjobb előtt. És az is kétségtelen: a Kormányzó „hivatalban maradása” egy jól időzített kiugrás lehetőségét hordozta még magában. De az is kétségtelen: Horthy erőtlenséget tanúsított a megszállás után mindazzal szemben, ami az országban történik. (Ismeretes, hogy a budapesti zsidóság deportálását akadályozta meg.) Maradásából és gyakorlati tevékenységéből végül is több haszna volt a német megszállóknak, mint a magyar nemzetnek. Az idegen megszállásnak az alkotmányosság látszatát kölcsönözte. S ezzel a magyar államot „utolsó csatlósként” a Német Birodalom mellett tartotta. Vég (folytatás az 5. oldalon) uJSurtMU'i IllfEOKoS1 Német katonai teherautók Budapesten, 1944. március Kállay Miklós, a törvényes mi- Horthy, aki kitartott a főhaza- Bajcsy-Zsilinszky, a parlamenti niszterelnök, a török követség- lom élén, s kit a németek zsa- ellenzék, a baloldal illegalitásre menekült róttak ban 1944. október vége-november eleje