Melléklet 1997
1997 / 1. szám - Glatz Ferenc: Magyarorlszág az ezredfordulón
EZREDFORDULÓ • I.SZÁRI gyakorlati szakemberek együttdolgozásának dolga. (Ahogy ezt egy-egy előrelátó államvezetés a másik féltekén már felismerte.) Évek óta igyekeztünk ösztönözni: a hosszú távon társadalmainkat érintő kihívásokkal, a térségünket érintő stratégiai kérdésekkel komoly, tudományosan megalapozott módon kell foglalkozni. Most lehetőség adódik, hogy ne csak irodalmi termékek maradjanak ösztönzéseink. Lehetőség adódik, hogy kialakítsuk e stratégiai gondolkodás tartalmi kereteit, vagyis javaslatokat tegyünk, milyen témákra irányuljon kutatásunk. És megkíséreljük kialakítani a többéves munka szervezeti kereteit, megkíséreljük vázolni, milyen haszna lehet a társadalomnak e munkákból. És próbára tegyük önmagunkat, a hazai értelmiséget (mind a politikusi, mind az értelmiségi elitet): képesek vagyunk-e és miként lehetünk képesek e feladatvállalásra ? TAVULRIÁNYOK II. Kérdések a jövőnkről (Javaslatok a tematikai tervekre)A stratégiai kutatások tematikai kerete hipotézis, mint minden kutatási célkitűzés. És e tematikai keret változik is: ahogy halad előre a feldolgozás, úgy tárulnak fel újabb és újabb dimenziók. Újabb „témák". Elképzelésünk szerint a stratégiai kutatások témakörei változnak majd az évek során. Részben a mi ismereteink gyarapodásától, részben a körülöttünk alakuló világ mozgásától függően. Most csak néhány, az elmúlt években vázlatosan kialakított témaállítást sorolunk fel. Azon témaköröket, amelyekkel — úgy gondoljuk — az új világjelenségek közepette foglalkoznunk kell. Amelyeket azután követhetnek újak, vagy amelyek közül egyik-másik háttérbe szorulhat. Állam, nemzet, területszervezés A közép-kelet-európai társadalmakban újra kell gondolni az állam feladatait. Mire terjedjen ki az állam szerepe, csupán a helyi termelés, a forgalom feltételeinek biztosítására, szabályozására, a területszervezet hagyományos igazgatási, szak- és közigazgatási feladatainak ellátására, vagy egyéb állami intervenciókra. Netán tulajdonosként vállalkozásra is? Milyen eszközökkel segítheti a közösség sikeres szereplését a jövő termelési és kulturális világversenyében? Egyik kiemelt kérdése kétségtelenül ez lehet a stratégiai kutatásoknak. És mi legyen az állam feladata a saját kultúra megőrzésében? Jövendő világunk sokszínűségének, emberi sokszínűségének megőrzését célozza e kérdésünk. Mert a globalizáció nemcsak a termelésnek, de a kultúráknak is kegyetlenül teszi fel a kérdést: vajon a kisnyelvi nemzeti kultúrák képesek-e megfelelni a világverseny kihívásainak? Amelyek éppen az érintkezési és a termelési rendszerek kiszélesedése nyomán a világméretekben használható kapcsolati eszközöket, az ún. világnyelveket teszik megkerülhetetlenné, ismeretüket kötelezővé. E világméretekben használt nyelvek mögé óriási tőkék sorakoznak fel, üzlet is rejlik ezen nagy nyelvek terjesztésében. Üzleti alapon jönnek létre azok a kulturális-tömegkommunikációs vállalkozások, amelyek kitermelik az e nyelveket és a hozzájuk kötődő hagyományokat hordozó technikákat: tv- és rádióműsorokat, filmipart, nyelviskolákat, könyv- és folyóirat-kiadást. De mi lesz a kis lélekszámú közösségek hagyományvilágával és közlési, érintkezési kultúrájával, anyanyelvével? A kis nemzetek kultúráját fenntartó technikák üzemeltetése ugyanis soha nem lesz világversenyképes üzleti vállalkozás. E kis nemzeteknek dönteniük kell: áldoznak-e többletköltséget adóforintjaikból anyanyelvi kultúrájuk, hagyományaik megmentésére, vagy sem. Vagyis az állam érdemben vállaljon-e ilyen, nem profitorientált feladatot, vagy sem. (Ez szerintünk az „alternatíva"!) Ismételjük: döntés kérdése. Ismételjük: nem egyszerűen a nemzeti hagyományok megőrzésének kérdése, hanem szociális, emberjogi kérdés is. Az anyanyelv ugyanis a társadalom döntő többségének napi érintkezési, információszerzési (törvények, működést biztosító jogszabályok, munkaszervezet), az alapműveltség elsajátításának eszköze marad. Nemkülönben az emberi-érzelmi élet kifejezési rendszere. Az anyanyelv elszegényedése viszont a társadalom emberi-érzelmi-értelmi elszegényedésével jár együtt. És a kis nemzeti közösségbe született polgár versenyképességének hanyatlásával. Tarthatóak-e viszont térségünkben az államszervezet nemzeti alapelvei? Az ún. nemzetállami alapelvek. Első válaszunk: nem. Évtizedek óta igyekszünk felhívni a figyelmet: térségünkben az igazgatási szervezetek (államok) határai soha nem estek egybe a nemzetek szállásterületeinek határaival. A két világháború kitörésében súlyos ok volt, hogy a kontinens vezető hatalmai nem tudták feloldani ezt az ellentmondást. (Az államhatárokat akarták igazítani a nemzeti szállásterülethez, majd kitelepíteni a kisebbségben élő nemzeteket a többségiek szállásterületének államába.) Megoldást kell találni állam és nemzet viszonyára a térségben. (Mi egy közép-európai kisebbségi kódex elfogadását javasoljuk. De érvényesítésének realitását fel