História 1998

1998 / 8. szám - NYÍLT TÉR - OLVASÓINK ÍRJÁK - CSELŐTEI LÁSZLÓ: Használni a hatalomban

NYÍLT TÉR — Olvasóink írják Használni a hatalomban Emléktöredékek 1956-ról M­agam az 1956. évi események­ben nem vettem részt aktívan. Életemre, gondolatvilágomra és későbbi cselekvéseimre mégis megha­tározóan hatott ez az időszak. Elismerjük, vagy nem, aktív vagy passzív módon így van ez az ország minden polgáránál: a for­radalom eseményei, eredményei, lehetősé­gei beleépültek egész életünkbe. * A Nemzeti Parasztpárt régi gárdájából az 1940-es évek végétől alig érintkeztem valakivel. Még 1948-ban egy munkatár­sam és barátom — aki korábban a párt centrumához tartozott, de az Erdei-vonal­lal is erősek voltak a kapcsolatai — azt tanácsolta: tudjunk egymásról, de ne talál­kozzunk. Ne adjunk lehetőséget arra, hogy koncepciós perbe keverhessenek, így 1956. október végén is csak a megalaku­lása után értesültem a Petőfi Párt néven újjászervezett parasztpártról. Másnap bementem a központba, ahol szokatlan nyüzsgés fogadott. Talán a véletlen hozta magával, hogy a párt volt Kovács Imrés szárnyából akkor senkivel sem találkoz­tam. A terepen azokat láttam az én korosz­tályomból, akik az Erdei-vonalból a párt 1948-as megszüntetéséig ott maradtak, majd később egy részük a kommunista pártban játszott aktív szerepet. Ma már tudom, hogy a párt szellemi centrumából (Illyés Gyula, Németh László, Bibó Ist­ván), valamint a Kovács Imre-féle veze­tésből (B. Farkas Ferenc, S. Szabó Ferenc és mások), illetve Veres Péter híveivel szintén ott volt. Róluk másnap az újságok­ból értesültem. Rákospalotán laktam, közlekedés alig volt Budapesten és környékén, s így az egyetemi eseményeket is nehezen tudtam nyomon követni.* November 4-e után néhány napot otthon, Rákospalotán voltam. Ezt követően jónak láttam, ha mielőbb megjelenek a munka­helyemen, Gödöllőn, az egyetemen. A tan­székeken a budapesti tanárok érthetően alig voltak jelen, inkább a Gödöllőn lakók jöttek be. Mi, a kertészeti tanszéken — az oktatási és kísérleti tér feladatai miatt — a tél folyamán is végeztük a munkánkat. Előadások, gyakorlatok természetesen nem voltak. A hallgatók azonban — rész­ben a vidékiek is — időnként megjelentek. Főként a végzősöket izgatta a minden tekintetben sötétnek mutatkozó jövőjük, ami engem is erősen foglalkoztatott. Decemberig, januárig szinte senki sem keresett. Ebben a helyzetben magam is visszahúzódtam: nem lehetett tudni, hogy kiben mi lakozik. 1957 tavaszán a kialakuló új hatalom politikai-taktikai játékai során — a fegy­veres harcok befejeződése után — valami reménysugár is felcsillant: a gazdasági politika változtatásának kialakítására egy komoly bizottság kapott megbízást. A tavasz folyamán azonban már más szelek kezdtek fújni: a hatalom politikája meg­merevedett, és előrevetette árnyékát a szervezett számonkérés. A tanszékünk oktatási és kísérleti tere ügyében meg kellett keresnem az akkori első szám­ú gödöllői városi-járási politikai vezetőt. Ő az 1945-1946-os ifjúsági moz­galomból ismerte korábbi politikai tevé­kenységemet és magatartásomat. Az álta­lam felvetett ügyben határozott segítséget ígért, majd személyemre terelve a szót, tovább fonta a beszélgetés fonalát. Ennek a következő volt a lényege: ismerik a poli­tikai múltamat. Lehet, hogy nem jók, vagy nem teljesek az értesüléseik, de úgy ítélik, hogy az 1956-os eseményekben semleges maradtam. Ez azonban nem elégíti ki őket. Olyan helyzetbe hoznak, hogy hasonló esetben ne gondolhassak még egyszer a semlegességre. Akkor fogalmam sem volt, hogy mit akart ezzel mondani. Csak később döbben­tem rá, amikor megindult a forradalmi ese­mények felülvizsgálata, és hallottam róla, hogy ennek végrehajtására minden intéz­ményben és munkahelyen bizottságot léte­sítenek. Más megoldás nem volt, cselek­vésre szántam rá magam. Felkerestem a Kútvölgyi Kórházat, ahová mint egyetemi tanszékvezető 1954 óta tartoztam. Gyo­mor- és fejfájásra, álmatlanságra, idegki- A Petőfi Párt megalakulása, 1956. november 1. Farkas Ferenc, a Petőfi Párt főtitkára megnyitó beszédét tartja 33

Next