História 1998
1998 / 8. szám - NYÍLT TÉR - OLVASÓINK ÍRJÁK - CSELŐTEI LÁSZLÓ: Használni a hatalomban
NYÍLT TÉR — Olvasóink írják Használni a hatalomban Emléktöredékek 1956-ról Magam az 1956. évi eseményekben nem vettem részt aktívan. Életemre, gondolatvilágomra és későbbi cselekvéseimre mégis meghatározóan hatott ez az időszak. Elismerjük, vagy nem, aktív vagy passzív módon így van ez az ország minden polgáránál: a forradalom eseményei, eredményei, lehetőségei beleépültek egész életünkbe. * A Nemzeti Parasztpárt régi gárdájából az 1940-es évek végétől alig érintkeztem valakivel. Még 1948-ban egy munkatársam és barátom — aki korábban a párt centrumához tartozott, de az Erdei-vonallal is erősek voltak a kapcsolatai — azt tanácsolta: tudjunk egymásról, de ne találkozzunk. Ne adjunk lehetőséget arra, hogy koncepciós perbe keverhessenek, így 1956. október végén is csak a megalakulása után értesültem a Petőfi Párt néven újjászervezett parasztpártról. Másnap bementem a központba, ahol szokatlan nyüzsgés fogadott. Talán a véletlen hozta magával, hogy a párt volt Kovács Imrés szárnyából akkor senkivel sem találkoztam. A terepen azokat láttam az én korosztályomból, akik az Erdei-vonalból a párt 1948-as megszüntetéséig ott maradtak, majd később egy részük a kommunista pártban játszott aktív szerepet. Ma már tudom, hogy a párt szellemi centrumából (Illyés Gyula, Németh László, Bibó István), valamint a Kovács Imre-féle vezetésből (B. Farkas Ferenc, S. Szabó Ferenc és mások), illetve Veres Péter híveivel szintén ott volt. Róluk másnap az újságokból értesültem. Rákospalotán laktam, közlekedés alig volt Budapesten és környékén, s így az egyetemi eseményeket is nehezen tudtam nyomon követni.* November 4-e után néhány napot otthon, Rákospalotán voltam. Ezt követően jónak láttam, ha mielőbb megjelenek a munkahelyemen, Gödöllőn, az egyetemen. A tanszékeken a budapesti tanárok érthetően alig voltak jelen, inkább a Gödöllőn lakók jöttek be. Mi, a kertészeti tanszéken — az oktatási és kísérleti tér feladatai miatt — a tél folyamán is végeztük a munkánkat. Előadások, gyakorlatok természetesen nem voltak. A hallgatók azonban — részben a vidékiek is — időnként megjelentek. Főként a végzősöket izgatta a minden tekintetben sötétnek mutatkozó jövőjük, ami engem is erősen foglalkoztatott. Decemberig, januárig szinte senki sem keresett. Ebben a helyzetben magam is visszahúzódtam: nem lehetett tudni, hogy kiben mi lakozik. 1957 tavaszán a kialakuló új hatalom politikai-taktikai játékai során — a fegyveres harcok befejeződése után — valami reménysugár is felcsillant: a gazdasági politika változtatásának kialakítására egy komoly bizottság kapott megbízást. A tavasz folyamán azonban már más szelek kezdtek fújni: a hatalom politikája megmerevedett, és előrevetette árnyékát a szervezett számonkérés. A tanszékünk oktatási és kísérleti tere ügyében meg kellett keresnem az akkori első számú gödöllői városi-járási politikai vezetőt. Ő az 1945-1946-os ifjúsági mozgalomból ismerte korábbi politikai tevékenységemet és magatartásomat. Az általam felvetett ügyben határozott segítséget ígért, majd személyemre terelve a szót, tovább fonta a beszélgetés fonalát. Ennek a következő volt a lényege: ismerik a politikai múltamat. Lehet, hogy nem jók, vagy nem teljesek az értesüléseik, de úgy ítélik, hogy az 1956-os eseményekben semleges maradtam. Ez azonban nem elégíti ki őket. Olyan helyzetbe hoznak, hogy hasonló esetben ne gondolhassak még egyszer a semlegességre. Akkor fogalmam sem volt, hogy mit akart ezzel mondani. Csak később döbbentem rá, amikor megindult a forradalmi események felülvizsgálata, és hallottam róla, hogy ennek végrehajtására minden intézményben és munkahelyen bizottságot létesítenek. Más megoldás nem volt, cselekvésre szántam rá magam. Felkerestem a Kútvölgyi Kórházat, ahová mint egyetemi tanszékvezető 1954 óta tartoztam. Gyomor- és fejfájásra, álmatlanságra, idegki- A Petőfi Párt megalakulása, 1956. november 1. Farkas Ferenc, a Petőfi Párt főtitkára megnyitó beszédét tartja 33