Melléklet 1998
1998 / 1. szám - Simai Mihály: Mikor ér véget az átmenet időszaka?
TfllUMflllM E2REDFORDUID • 1998^1. adatok voltak. Az állam szerepének módosításához, a döntéshozatal és a képviseletek megfelelő átalakításához, új gazdasági és társadalmi prioritások meghatározásához és az erőforrások új koncentrálásához (újraelosztásához) le kellett bontani az előző rendszerek által a gazdasági fejlődés elé állított kulturális, társadalmi és politikai korlátokat s egy új, hatékonyabb, célravezetőbb politikai és gazdasági rendszert kellett felépíteni. Az átalakulás külső, a Nyugat által közvetített ideológiaipolitikai környezetében igen jelentős tényező volt az 1980-as évek elején kibontakozott piaci forradalom, s az ezzel is összefüggő liberalizációs hullám, amelyik elsőként az állam gazdasági szerepe ellen lépett fel, a dereguláció és a privatizáció jelszavával. Sokan Nyugaton a keleti rendszerváltást az említett irányzat győzelme legfontosabb jelének deklarálták, s magát a folyamatot is gyakran, leegyszerűsítve, igen primitív módon kezelték. Megfeledkeztek pl. arról, hogy az állam szerepének jelentős növekedése évszázadunkban, s a jelentős állami szektor kialakulása, nem csupán a szovjet típusú szocializmus, vagy Nyugaton a szociáldemokrácia hatalomra kerülésének következménye volt, hanem számos egyéb tényezőnek, pl. a gyarmati háborúknak, a két világháborúra való felkészülésnek, a hidegháborúnak, a nemzeti versenyképesség növelésére irányuló törekvéseknek, a piacok rossz, gyenge működését javítani igyekvő, s a piaci viszonyok kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményeit kivédeni, korrigálni akaró erőfeszítéseknek is. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy az állam szerepét nem lehet elvonatkoztatni a gazdasági fejlettség adott szintjein megvalósítandó feladatoktól sem. Az állam, főleg az elmaradottabb országokban, kulcsfontosságú szerepet játszott a növekedés feltételeinek megteremtésében s az ipar kiépítésében. A volt szocialista országokban végbemenő változások elemzésével, értékelésével, a normatív célok megfogalmazásával kapcsolatban sajátos tudományterület is kialakult, amelyet a rövidség kedvéért tranzitológiának neveztem. A „ tranzitológia" részben a szocialista és a kapitalista országokat összehasonlító kutatásokból nőtt ki. Szakértői a modern kapitalizmus struktúrájából kiindulva, a rendszerváltással kapcsolatos követelmények között különös hangsúlyt adtak a politikai rendszer demokratizálásának, új demokratikus intézmények kiépítésének, a piaci viszonyok bevezetéséhez és fenntartásához szükséges jogi keretek megteremtésének, a gazdaság nyitottságára épülő világpiaci integrálódásnak, s az ehhez szükséges belső feltételeknek, a pénzviszonyok liberalizálásának, új bankrendszer kiépítésének, az átalakulás, áru-, tőke- és pénzáramlások szabadsága biztosításának, a vállalati rendszer és a menedzsment átalakításának, a tőke és a munkaerőpiac kiépítésének. A privatizáció, a központi tervezési rendszer struktúrájának leépítése, az államháztartás gyökeres átszervezése, az állam szerepének visszaszorítása és egy új üzleti elit megteremtése álltak a fenti követelmények központjában. A Világbank 1996. évi jelentése, a teljes egészében az átalakulásnak szentelt „World Development Report", amelyik a „Tervtől a piacig" címmel jelent meg, különösen jól foglalta össze a fenti követelményeket." A jelentés megállapításai közül különösen egyetértettem annak hangsúlyozásával, hogy „végső soron az emberek számítanak. Végső soron az átalakulást annak alapján fogják megítélni, hogy jobban élnek-e az emberek, mint korábban." Az átmenet intézményes követelményeivel kapcsolatban célszerű néhány kérdést hangsúlyozni. Először: a valóságban nem létezik valamilyen egységes, minden említett feltételt egyformán kielégítő piaci rendszer. Jelentős különbségek vannak a modern piacgazdaságok között is, pl. az állam és a piac viszonylagos fontosságában és szerepében, a tulajdonformákban és viszonyokban, a liberalizáltság és a nyitottság mértékében, a szabályozás jellegében, s a közérdek védelmének módjaiban és mértékében, a szélsőséges individualizmussal vagy szűk csoportokkal szemben. A világgazdaságban a piaci rendszer különböző hibridjei működnek, amelyek nem statikusak, hanem belső és nemzetközi hatásokra változnak. A nálunk sokak által példaképnek, elérendő célnak tekintett szociális piacgazdaság, a jóléti állam e sajátos változata maga is dinamikus rendszer, amelynek különböző válfajai alakultak ki. Magyarországon, az 1968. évi reformok nyomán, lassan és jelentős visszaesésekkel ugyan, de megindult a piaci viszonyok fejlődése, és a korábbi centralizált gazdasági rendszer sokban módosult már a rendszerváltást megelőzően is. Nagyobb mértékben lehetett és kellett volna építeni a piaci viszonyok organikus fejlődésének eredményeire. Másodszor: jelentősek az időbeli eltérések az egyes követelmények teljesíthetőségében. Viszonylag gyorsan ki lehet építeni új politikai intézményeket s meg lehet teremteni a pluralisztikus demokrácia formális feltételeit. Sokkal lassúbb a piacépítés s a működő piaci viszonyok kialakítása. Még több idő kell a nemzetközileg is versenyképes gazdaság kiépítéséhez, amelyik biztosítani tudja az életnívó általános emelkedését. Ennél is lassúbb a piaci viszonyok működéséhez szükséges közgondolkodás kialakulása. A magyar fejlődés is arról tanúskodik, hogy a fentiek jelentős társadalmi feszültségek és konfliktusok forrásai lehetnek. Harmadszor: az a törekvés, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen, eleve sajátos és meghatározott piacgazdasági intézményrendszer és gazdaságpolitikai modell kialakítását követeli, amelyik túlmegy az átmenettel kapcsolatos általános követelményeken. Ettől a modelltől egyébként az egyes tagállamok gyakorlata még sok vonatkozásban eltér, s a konvergálódás az unió keretei között sem könnyű. Még nehezebb az alkalmazkodás ehhez olyan országok esetében, amelyek eleve egy más rendszer bázisáról indultak. Az állam szerepvállalásának kérdőjelei A rendszerváltás folyamatában sajátos nézetkülönbségek alakultak ki nálunk is az állam szerepével kapcsolatban, amelyek a rendszerváltás menetét is befolyásolták. Az új feladatok mindenekelőtt az állam funkcióinak, társadalmi kötelezettségvállalásának racionális, gyakorlatias újrafogalmazását és szervezetének radikális modernizálását követelték volna, megfelelő tárg Vö. Glatz Ferenc: Magyarország az ezredfordulón. Ezredforduló 1. szám 5. p. (Állam, nemzet, területszervezés).