História 2001
2001 / 1. szám - A HONFOGLALÁS ÉS AZ ÁLLAMALAPÍTÁS KORA - GYÖRFFY GYÖRGY: Magyarok a steppén
egyik vagy másik nemzetségnek, törzsnek sikerült az élre verekednie magát és megszerveznie a többieket. A csatlakozott vagy behódolt törzseket katonai segédnéppé degradálva sorolták maguk mellé, a véres harcban legyőzötteket pedig állatállományukkal együtt szétosztották, s ezek rab cselédként dolgoztak az úr „auljában”, nomád gazdasági üzemében. Ilyen módon amikor Európa kapujában megjelent egy nomád nép, ez inkább már csak a nevében volt azonos az élre került belső-ázsiai „ősnemzetséggel”, embertanilag, sőt olykor nyelvileg is heterogén alakulat volt. Nomádok, megtelepült népek A népvándorlás sodrába azonban nemcsak tiszta nomádok jutottak be, hanem félig megtelepült steppei peremnépek is. Ennek oka egyrészt az, hogy a steppei nomádok többnyire szimbiózisba kerültek a mellettük lakó erdei és ligetes pusztai népekkel, másrészt az, hogy az erdőlakó steppei peremnépek a belső-ázsiai példák tanúsága szerint könnyen és gyorsan változtattak életformát, idomultak a pusztai életmódhoz. Ilyen steppei peremnép volt eredetileg a törökség is, amely az iráni nyelvű nomádok helyét elfoglalta, de ilyen volt a török népalakulatok sodrásába került magyarság és az avarok által kimozdított szlávság is. A steppei peremnépek alsóbbrendű helyzetbe jutottak a hódító törzsszövetséghez képest, akár azért, mert legyőzték őket vagy behódoltak, akár azért, mert a lovon nagy távolságokat megtevő pusztai harcosok mindig katonai és szervezeti fölényben voltak a halász-vadász - erdei állattenyésztő - kezdetleges földművelő népekkel szemben. Ugyanakkor a peremnépek és nomádok egymást kiegészítő gazdasága mindkét oldalnak hasznos szimbiózishoz vezetett, melyet természetesen a nomád fél uralkodó rétege fölözött le. A szimbiózis olykor megszakadt, máskor összeolvadást eredményezett, de emlékeként a hódító és behódolt vagy a kettőből előállt heterogén népalakulat gyakran a hódító nevén szerepelt. Ennek oka elsősorban az, hogy a közösséget a vezető etnikum katonai apparátusa fogta össze, és mind az ókorban, mind a kora középkorban ez volt a döntő etnikumképző tényező. A legyőzöttek igyekeztek a győzőhöz hasonulni, felvették nevét, és külsőségekben is követték némely szemmel látható jellegzetességét. Ahogy a tatárok által legyőzött kunok egy-két évtizeddel kipcsaki országuk megdöntése után tatárnak kezdték nevezni magukat, és ahogy a Kárpát-medence szlávjai néhány évvel a 895-i honfoglalás után magyar módra kezdték fejüket nyírni, úgy következett az be más steppei peremnépek esetében is. A „magyar” népnév Ha szem előtt tartjuk a „néppé válás” fenti folyamatát, történeti szociológiai oldalról nyerhet alátámasztást a magyar népnév első elemének régi egyeztetése az indoeurópai népek saját magukra használt nevével. A magyar, hajdan magyer népnév két tagból álló elhomályosult összetétel: utótagja a finnugor er férfi, ember szó, míg előtagja az ugor népek közös neve volt. Az utóbbi őrződött meg a vogulok és osztjákok közös manys—manysi— menydsi nevében, valamint az osztják más~manyty frátria névben, eredetileg minden obi-ugor nemzetség egyik alcsoportjának nevében. A magyaroknak török törzsekkel, az obi-ugoroknak pedig egy tajgalakó ősnéppel való egybeolvadása előtt manycs(i) néven nevezte ma Lószerszámkészítő ötvösműhely Mongóliában Lószerszámveretek Törteiről