História 2001
2001 / 3. szám
„Nemzeti megújulásnak - inkább utólag - nevezzük azt a fejlődési sort, amely a modern nemzethez elvezetett. A maga korában ébredésnek vagy újjászületésnek hívták, abból a fikcióból kiindulva, hogy a nemzet öröktől fogva (Kelet-Európában ez nyilván a korai középkort jelenti) létezik, csak most éppen alszik. Fel kell tehát ébreszteni, mielőtt végleg elalszik, vagyis eltűnik. Különösen azoknak az etnikumoknak az esetében, amelyeknek vagy egyáltalában nem volt államiságuk, vagy még a középkor folyamán megszűnt. De a többiek vonatkozásában is végbement ez a fejlődés. A nemzeti megújulás az etnikumból nemzetté alakulásnak a formája.” „ Száz évvel ezelőtt a brit korona ékköve, India a rendíthetetlen nyugalom képét sugározta. A kortársak, angolok és indiaiak egyaránt meg voltak róla győződve, hogy az indiai angol uralom soha nem volt olyan szilárd, mint éppen a századfordulón, és hosszú-hosszú nemzedékek életében a brit szupremáció fenn fog maradni. Az indiai brit uralom egyet jelentett a békével, az előrehaladó modernizálással, a stabilitással, a hagyományok tiszteletével.”„A világ nem győzi csodálni a »világ legnagyobb építkezését«, a rizsföldekből néhány év alatt kinőtt »kínai Manhattant«, a Huangpu folyó keleti partján elképesztő gyorsasággal fejlődő Pudongot. A világ ötszáz legnagyobb cége közül száz már rendelkezik képviselettel Pudongban. A 14 milliós metropolisz ma a világ egyik legnagyobb és valószínűleg leggyorsabban fejlődő városa.” Élelemosztás Indiában, 1902. Lásd cikkünket a 16. oldalon! Görögkeleti pap, 1817. Lásd cikkünket a 12. oldalon! Pudong. Lásd cikkünket a 27. oldalon! A címlapon: Josef Danhauser: Liszt Ferenc a zongoránál. Olajfestmény, 1840. Balról jobbra: idősebb Dumas, Victor Hugo, George Sand, Paganini, Rossini és Marie és Agoult. Lásd cikkünket a 3. oldalon! 2