História 2002
2002 / 1. szám - JELENIDŐBEN - JORDÁN GYULA: Átalakulás Kínában
társadalmi szervezetekben, különösen a családi és rokonsági struktúrákban találhatók. (Kínában a szocialista időszak inkább megerősítette a legtöbb családi köteléket, a mezőgazdaság kollektív szervezetei látens módon jórészt a rokonsági kötelékek mentén szerveződtek) A maoista évtizedekben a tervezés, a beruházás és anyagelosztás sokkal nagyobb fokú regionális decentralizációja alakult ki, mint bármely szocialista ország esetében. A kínai gazdaság ezen decentralizációja képezi a kínai reformok működésének egyik fontos strukturális tényezőjét. A kínai vezetés a rendszer fennmaradásával kapcsolatban hivatkozik arra, hogy Kína viszonylag hamar szakított a szovjet típusú gazdaságpolitikával. (Ebben az összefüggésben nagyvonalúan átsiklanak azon tény felett, hogy az ennek jegyében 1958-61 között végrehajtott ,,nagy ugrás” gazdasági katasztrófához, éhínséghez, legalább 30 millió ember halálához vezetett.) A kínai vezetés és a propaganda természetesen szívesen tulajdonítja a sikereket a vezetők érdemeinek, hangsúlyozva óvatosságukat, rugalmasságukat és alapvető pragmatizmusukat. Ez a megközelítés ugyanakkor nem adhat számot a kudarcokról, és különösen arról nem, hogy a kínai vezetésben sokáig nem volt konszenzus a reformok céljára, ütemére és alkalmazott módszereire vonatkozóan. (Természetesen azon az általános célon túl, hogy a rendszert megerősítsék és Kínát gazdag és erős országgá és világhatalommá tegyék. Az utóbbi célt illetően mindig is egyetértett a mindenkori kínai vezetés Szun Jat-szentől Csang Kaj-seken át Mao Ce-tungig és Teng Hsziao-pingig.) A felsorolt különbségek, egyéb tényezők és sajátosságok mellett, segítenek megmagyarázni a többi szocialista rendszerhez hasonló sors elkerülését. Reformidőszak, 1978-1989 A kínai reformidőszak kezdetét az 1978. decemberi központi bizottsági üléshez kötik. Mao halálát (1976. szeptember 9.) kétéves hatalmi küzdelem követte, melynek során az ortodox maoista erőkkel szemben Teng Hsziao-ping reformelkötelezettségű, a változtatások szükségességét felismerő csoportja került túlsúlyra. Szakítottak a balos politikával, az osztályharc hangsúlyozása helyett a gazdasági fejlesztést helyezték a középpontba, a bezárkózás és önizoláció helyett meghirdették a külvilág felé való nyitást, a bekapcsolódást a világgazdaság vérkeringésébe. A reformfolyamatot a fokozatosság, a vezetés nagyfokú pragmatizmusa jellemezte, amelynek lényegét szemléletesen fejezte ki az „átkelni a folyón, kitapogatva a köveket” metafora. Ez azt jelenti, hogy nem elméleti tételekből, sémákból indultak ki, hanem kísérleteket folytattak, és siker esetén a megoldást általánosan elterjesztették. Esetenként a bevált gyakorlathoz utólag kerestek valamilyen elméleti igazolást, de a legtöbb esetben máig elegendőnek érzik annak kijelentését, hogy megfelel a „kínai színezetű szocializmus” vagy a „szocializmus kínai jellegzetességekkel” építésének. (Emellett nem határozzák meg kielégítően, hogy szerintük mi a szocializmus, sem azt, hogy melyek ezek a kínai jellegzetességek.) A ma általánosan hangoztatott „szocialista piacgazdaság” mint cél 1989. május 15-18. Gorbacsov személyében 1959 óta először látogat a legmagasabb szintű szovjet vezető Kínába. Gorbacsov bejelenti, hogy csökkentik a szovjet-kínai határon állomásozó szovjet csapatok létszámát. 1989. május 17. A 40 évvel azelőtti kommunista hatalomátvétel óta a legnagyobb, mintegy egymillió fős kormányellenes tüntetés zajlik Pekingben. A kínai vezetés megoszlott a tüntetésekkel kapcsolatban: a kompromisszumra hajlók és a kemény fellépést követelők vitájában az utóbbiak kerekedtek felül. 1989. május 20. Bevezetik a rendkívüli állapotot, mozgósítják a hadsereget. 1989. június 4. A pekingi Tienanmen (Mennyei Béke) téren a legnagyobb befolyású kínai politikai vezető, Teng Hsziao-ping parancsára tankok és katonai szállító járművek rohanják meg a mintegy 100 ezer főnyi ülősztrájkoló, főleg diákokból álló tömeget. A halálos áldozatok számát 3600-ra, a sebesültekét 60 ezerre becsülik. A vérfürdőt követően mintegy 120 ezer embert tartóztatnak le, egyes források szerint augusztus elejéig 34 kivégzésre kerül sor. 1989. június 24. Leváltják posztjáról a KKP főtitkárát, Csao Ce-jangot, aki március elején tárgyalt a tüntető diákok képviselőivel. 1993. március 9. A Kínai Országos Népi Gyűlés alkotmánymódosítást fogad el. Az alkotmány továbbra is a marxizmusleninizmus és Mao Ce-tung eszméit tartja irányadónak. Gazdasági célként a szocialista piacgazdaság megteremtését jelöli meg, de nem használja a tervgazdálkodás fogalmát. 1997. február 19. Meghal Teng Hsziaoping, a kínai reformok kezdeményezője. F. I. A ruhaszárítókon is faliújságok lógnak. Peking, 1979 Kínai párt- és állami vezetők. Peking, 1979