História 2002
2002 / 3. szám - GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEK - BÁLINT CSANÁD: A nagyszentmiklósi kincs
István serege által legyőzött Ajtony tulajdona lett volna, ami azon alapul, hogy e vezér vára 10 km-re esik Nagyszentmiklóstól. Ámde a „közelség” önmagában nem érv. A kincsnek a 10-11. századi magyar emlékektől való elhatárolása még a bulgáriaiakétól is könnyebb, mert ebben az esetben igen nagy számú leletanyaggal lehet összehasonlítani. Eddig 3 db ezüstedény került elő, melyeknek sem alakja, sem díszítése nem rokonítható a nagyszentmiklósiak valamelyikével. Döntő jelentőségűek viszont azok az eltérések, amelyek a nagyon jellegzetes honfoglalás kori és a kincs edényein látható ornamentika között figyelhetők meg. (Két nagyszentmiklósi korsó egyik díszítőelemének a Szent István által veretett pénzekével való párhuzamba állítása felületes volt, s figyelmen kívül hagyta ugyanazon edények több más díszítésének a 7. századi avar és bizánci ornamentikával való egyezését.) A honfoglalás kori ornamentikától való eltérés különösen szemet szúr a 2. számú korsó esetében. A magyar eredet hívei a 4. medaillonban látható „égberagadási jelenetet” emelték ki s hozták azt kapcsolatba az Árpád-ház eredetmondájával (aszerint Álmos fejedelem anyját a turul, egy ragadozó madárfajta ejtette teherbe). Ehhez azonban semmilyen támpontunk sincsen: egyfelől a turul ábrázolását nem ismerjük, másfelől a nagyszentmiklósi jelenet képtípusa közép-ázsiai eredetű, a hellénizmussal került oda a 4-5. században a Ganümédesz-legenda, amit átköltöttek (a Zeusz által elragadott fiú helyét nő tölti be - a kincsünknek egy másik korsóján viszont az eredeti, görög változat van!). A nagyszentmiklósinak magyarként való értelmezését megkérdőjelezi továbbá az is, hogy a honfoglalás korából egyáltalán nem ismerünk emberábrázolást, még az állatábrázolás is ritka, míg griff és patás állat küzdelme - ilyet ugyanezen korsónak egy másik medaillonjában látunk - teljességgel ismeretlen (jellegzetes viszont a 8. századi avar szíjvégeken). Bizonyos képtípusokat, a sas, szarvas, oroszlán, griff ábrázolásait Eurázsiaszerte, évezredeken át használtak, előfordulásaik alapján nem rajzolható meg összefüggésrendszer, még kevésbé történeti kapcsolat. Ilyen a 3. medaillonban látható jelenet: a királyi vadászatot ábrázoló szászánida tájak képtípusát még évszázadokkal később és Irán határain kívül is másolták. A nagyszentmiklósi ennek erősen átfogalmazott változata; a keletiektől a leglényegesebb eltérést a hátasként használt, emberi fejet viselő, szárnyas lény jelenti - ilyen sincs a honfoglalóknál, föllelhető viszont a késő avar korban. Abszolút egyedülálló a korsó 4. medaillonjában látható „győztes fejedelem” ábrázolása. Egyetlen nép kultúrspecifikus vonása sem fedezhető fel benne: a zászlós lándzsa keleti, a levágott fej nyereghez kötözése sztyeppi, a láncpáncél bizánci, a fogoly üstökénél való megragadása római eredetű. (Az arc megfogalmazása viszont rendkívül szuggesztív és életszerű.) A kincsen látható ábrázolások tehát nem alkalmasak a kor és eredet meghatározására. Akkor viszont mi alkalmas erre? A megoldást az apró jelekben megmutatkozó kapcsolatok feltárása és az elhatároló jegyek számbavétele hozhatja- Az avarok kincse Régóta tudott, hogy a kincs néhány edénytípusának kizárólag az avar kori leletek között van analógiája (ivókürt, 22., 23. számú kehely, 8. számú ovális tálka). A pohárkák gyöngysoros díszítésével azonos a kora avar kori fémedényeken fedezhető fel. Két korsó szalagfonatos díszítéséhez hasonló a Kárpát-medencében csak a 7. század második felében fordul elő, az általuk közrefogott keresztmotívum 7-8. századi bizánci emlékeken figyelhető meg, s ugyanebből az időből származnak a rézsútos hálószerkezetbe komponált keresztornamentika, valamint az egyik kincs fülét díszítő pontvonal ornamen- Az „égi vadász” a 2. számú korsón A 7. számú korsó rajza oldalnézetben „Égberagadási” jelenet a 2. számú korsón A „győztes fejedelem” a 2. számú korsón 5