História 2003
2003 / 5-6. szám - ÁLLAMI, NEMZETI SZIMBÓLUMOK - DÖMÖTÖRFI TIBOR: A magyar címer és zászló útja
A magyar címer és zászló útja 1867-1990 Az 1848-49. évi szabadságharc bukását követően a Habsburg- XI A.hatalom betiltotta a magyar nemzeti szimbólumok, így a címerek használatát, és visszatért az 1848 előtti birodalmi címerhasználathoz. A forradalmi emléknek számító nemzetiszín zászlók, lobogók vagy azok részei birtoklását, használatát üldözték és büntették. Haynau már 1849. július 19-én kihirdettette, hogy életét veszti az, aki „forradalmi jelek viselésével (háromszínű szalag, vörös toll stb.) a pártütést segíti”. A megtorlás időszaka, a Bachrendszer megszűntével e téren is enyhült a szigor, ennek jele, hogy az 1861. évi Szent István-napi ünnepségeken már hivatalosan is feltűnhetett a pirosfehér-zöld szalagos magyar zászló. A Bach-rendszer megszűntével hivatalosan is feltűnhetett a piros-fehér-zöld szín. A császári pár ünnepélyes bevonulása a nemzeti zászlókkal feldíszített Budára, 1866. január. Akvarell 1867—1918 A kiegyezés által újonnan kialakított dualista rendszer közjogi sajátosságait ki kellett fejezniük az állami szimbólumoknak is, amely nemcsak osztrákmagyar, hanem magyar-horvát viszonylatban is folyamatos vitákra adott okot. Bécsben szerették volna a birodalmi összetartozást heraldikailag is egységesebben kifejezni, magyar részről a császári szimbólumok használatában az önálló államiság megsértését vélelmezték, és a horvátok is igényt tartottak nemzeti szimbólumaik feltüntetésére a közös intézmények jelvényei sorában. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös címerének megalkotása körüli viták csaknem ötven évig tartottak, melynek hátterében az a dilemma állt, hogy a birodalom két fő országa jogilag szuverén állam volt, így nem lehetett egységes címerük. A megoldást csak egymás mellett álló, egymás mellé rendelt címerek összekapcsolása jelenthette, amelyre végül 1915-ben került sor Ferenc József „királyi kézirata” által elrendelve. A Monarchia közös intézményei használatára előírt közép- és kiscímert átfogóan rendező uralkodói döntés (az összes történeti igényeimért magában foglaló nagycímert sem ez alkalommal, sem később nem alkották meg) „paritásos alapon” rendezte az ügyet. Az 1916-ban elfogadott XV. törvény az első világháború idején, Horvátország egyenrangú félként való bevonása jeleként - a magyar címerrészbe ekként még beillesztette „Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok” „ezüsttel és vörössel sakkolt mezőt” mutató jelképét is. Az 1915. évi „legfelsőbb jóváhagyás” meghatározta az osztrák-magyar közös intézmények használatára szolgáló közös középcímert is. A birodalom közjogi különlegességeit tükrözte, hogy Dalmácia és Bosznia-Hercegovina címere mindkét fél pajzsán szerepelt. A kiegyezés az 1848. évi XXI. törvénycikk alapján állította vissza a jogfolytonosságot a külön magyar címer- és színhasználat területén. A magyar hatóságok által hivatalosan használt magyar kiscímer leírása szerint (heraldikailag) jobbról vörössel és ezüsttel hétszer *Vö. Fónagy Zoltán: A korona és a király 1848-49-ben. História, 2003/2. szám (A szerk.) A magyar kiscímer a közintézményeken is megjelent. Posta és távirdahivatal táblája, 19. század vége 34