História 2003
2003 / 1. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - KERTÉSZ ISTVÁN: A "tisztességes játék" Olümpiában
A ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK A „tisztességes játék” Olümpiában Versenyszabályok, sportszerűtlenségek, büntetések „tisztességes játék” fogalma - az ennek megfelelő angol kifejeltezés, a fair play és német megfelelője, a Fairness - a 19. században vált általánosan elfogadottá ama sportoló tevékenységének értékelésére, aki a játékverseny szabályait pontosan betartja. Az olümpiai játékok szervezői sokat tettek azért, hogy megőrizzék a versenyek tisztaságát. Rögzítették a versenyszabályokat, bírói testületet képeztek ki ezek betartatására, és még ezt a testületet is ellenőrizték az Olümpiai Tanács révén. Ezenkívül a küzdelmek első napján megkövetelték a versenyzőktől, hozzátartozóiktól, az edzőktől és a bíráktól azt, hogy esküt tegyenek a tisztességes játék szabályainak betartására. A Kr. e. 6. században, minden részletre kiterjedően, írásban rögzítették az olümpiai versenyszabályokat. A szabályok írásba foglalása és az arról való gondoskodás, hogy a göröglakta területeken ezek az írások mindenütt hozzáférhetőek legyenek a versenyzők számára, alapvető követelmény volt a négyévenkénti küzdelmek lebonyolításához. Hiszen a sportolóknak 10 hónapon át hazájukban és egy hónapon keresztül már Olümpia közelében kellett előírt felkészülést folytatni az olümpiai versenyre. Az utolsó havi közös felkészülés részben a mezőny megszűrését szolgálta: a leggyengébbeket hazaküldték. Viszont a megmaradt mezőny tagjai számára ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy a jelen lévő versenybírák segítségével egységes szabályértelmezést alakítsanak ki. Nyilvánvalónak látszik az is, hogy a periódus négy nagy küzdelemsorozatán, vagyis Olümpia, Dél-Atléták egy feketealakos tálon, Kr. e. 5. századhoi, Nemea és az Iszthmosz versenyjátékain azonos szabályok szerint folytak a vetélkedések. A birkózás szabályait tartalmazó - Olümpiában 1964 és 1965 folyamán előkerült - töredékek első, megfelelően kiegészített sorai a következőképpen szólnak: „A birkózó nem törheti el ellenfele ujjait. Ha így tesz, a versenybíró azonnal üssön rá botjával, mindenhova üthet, kivéve a fejre. A vétkes csak a büntetés kifizetése után folytathatja a versenyt...” Ez a szabálytöredék nemcsak a versenyző, hanem még a versenybíró viselkedését is szabályozza. A tisztességes versenyzés a szabályok szerint történő tusakodást jelentette, márpedig a nehézatlétikai számok (birkózás, ökölvívás, pankration) szabályok adta keretei között még halálos sérülést is büntetlenül lehetett okozni. Ismerünk olyan pankrationistát, akit azért neveztek el „Kézfejes”-nek (Akrokherszitész), mert ellenfelei kézfejét összeszorítva törte el azok ujjait. Tehette, hiszen ezt a pankration szabályai megengedték. A birkózásban valószínűleg sportszakmai okokból tiltották be az ilyesmit, ugyanis a látványos akciókkal kivívott győzelem sokkal vonzóbb volt a nézők számára is. Ha a birkózó szándékosan törte össze ellenfele ujjait, azonnal kizárták a küzdelemből, ha viszont elővigyázatlansága okozta a balesetet, a pénzbírság kifizetése és a szabályok betartására vonatkozó ígéret után tovább versenyezhetett. Természetesen ott, ahol a sportolót a „tisztességes játékra” késztették, megszabták a versenybíró viselkedését is. Ha a bíró tudatosan büntetlenül hagyta a vétkest, akkor neki magának kellett pénzbüntetést elszenvednie. A bíró semmiképpen nem próbálhatott meg honfitársának vagy annak a sportolónak kedvezni, aki az ő hazájával szövetséges városból jött. Azon atléta számára, aki a kimondott ítélet ellen szóban vagy tettel meg nem engedett formában tiltakozott, pénzbüntetést helyeztek kilátásba. A pénzbírsággal sújtott versenyzőnek pedig azt javasolták, hogy ha nem rendelkezik a megfelelő összeggel, úgy kérjen kölcsönt hazája (városa vagy tartománya) ünnepi követétől, theóroszától. A bírák A szabályok betartatása a bírák (Hellanodikai) feladata volt. A törvényőrök (nomophülakesz) kezdték meg betanításukat 10 hónappal a játékok megnyitása előtt, miután Elisz tartomány arisztokráciájának tagjai közül sorshúzással kiválasztották a bíráska- Versenyszabályok, Kr. e. 6. század 3