História 2003

2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"

száma 88, azaz megegyezik a küküllői értékkel. Dobokával területre Békés, illetve Fejér (annak dunántúli része) állítható párhuzamba. A dobokai 168 faluval szemben Békésben csak 79, viszont Fejérben 217 település létezett. A legnagyobb kiterjedésű erdélyi me­gyékkel hozzávetőlegesen egyező terü­letű Keve megyében a faluszám mind­össze 34, ezzel szemben Hontban és Kis-Hontban együttesen 229, Heves­ben 287, Nógrádban pedig 314. A fenti adatokból - a valószínűség bizonyos határai között - abszolút népességszámot és népsűrűséget is meg lehet állapítani. A vármegyék ekkor még döntően magyar népessége mel­lett a 14. század első évtizedeiben, becslés alapján, legalább 25 ezer szásszal, 25-28 ezer székellyel és 40-50 ezer románnal is számolhatunk Erdély­ben. Mindent egybevéve a teljes erdélyi lélekszám - nem lehet eléggé hangoz­tatni: becsléssel - a 14. század elején 300 ezer körülire tehető, vagyis az or­szág minden ötödik embere erdélyinek számított. Ez Erdélyben 5 km2/fő nép­sűrűséget jelent, ami alig marad el az országos átlagként adódó 6 km2/főtől. A fenti adatokból csak nagy körülte­kintéssel lehet következtetéseket le­vonni. A legfontosabb az: a 11. század elejétől a 14. század elejéig eltelt idő­szakban Erdély „állta a versenyt” az or­szág más régióival, számottevő elmara­dás a vizsgált területek egyikében sem tapasztalható. Más kérdés, hogy a fej­lődés nem mindenkor egyenes vonalú pályán haladt, ennélfogva hol az egyik, hol a másik területen volt megfigyelhe­tő bizonyos késés. Ugyanakkor egyedi erdélyi sajátosságok is kezdtek kiala­kulni és megerősödni. A felzárkózás, amelyet Erdély periferikus földrajzi helyzete, zord természeti viszonyai, folytonos katonai veszélyeztetettsége tettek szükségessé, mindenesetre az egész korszakban ütemesen haladt, ez részint az együtt élő erdélyi népek igye­kezetének, részint a királyi hatalom közbeavatkozásának volt köszönhető. Erdély történeti pályája a 14. század elejét megelőzően teljesen párhuzamo­san haladt a magyarországival. KRISTÓ GYULA ÉLETPÁLYA „Dicsőségesen alkalmatlan” Winston Spencer Churchill, 1874-1965 W inston Churchill mindenki másnál többet tett - Glatz Ferenc kifejezésével élve - a zsidó-keresztény kulturális örökségen alapuló demokratikus Európa fennmaradásáért. Nagy- Britannia mediterráni befolyásának fenntartása érdekében 1944 őszén Churchill beleegyezett abba, hogy Kelet-Közép-Európa a sztálini Szovjetunió érdekszférájába kerül­jön. E két ellentétetes állítás azt su­gallja, hogy mint minden politikusé, úgy Churchill megítélése is bizo­nyos mértékig nézőpont kérdése. Család, iskola Winston Spencer Churchill 1874-ben látta meg a napvilágot a család Oxford melletti, blenheimi kúriájában. Apja, Marlborough 7. hercege, Lord Ran­dolph a pénzügyminiszterségig vitte, de az utókor megítélése szerint ténykedé­sének nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Churchill ragaszkodása hozzá annál is meglepőbb, mivel gyatra szülő­nek számított, aki kevés figyelmet for­dított fia nevelésére. Ezen a területen amerikai születésű édesanyja sem re­mekelt, aki érzelmeit inkább nem kis­számú szeretőjére tékozolta. A kor szokásaihoz híven az ifjú Winstont­­ vagy Winnie-t, ahogyan szeretett nevelőnője becézte bentla­kásos iskolába küldték, ahol megta­pasztalhatta a korabeli angol nevelés embertelen szigorát, a durva testi fe­nyítést. Iskolája, Harrow nem tartozott a legnagyobb presztízsű intézmények közé, és ez maradandó tüskét hagyott Churchill emlékezetében. Churchill nem volt eminens tanuló, gyenge volt matematikából és latinból, de már ek­kor kitűnt páratlan emlékezőképessé­ge, a narratív történelem iránti szerete­­te és választékos stílusa. Katonai karrier Harrow után a sandhursti katonai aka­démia következett, ahonnan a 4. hu­szárezredhez került, amelyet egy évvel később a brit gyarmatbirodalom ékkö­vének tartott Indiába vezényeltek. Itt Churchill nem elégedett meg társai könnyed életmódjával, hanem hozzá­fogott műveltségbeli hiányosságainak pótlásához. Elsősorban történelmet olvasott - meghatározó élménye volt Gibbon A római birodalom hanyatlása és bukása, illetve Macauley Anglia tör­ténete című munkája. Élete vége felé francia és viktoriánus angol regényeket olvasott. Türelmetlenség és személyes bátor­ság jellemezte. A gátlástalanságig sze­rette a veszedelmet. Testközelből akar­ta megismerni a háború élményét, ezért először Kubába utazott, majd az afgán határhoz.­­Az utóbbi kampányról 2003. június 24-én avatták fel Budapesten Winston Churchill mellszobrát. A portrét néhány nap múlva vörös festékkel isme­retlenek bemázolták. Képünkön Hiller István kul­tuszminiszter a szobor tisztítása közben 19

Next