História 2003
2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"
követte el pályafutása egyik legnagyobb hibáját: jobb belátása ellenére elfogadta, hogy az angol fizetőeszközt visszaállítsák az aranyalapra. 1929-ben a konzervatív kormány megbukott, Churchill kikerült a kormányból. (Nehéz időszak következett magánéletében is: félmillió fontot veszített a New York-i tőzsdén, majd 1932-ben elütötte egy autó.) Ez idő tájt politikai tevékenysége Indiára összpontosult. Minden energiájával ellenezte, hogy India domíniumi, tehát a korábbinál jóval autonómabb helyet kapjon a brit birodalomban. Ezzel elszigetelte magát a konzervatív párt azon progresszív elemeitől, akik segítségére lehettek volna a Hitlert „megbékíteni” igyekvő politikával szemben. Churchill, bár rokonszenvezett a „tiszta tekintetű” német ifjakkal, „akik készek szenvedni és meghalni szülőföldjükért”, 1933-ban már arról beszélt, hogy „visszataszító körümények uralkodnak Németországban”, és megemlékezett az antiszemita pogromok és a zsidóüldözés ottani veszélyéről. Ekkorra Churchill meggyőződésévé vált, hogy az európai stabilitásra Németország jelenti a veszélyt. A háború veszélye miatt szembehelyezkedett a Népszövetséggel, melyben a leszerelés politikájának fő képviselőjét látta. (Később azonban felkarolta a nemzetközi szervezet által fémjelzett kollektív biztonság politikáját.) Befolyásának növelésére Churchill igyekezett visszakerülni a politikai paletta közepére, de ebbéli törekvése zátonyra futott, mivel szembekerült a parlamenttel VIII. Edward király lemondása ügyében. Stanley Baldwin, a tory párt vezére elismerte, hogy Churchill számos nagyszerű tulajdonság - képzelőerő, ékesszólás, szorgalom, tehetség birtokosa, de úgy vélte, hiányzik belőle a bölcsesség és az ítélőképesség. „Ezért hallgatjuk szívesen parlamenti felszólalásait, és nem fogadjuk el tanácsait.” Nem tudhatta, hogy hamarosan Churchill ítélőképessége menti meg az angol nemzetet. Churchill, hatalom híján, csak a szavak éles fegyverével élhetett Chamberlain Csehszlovákiát magára hagyó müncheni politikája ellen, amelyet „gyávának, aljasnak, mocskosnak, emberhez méltatlannak és öngyilkosnak” bélyegzett. A háborús miniszterelnök 1939-ben Churchill hosszú idő után ismét helyet kapott a brit kabinetben - újfent tengerészeti miniszterként. Bár Lengyelország megtámadása (1939. szeptember 1.) miatt Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, a londoni politika érdemben nem változott. Olyannyira nem, hogy a brit politikai elit befolyásos tagjai nem zárták ki a Hitlerrel való tartós megegyezést. Norvégia eleste a brit haditengerészet jelenléte ellenére, valamint Hitler nyugati támadása tarthatatlanná tette a Chamberlain-kormány helyzetét. Chamberlain kész volt távozni, de nem volt világos, hogy kinek adja át a kormányzást. A Munkáspárt hajlandó lett volna akár Churchill, akár riválisa, Halifax alatt részt venni egy nemzeti egységkormányban annak ellenére, hogy a két személy politikája között szakadék tátongott. A pártkörökben népszerűbb Halifax azonban nem vállalta a feladatot A BRIT BIRODALOM ÉS FELBOMLÁSA (Churchill életében, 1900-1965) A miniszterelnök, 1940-es évek