História 2003

2003 / 7. szám - ÉLETPÁLYA - BORHI LÁSZLÓ: "Dicsőségesen alkalmatlan"

követte el pályafutása egyik legna­gyobb hibáját: jobb belátása ellenére elfogadta, hogy az angol fizetőeszközt visszaállítsák az aranyalapra. 1929-ben a konzervatív kormány megbukott, Churchill kikerült a kormányból. (Ne­héz időszak következett magánélet­ében is: félmillió fontot veszített a New York-i tőzsdén, majd 1932-ben elütötte egy autó.) Ez idő tájt politikai tevé­kenysége Indiára összpontosult. Min­den energiájával ellenezte, hogy India domíniumi, tehát a korábbinál jóval autonómabb helyet kapjon a brit biro­dalomban. Ezzel elszigetelte magát a konzervatív párt azon progresszív ele­meitől, akik segítségére lehettek volna a Hitlert „megbékíteni” igyekvő politi­kával szemben. Churchill, bár rokonszenvezett a „tiszta tekintetű” német ifjakkal, „akik készek szenvedni és meghalni szülő­földjükért”, 1933-ban már arról be­szélt, hogy „visszataszító körümények uralkodnak Németországban”, és meg­emlékezett az antiszemita pogromok és a zsidóüldözés ottani veszélyéről. Ek­korra Churchill meggyőződésévé vált, hogy az európai stabilitásra Németor­szág jelenti a veszélyt. A háború veszé­lye miatt szembehelyezkedett a Nép­­szövetséggel, melyben a leszerelés poli­tikájának fő képviselőjét látta. (Később azonban felkarolta a nemzetközi szer­vezet által fémjelzett kollektív bizton­ság politikáját.) Befolyásának növelésé­re Churchill igyekezett visszakerülni a politikai paletta közepére, de ebbéli tö­rekvése zátonyra futott, mivel szembe­került a parlamenttel VIII. Edward király lemondása ügyében. Stanley Baldwin, a tory párt vezére elismerte, hogy Churchill számos nagyszerű tulaj­donság - képzelőerő, ékesszólás, szor­galom, tehetség­­ birtokosa, de úgy vél­te, hiányzik belőle a bölcsesség és az ítélőképesség. „Ezért hallgatjuk szíve­sen parlamenti felszólalásait, és nem fogadjuk el tanácsait.” Nem tudhatta, hogy hamarosan Churchill ítélőképes­sége menti meg az angol nemzetet. Churchill, hatalom híján, csak a sza­vak éles fegyverével élhetett Chamber­lain Csehszlovákiát magára hagyó müncheni politikája ellen, amelyet „gyávának, aljasnak, mocskosnak, em­berhez méltatlannak és öngyilkosnak” bélyegzett. A háborús miniszterelnök 1939-ben Churchill hosszú idő után is­mét helyet kapott a brit kabinetben - újfent tengerészeti miniszterként. Bár Lengyelország megtámadása (1939. szeptember 1.) miatt Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németor­szágnak, a londoni politika érdemben nem változott. Olyannyira nem, hogy a brit politikai elit befolyásos tagjai nem zárták ki a Hitlerrel való tartós meg­egyezést. Norvégia eleste a brit hadi­­tengerészet jelenléte ellenére, valamint Hitler nyugati támadása tarthatatlanná tette a Chamberlain-kormány helyze­tét. Chamberlain kész volt távozni, de nem volt világos, hogy kinek adja át a kormányzást. A Munkáspárt hajlandó lett volna akár Churchill, akár riválisa, Halifax alatt részt venni egy nemzeti egységkormányban annak ellenére, hogy a két személy politikája között szakadék tátongott. A pártkörökben népszerűbb Halifax azonban nem vállalta a feladatot­­ A BRIT BIRODALOM ÉS FELBOMLÁSA (Churchill életében, 1900-1965) A miniszterelnök, 1940-es évek

Next