História 2004
2004 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - LADÁNYI LÁSZLÓ: A magyar gyapot története
csaták világában élő agrárkáderek gondolkodásmódjába. Mindez a szovjet növénytermesztési példa kritika nélküli átvételét, a micsurini elvek és módszerek kizárólagos alkalmazását jelentette. Ezek voltak azok a keretek, amelyek között megtörtént a gyapot meghonosításának szocialista kísérlete. A gazdasági késztetést pedig az jelentette, hogy az embargó keretében az egyik legnagyobb termelőnek számító USA nem exportált megfelelő mennyiségben gyapotot a Szovjetunió és szövetségesei részére. Az 1948-53 közötti, viszonylag kedvező időjárású évek pedig azt a benyomást kelthették, hogy a gyapottermesztés természeti feltételei akár hosszú távon is kedvezően alakulhatnak. Az eddigi, csak pár hektárra kiterjedő kísérleteket ekkor már nagyságrendekkel nagyobb területre koncentrálták. A szórványosan megújuló próbálkozásokat felváltotta a központi szervezésű, tervgazdasági alapra fektetett mezőgazdasági offenzíva. A kor szellemének megfelelően, a gyapottermesztés a tudomány és a parasztság közös küzdelmének számított. A hivatalos források szerint Magyarország éves nyersgyapot-szükséglete 1949-ben 30-40 millió kg volt, ami a népgazdaságnak akkori árfolyamon 400-500 millió forint kiadást jelentett. A pártkatonák ennek figyelembevételével dolgozták ki a „gyapothadműveletet”. Első lépcsőben központilag kijelölték azokat a földeket, amelyek „alkalmasnak” tűntek a növény termesztésére. Ezek a területek a Csurgó-Kaposvár-Dombóvár-Szekszárd-Paks- Dömsöd-Cegléd-Szolnok-Kisújszállás-Szeghalom-Komádi vonaltól délre estek. A gazdák „önként” jelentkezhettek a gyapot termesztésére, amely közel 600 holdon és 11 kísérleti telepen indult meg Szentes, majd Hódmezővásárhely központtal. Az ötéves terv mutatói szerint tervezték növelni a gyapot termésterületét: 1950 3 000 hold 1951 10 000 hold 1952 30 000 hold 1953 50 000 hold 1954 100 000 hold A növény meghonosítását elősegítendő - szovjet példát követve - létrehozták a Gyapottermeltetési Nagyipari Vállalatot, melynek feladata a gyapot nemesítése és a tömegtermelés megszervezése volt. Elsősorban azt szerették volna elérni, hogy a növény magyarországi tenyészidejűt 160-170 napról legalább 40 nappal csökkentsék. Hamarosan, a nemesítés eredményeként, közel 46-féle gyapotfajtát neveltek ki. A gyapot termesztése a Szovjetunióból és Bulgáriából importált vetőmaggal indult meg. „Gyapotnagyhatalom”? A nagy várakozások ellenére az előkészületek kudarccal zárultak. 1949-ben az időjárás nem kedvezett a magyar gyapotnak. A nyár hűvös volt és az ősz nagyon csapadékos. A gyapot nehezen érett be és holdankénti termésátlaga alig érte el a 28 kilogrammot. A siker elmaradása azonban nem vetette vissza az agrárkáderek kísérletező kedvét. 1950-ben az eredetileg tervezett 3000 hold helyett már 10 ezer holdon vetettek gyapotot. Az időjárás ekkor kedvező volt, és a hivatalos adatok szerint a termés elérte a 295 kg/hold átlagot. A siker felbátorította az MDP vezetőségét, és kiadták az új irányelvet, mely szerint: „Az 1950. évi 32 000 mázsa gyapot helyett 1954-ben a gyapottermelésnek meg kell haladnia a 900 000 mázsát.” Ennek megfelelően az ötéves terv előirányzatát túlszárnyalva, 1951- ben már 50 ezer holdra nőtt a termőterület, az országos termésátlag pedig elérte a 303 kilogrammot holdanként. Ezzel párhuzamosan az 1954-re tervezett vetésterületet 200 ezer holdra emelték. A számok és adatok tükrében lassan egy közép-európai regionális „gyapotnagyhatalom” képe bontakozott ki. Ezt jelentősen alátámasztotta a központi propaganda is, amely az első két év eredményeit erősen felnagyítva és a szokásos torz módon népszerűsítette a nagyközönség részére. Sokan el is felejtették, hogy a növénytermesztési sikerek mögött leginkább a kedvező időjárási körülményeket kellene keresni és nem a szocialista agrártudomány vívmányait. Az 1950/51-es tél rendkívül enyhe volt. A téli középhőmérséklet 3 °C-kal volt magasabb a sokévi átlagnál, s az 1951/52-es tél is 2 °C-os pozitív hőmérsékleti anomáliát mutatott. Az ezt követő két év azonban bebizonyította, hogy a gyapot „sikertörténete” Magyarországon csak tiszavirágéletű lehet. 1953 májusában előbb a hűvös, szeles idő, majd az aszály és ezt követően az augusztusi esők tették tönkre a termést. 1954 júliusában szintén a hűvös, csapadékos időjárás pecsételte meg a gyapot sorsát. Az 1950-es évek második felében folytatódott a gyapot számára kedvezőtlen időjárási tendencia, amely a „gyapot-project” végét jelentette.* A gyapot magyarországi története látványosan példázza ember és környezet sajátos, történeti kapcsolatát. Rámutat annak a szemléletnek a tarthatatlanságára, hogy az embernek minden körülmények között le kell győznie a természetet és tudásával, technikai lehetőségeivel rá kell kényszerítenie akaratát. Jelen történet tanulsága csak az lehet, hogy minden korban a civilizációnak és az őt körülvevő természetes környezetnek harmonikus egységet kell alkotnia ahhoz, hogy túlélési esélyei mindkettőnek megmaradjanak. LADÁNYI LÁSZLÓ HIBAIGAZÍTÁS 2003/10. számunkban két képaláírás helyesen: 34. oldal: Gizella ereklyetartója, 1996. 35. oldal: A scheyerni bencés kolostor Az első Magyarországon termesztett gyapot feldolgozása a Magyar Pamutipari Vállalatnál, 1949 29