História 2005
2005 / 10. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - CSORBA LÁSZLÓ: Tél a Középtenger partjainál
engesztelés napja alkalmából különféle tisztító szertartásokra került sor. A mágikus tisztulás elképzelése azután nélkülözhetetlen előkészítője lett azoknak a szertartásoknak, amelyek a mezei munkák tavaszi indulását kísérték, miközben az év kezdete márciusról lassan áttevődött korábbra, a téli időszak közepére, Janus hónapjára. Rövid tél Ha manapság az utazó februárban keresi fel Szicíliát, nyugodtan otthon hagyhatja a télikabátot! A szikrázó napsütésben a frissen szüretelt narancs arany gúláit úgy halmozzák oda az országút szélére, ahogy idehaza a sötétzöld görögdinnyét szokás az augusztusi szüret idején. Február derekán felejthetetlen látvány Agrigento - az ókori Akragasz - tengerre néző dombtaréján a virágzó mandulafák erdeje! Korán jön tehát a kikelet! De azért jócskán lehet fázni is az itáliai télben, így már az ókori villák és lakóházak építészei olyan fűtéstechnikával dolgoztak, amelynél jobbat azóta sem találtak ki a didergő emberek. A sziget antik emlékeinek talán legnagyszerűbbike, a Piazza Armerinához közel fennmaradt császári villaegyüttes (La Villa Imperiale del Casale) nem csupán a bikinis leányokat ábrázoló mozaikjairól világhírű, hanem fűtésrendszere is minden figyelmet megérdemel. Lakói egyfelől olyan hordozható vaskályhákat, parázstartókat használtak, amelyek utódai néhol még ma is szolgálnak a Balkánon, illetve a Közel-Keleten. Másfelől fal- és padlófűtés működött - vagyis a pincebeli kazánban előállított melegvizet, vagy gőzt keringtettek a járófelületek alatt, illetve az üreges téglákon át légfűtéssel tartották melegen a lakószobákat. (Ezeket a remek technikákat - modern műszaki háttérrel - ma is használják az egyenlítői örök nyár melegétől távolabb élő népek és civilizációk.) Persze az antik időkben még csupán a gazdagokat és háznépüket védték a mediterrán tél nyirkos hűvöse ellen. Mediterrán karácsony Nem tartozott bele a mediterrán népek karácsonyi szimbolikájába az élet örökzöld szimbóluma, a fenyőfa - ezt csupán a legutóbbi évtizedek során terjesztette el a televízió, és az általa közvetített reklámipar. Az olasz karácsony központjában mindmáig a jászol (presepe) áll, a kisebb bábfigurákkal felidézett betlehemi jelenet, Assisi Szent Ferencnek ez a zseniális „találmánya”. Felállítása egyfelől a rokoni közösséget hangsúlyozó, szertartásszerű családi tevékenység, másfelől a szülőket is megmozgató, szórakoztató gyermekjáték, igazi kreatív kedvtelés. Az olasz templomok decemberben mind felállítják saját betlehemeiket; a történeti rekonstrukcióktól a modern módszerek alkalmazásáig (elektromos csillag halad az égen, rejtett kismotor húzza a háromkirályok tevéit stb.) sokféle megoldással találkozunk. A piactereken pedig kipakolnak az árusok, hogy az otthonok részére árulják a legnépszerűbb zsánerfigurákat: fevő pásztor, néger király, hegyi dudás, csacsi, boci, bárányka és társaik, tucatnyi méretben, tízezres mennyiségben. A ferencesek kapitóliumi temploma, a Santa Maria in Ara Coeli betlehemi kápolnájában pedig kiteszik a jászolba a híres Bambino di Gesu szobrocskát. A decemberi hetekben naponta akár több ezerre szaporodhat az ajándékkérő levelek száma a kegyszobor kápolnájában, bízva abban, hogy a címzett célba juttat majd minden kérést, amit teljesíteni érdemes... December elején, Szent Miklós ünnepe táján az itáliai városok képe megváltozik. Az utcák fölé színes lámpafüzér-hálót feszítenek, sokféle motívummal. A nagyobb tereken bódék százaiban kínálják a jellegzetes mediterrán nyalánkságokat, az ünnepi piac ezernyi vásárfiát, köztük a házi betlehemek figuráit. Egykor nagyobb számban, de néha még ma is megjelennek az utcákon az Abruzzók hegyeiből érkező sípos és dudás pásztorok (Cifferari), hogy adventi muzsikájuk emlékeztessen az isteni kisded első csodáiaira és tisztelőire. De a Mikulás az olasz gyerekeknek nem hoz ajándékot - ez a szokás itt az ünnepkör végéhez, vízkereszthez kapcsolódik. Maga az ünnep a 4. században rögzült: keletről érkezett a vízzel való megáldás gondolata (Jézus keresztsége, a kánai menyegző), nyugatról pedig ennek azonosítása a napkeleti három király látogatásával. A középkorban azután egy újabb figura lett nélkülözhetetlen szereplője az ünnepnek egy vénasszony, Befana, aki nem volt hajlandó tiszteletben részesíteni az isteni gyermek látására igyekvő, bölcs királyokat. A kezdetben gúnnyal, megvetéssel illetett figura külseje emiatt teljesen elboszorkányosodott: mai megfelelői a legszabályosabb vasorrú bábuként riogatják a karácsonyi bevásárlókat! A romagnai, toszkánai városokban egykor kocsin körbehordozott bábuját, seprűjét meg is égették a piactereken. Ugyanakkor az évezredes forma sajátos megszelídülése is lejátszódott: az Alpoktól északra oly népszerű Római fürdő padlófűtéssel. A forró levegő a padlószint alatti résekben áramlott 1. külső fal; 2 gipszréteg; 3 üreges tégla (tubulus); 4. vakolat; 5. habarcspadló; 6. hordozó téglalapok; 7. téglapillérek; 8. téglalapok; 9. kemence