História 2005
2005 / 1-2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - HECKER WALTER: A ló háziasítása, tenyésztése
A kengyel adta meg a lovasnak azt az ülésbiztonságot, amelyben akár hátrafelé fordulva is használhatta íját. A ló teljesítőképessége, gyorsasága, minősége ezekben az évszázadokban népek sorsát határozta meg. A népvándorlás évszázadaira igaz a kínai mondás: „A ló háta formálja az államot.” A szkíták a kor legjobb lótenyésztői, nemes lovaikról a feltárt szkíta fejedelmi sírok csodás aranyékszereinek lóábrázolásaiból is, de az Altaj hegységben feltárt, jéglencsébe fagyott szkíta fejedelmi sír tökéletesen épen maradt lótetemei alapján is sok ismeretünk van. A szkítáktól a görögök vették át a lótenyésztés tudományát, ezt a rómaiak fejlesztették tovább. A turáni ló lett a nemes arab lovak egyik őse.Az arabok a perzsák ellen viselt háborúikban még tevékkel küzdöttek a kiváló lovakkal harcoló perzsák ellen. Az arab harcosok itt találkoztak először a lóval.) A nemes arab ló csak a Kr. u. 7. században, Mohamed próféta megjelenése után vált ismertté és híressé. A turáni, turkomán lovak alakították az angol telivért is. Az 1793-ban megjelent első angol méneskönyvben (General Stud Book) 26 mén neve szerepelt gyakrabban, ezek azok, amelyek a fajtát kialakították. (A méneknek kettős neve van, első név a mén tulajdonosára, a második eredetére utal.) A 26 mén közül 11 mén második neve Turk, egy Arabian vagy Turk, egy Turk vagy Barb, 6 Arabian, 5 Barb, kettőnél nincs a mén eredetére utaló név. (Figyelemre méltó, hogy az 1680-ban Angliában megjelent első, a versenylovak felkészítéséről szóló könyv pontosan azt a tréningmódszert írja le, amellyel a türkök lovaikat a versenyekre előkészítették. A versenyekre való alkalmasság szempontjából a lovakat a következő csoportokra osztja a szerző: „jó az arab, még jobb az arab baszard, de sokkal jobb a türk”.) A 18. század Európában az állami ménesek, méntelepek alapításának évei. Ekkor létesült Haras de Pin (1714, Normandia), Trakehnen (1732, Kelet-Poroszország), nálunk Mezőhegyes (1785) és Bábolna (1789). A lovak minősége rendkívül fontos ugyan, de a 18. századig az öröklődés szabályaira nem figyeltek, a lovak származásának feljegyzését nem tartották fontosnak. Annak ellenére, hogy Arisztotelész (Kr. e. 384-322) História Animalium című munkájában már kifejtette véleményét az állandóság elméletéről, amely a fajtatiszta tenyésztés alapja, gondolatait az egymás ellen hadakozó népek elfelejtették. Csak a lovas nomád népeknél maradt fenn a származás fontosságának gondolata. Johann Christoph Justinus (1756— 1824) kopcsányi ménesmester Arisztotelész gondolatára építkezve az alábbi követelményeket támasztotta a tenyészállatokkal szemben: bizonyított származás, bizonyítottan jó teljesítmény, megbízható örökítés. Justinus gondolatainak hatására Európában elkezdődött az állatok törzskönyvezése. HECKER WALTER Az asszír birodalom ereje a harci kocsira épült. Lovak ápolása és etetése. Dombormű részlete II. Assur-nászir-aplí palotájából, Kr. e. 9. század A leggyakrabban előforduló lószínek A lovas nomád népek megjelenéséig a lovat nyereg és kengyel nélkül ülték meg. Assur-bán-apli asszír király ninivei palotája közelében vadászik. Dombormű részlete, Kr. e. 7. század 5