História 2005

2005 / 1-2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - HECKER WALTER: A ló háziasítása, tenyésztése

A kengyel adta meg a lovasnak azt az ülésbiztonságot, amelyben akár hátra­felé fordulva is használhatta íját. A ló teljesítőképessége, gyorsasága, minősé­ge ezekben az évszázadokban népek sorsát határozta meg. A népvándorlás évszázadaira igaz a kínai mondás: „A ló háta formálja az államot.” A szkíták a kor legjobb lótenyész­tői, nemes lovaikról a feltárt szkíta fe­jedelmi sírok csodás aranyékszereinek lóábrázolásaiból is, de az Altaj hegy­ségben feltárt, jéglencsébe fagyott szkí­ta fejedelmi sír tökéletesen épen ma­radt lótetemei alapján is sok ismere­tünk van. A szkítáktól a görögök vették át a lótenyésztés tudományát, ezt a rómaiak fejlesztették tovább. A turáni ló lett a nemes arab lovak egyik őse.­­Az arabok a perzsák ellen viselt háborúikban még tevékkel küz­döttek a kiváló lovakkal harcoló per­zsák ellen. Az arab harcosok itt talál­koztak először a lóval.) A nemes arab ló csak a Kr. u. 7. században, Moha­med próféta megjelenése után vált is­mertté és híressé. A turáni, turkomán lovak alakítot­ták az angol telivért is. Az 1793-ban megjelent első angol méneskönyvben (General Stud Book) 26 mén neve sze­repelt gyakrabban, ezek azok, amelyek a fajtát kialakították. (A méneknek kettős neve van, első név a mén tulaj­donosára, a második eredetére utal.) A 26 mén közül 11 mén második neve Turk, egy Arabian vagy Turk, egy Turk vagy Barb, 6 Arabian, 5 Barb, kettőnél nincs a mén eredetére utaló név. (Figyelemre méltó, hogy az 1680-ban Angliában megjelent első, a ver­senylovak felkészí­téséről szóló könyv pontosan azt a tré­ningmódszert írja le, amellyel a tür­­kök lovaikat a ver­senyekre elő­készítették. A ver­senyekre való alkal­masság szempont­jából a lovakat a következő csoportokra osztja a szerző: „jó az arab, még jobb az arab baszard, de sokkal jobb a türk”.) A 18. század Euró­pában az állami ménesek, méntelepek alapításának évei. Ekkor létesült Haras de Pin (1714, Normandia), Trakehnen (1732, Kelet-Poroszország), nálunk Mezőhegyes (1785) és Bábolna (1789). A lovak minősége rendkívül fontos ugyan, de a 18. századig az öröklődés szabályaira nem figyeltek, a lovak szár­mazásának feljegyzését nem tartották fontosnak. Annak ellenére, hogy Arisz­totelész (Kr. e. 384-322) História Animalium című munkájában már ki­fejtette véleményét az állandóság elmé­letéről, amely a fajtatiszta tenyésztés alapja, gondolatait az egymás ellen hadakozó népek elfelejtették. Csak a lovas nomád népeknél maradt fenn a származás fontosságának gondolata. Johann Christoph Justinus (1756— 1824) kopcsányi ménesmester Ariszto­telész gondolatára építkezve az alábbi követelményeket támasztotta a te­nyészállatokkal szemben: bizonyított származás, bizonyítottan jó teljesítmény, megbízható örökítés. Justinus gondola­tainak hatására Európában elkezdő­dött az állatok törzskönyvezése. HECKER WALTER Az asszír birodalom ereje a harci kocsira épült. Lovak ápolása és etetése. Dombormű részlete II. Assur-nászir-aplí palotájából, Kr. e. 9. század A leggyakrabban előforduló lószínek A lovas nomád népek megjelenéséig a lovat nyereg és kengyel nélkül ülték meg. Assur-bán-apli asszír király ninivei palotája közelében vadászik. Dombormű részlete, Kr. e. 7. század 5

Next