História 2005
2005 / 10. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - KERTÉSZ ISTVÁN: Téli olimpiák
hogy a biatlon (sílövészet) viszonylag fiatal sportág volt, majd 1957-ben a szánkózók alapítottak önálló nemzetközi szövetséget (FIS). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alapokmánya, az Olimpiai Charta szerint csak „széles körben űzött” sportág kerülhet fel a játékok műsorába. Ez a nyári játékok vonatkozásában azt jelenti, hogy a férfiak sportágát legalább 50, míg a nőkét 35 országban kell rendszeresen űzni, éspedig legalább három kontinensen. Utóbb, a téli játékok beindításával ugyanez a kritérium 25 országban követelte meg a rendszeres versenyzést az adott téli sportban. Az 1908. évi londoni nyári játékokon már rendeztek fedett pályás műkorcsolya-versenyeket, mégpedig négy számban: férfi és női egyéni, páros és férfiak számára ún. „különleges figurák” vetélkedőt. Utóbbinál az volt a feladat, hogy a versenyzők korcsolyáikkal négy különleges rajzolatot karcoljanak a jégre. A férfi egyénit a svéd Ulrich Salchow nyerte. Az ő nevét csakúgy, mint az 1880-as években a műkorcsolyázást a levegőben végrehajtott fordulattal ugorva valósággal forradalmasító Axel Paulsenét, ma már leginkább csak a róla elnevezett technika révén ismerjük. A tripla Salchow és a tripla Axel a mai műkorcsolyázás bravúros ugrásai közé tartoznak. Hosszú szünet után az 1920-as antwerpeni olimpián láthattak a nézők ismét műkorcsolyázó versenyt. A „különleges figurák” versenyét itt már nem rendezték meg, jégre léptek viszont a jégkorongozók, akik a sportág őshazájának, Kanadának szállították a győzelmet. 1921-ben a NOB engedélyezte: a legközelebbi nyári olimpia évében a téli sportágakban is rendezzenek „olimpiai jellegű” küzdelmeket. A „Nemzetközi Téli Sporthét” név alatt szervezett versenysorozatot a franciák rendezték meg az 1924-es párizsi nyári olimpia évében, Chamonix-ban. Bob, jégkorong, mű- és gyorskorcsolya, valamint sízés (férfiaknak: 18 és 50 km-es sífutás, síugrás és északi összetett: 18 km-es sífutás és síugrás) szerepelt a programban. A 16 ország 281 férfi és 13 női sportolójának részvételével lezajlott küzdelmek nagy közönségsikert arattak. A tapasztalatok nyomán a NOB 1925-ben úgy döntött, hogy ezentúl a nyári olimpiák évében megrendezik a téli olimpiai játékokat is, valamint utólag a Chamonix-ban rendezett versenyt az I. téli olimpiának ismeri el. Chamonix-tól a 2002-es Salt Lake Cityben (USA) rendezett játékokig 19 téli olimpia került lebonyolításra. A legutolsón 77 ország 1513 férfi és 788 női versenyzője mérte össze erejét. A lebonyolított 78 versenyszám 8 sportág között oszlott meg: biatlon (8), bob (3), curling (csúszókorong, 2), jégkorong (2), korcsolya (22), síelés (32), snowboard (4) és skeletonszánkó (5). A résztvevők és a műsorba vett versenyszámok látványos mennyiségi növekedése egyértelműen bizonyította az önálló téli olimpiai játékok létjogosultságát. A téli olimpiák rendezvényeinek terebélyesedése azonban egy problémát is felvetett. A nyári és téli olimpiai küzdelmek egyazon évben történő lebonyolítása egyre inkább elviselhetetlen terhet rótt a nemzetközi olimpiai mozgalom apparátusára. Ezért a NOB úgy döntött, hogy a téli játékokat a nyári olimpiák utáni második évben fogják megrendezni, így csökkentik a NOB terhelését, másrészt pedig kétévenként gyújtva meg az olimpiai lángot, jobban ébren tartják az olimpizmus iránti érdeklődést. Ezen elgondolás jegyében az 1992-es, Albertville-ben rendezett téli olimpia után 1994-ben a norvégiai Lillehammer volt a téli játékok házigazdája. Lángok Némi lemaradással a lebonyolítás rendjét tekintve is felzárkózott a téli olimpia a nyári mellé. Az olimpiai lángot első ízben az 1948-as St. Moritz-i téli játékokon gyújtották meg. A St. Moritzban égő lángot repülő vitte Görögországból Svájcba. Legközelebb az 1964-es innsbrucki játékok rendezői gondolták úgy, hogy ők is Olümpiából hozatják a szent lángot. Ezzel csatlakoztak a nyári olimpiákon kialakított tradícióhoz, és ettől kezdve a többi téli olimpia rendezői is így tettek.* „Mostohagyerek” A domborzati és éghajlati viszonyok miatt és a tárgyi feltételek hiányában (hazánkban manapság is alig akad fedett műjégpálya) nálunk a téli sportok mindig mostohagyerekek voltak. Ennek megfelelően Chamonix-ban (1924), a téli játékok debütálásán mindössze négy sízővel képviseltettük magunkat, felejthető eredményekkel. A többi téli olimpián is csak műkorcsolyázóink értek el számottevő eredményt. Az első éremre 1932-ig kellett várni. Ekkor Lake Placidban (USA) a Rotter-Szállás páros 3., az Orgonista- Szalay páros 4. helyezést ért el. Idáig utolsó téli olimpiai érmünk a Regőczy- Sallay jégtáncos pár nevéhez fűződik (Lake Placid, 1980). Óriási közönségsikerük ellenére a szovjet pontozóbíró a második helyre szorította őket. Az amerikai sajtó „ellopott aranyérem”ről írt. Lake Placid óta nem volt egyetlen pontszerzőnk sem. KERTÉSZ ISTVÁN Vö. erre Kertész István: Az olimpiai láng. História, 2004/6-7. szám (A szerk.) Az érdemtelenül második helyre szorult Regőczy- Sallay páros, 1980 Játékok télen is A második téli olimpia plakátja, 1928