História 2006
2006 / 5. szám - HÍREK - FARKAS ILDIKÓ: Az influenzajárványok történelméből ; Júdás evangéliuma ; Zorro "modellje"
Az influenzajárványok történelméből Az influenza eredetileg egy madarakhoz kötődő vírus volt, amelynek különböző törzsei a vízimadarak között évmilliók óta megtalálhatók. Emlősökre és az emberekre veszélyes változatai is kialakultak azonban különböző mutációk révén. Feltételezések szerint az első emberek között terjedő influenzajárvány a késő bronzkori Egyiptomban fordult elő, ahol az emberek fokozott mértékben érintkeztek sertésekkel és víziszárnyasokkal, és ez segíthette elő az emberre fertőző influenzavírus megjelenését. A betegségről először Kr. e. 412-ből származik feljegyzés Hippokratésztől, aki a görög Perinthoszban írt le egy influenzaszerű fertőző megbetegedést. Diodorosz is egy járványról írt, amely az athéni sereget támadta meg. Egyes feltételezések szerint pedig az Athén pusztulását okozó, a peloponnészoszi háborúval (Kr. e. 430-404) egy időben kitört óriási járvány sem pestis vagy tífusz volt, hanem influenza. 876-ban Nagy Károly seregét tizedelte meg a feltehetően influenzajárvány. 1485-ben Angliában egy „izzadásos betegség” valószínűleg influenza - százezreket betegített meg, szinte megbénítva az országot. London polgármestere és utódja, valamint hat városatya halt meg; a kikötőkből a hajók nem tudtak kifutni a legénység megbetegedései miatt. Az orvosok dohánylevet és zöldcitrom levét itatták a betegekkel, valamint hánytatással, hashajtókkal és érvágással próbálták kúrálni őket, nem sok sikerrel. Maga az „influenza” szó 1357-ből Itáliából származik, ahol a betegséget a csillagok rossz befolyásának („influenza”) tulajdonították. Később az orvosi gondolkodás fejlődésével a megbetegedést „influenza di freddo”, azaz a „hideg hatásának” tulajdonították, és a 18. századra egész Európában és az angol nyelvterületeken is ez az elnevezés honosodott meg. 1580-ban zajlott le az első feljegyzett nagy influenzajárvány, amely végigsöpört Európán, és Afrikába, Ázsiába is eljutott. A 18. században háromszor tört ki világjárvány: 1729-30, 1732-33, 1781-82. A 19. század folyamán először 1830-ban Oroszországon keresztül Ázsiából érkezett Európába a járvány. 1847-ben a Mediterráneumból kiindulva Dél-Franciaországon, majd Nyugat-Európán söpört végig az influenza. 1878-ban súlyos „szárnyaspestis” pusztított a madarak körében, erről ma már tudjuk, hogy madárinfluenza volt. Az 1889-90-ben az Európába Oroszország felől érkező és ezért „orosz náthának” (noha szintén Kínából eredt) nevezett járvány volt az első olyan epidémia, amelyről már részletes adatok állnak a mai kutatók rendelkezésére. A járvány Észak-Amerikát és Japánt is elérte, majd Ázsiában és Dél-Amerikában ütötte fel a fejét. Összesen mintegy 1 millió ember halálát okozta. Az influenzát azonban a 20. század elejéig a világjárványok és a magas halálozási arány ellenére sem tartották számon a legsúlyosabb betegségek között. 1918-ban azonban kitört és két évig pusztított minden idők legsúlyosabb influenza világjárványa, amely több áldozatot követelt, mint a történelem bármely más járványa. (2004-ben angol kutatók azt állították, hogy az 1918-as vírus is madarakról terjedt át az emberre.) A „spanyolnátha” elnevezés onnan adódott, hogy a világháború éveiben Európában csak a semleges Spanyolországban nem volt cenzúrázott a sajtó, és így ott jelentek meg az első híradások a súlyos járványról (amely valószínűleg ekkor is a Távol-Keletről eredt). A járvány végigsöpört az egész világon, óvatos becslések szerint is 40 millió fölött volt a halálos áldozatok száma. (Az ázsiai és afrikai áldozatokról csak becslések vannak, így azok száma elérheti a 100 milliót is, a megbetegedés pedig egymilliárd embert érinthetett). Ez több, mint a középkori pestisjárványokban meghaltak száma, de több az első világháború teljes emberáldozatánál is. Különösen ijesztő volt, hogy a korábbiaktól eltérően nemcsak az idősebbek és a gyermekek körében, hanem a fiatal és egészséges felnőttek körében is nagyon magas volt a halálozási arány. Az antibiotikumok előtti korban a szövődmények (tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás) kialakulása végzetes következményekkel járt, bár maga a „spanyolnátha” szövődmények nélkül is erős tüdővérzést okozott, ami akár 1-2 nap alatt is halálhoz vezethetett. (Egyes tudósok szerint a „spanyolnáthában” meghalt fiatal felnőttek valószínűleg tbc-fertőzöttek voltak, ezért végzett velük a tüdőt megtámadó vírus. Mindenesetre tény, hogy 1918 után ugrásszerűen lecsökkent a tbc-s betegek és a tbc okozta halálestek száma.) A világjárványt csak Izland kerülte el, egyszerűen bezárkózott. 1957-58-ban az „ázsiai nátha” Kínából kiindulva mintegy 1-1,5 millió ember halálát okozta a világon. Az 1968-69-es „hongkongi nátha” volt a 20. század utolsó influenzajárványa, egymillió körüli áldozattal. A kórokozót már a 19. század végétől próbálták azonosítani a kutatók. 1933- ban egy angol kutatócsoportnak sikerült felfedeznie az emberi megbetegedést okozó influenzavírust, bár még évtizedekig eltartott, míg altípusait megismerték. Az influenzának több variánsa van, ezek közül 3 fő típust különböztetünk meg. Az A típusú vírusok idézhetik elő az emberi világjárványokat. A B és C vírusos megbetegedések is gyakoriak, de ezek ritkán fordulnak elő az állatvilágban. Az egyes fajokban (emberben és állatokban) kimutatható A típusú vírusok variációi nagyon hasonlóak a különböző fajokban. Rekombinációk és mutációk révén nagy változatosságot mutatnak; nagyon jól alkalmazkodnak bizonyos fajokhoz, egyes variánsok szinte „fajspecifikussá” válhatnak. A fajok közül a madarakban, közülük is a vízi szárnyasokban azonban szinte minden eddig ismert altípusú vírus szaporodik és fennmarad. Szükségkórház az USA-ban a spanyolnátha idején, 1918