História 2006

2006 / 1. szám - MELLÉKLET: ELŐADÁSOK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MŰHELYEIBŐL - KOVÁCS ISTVÁN: "Együtt harcolánk veletek" : A lengyel légió a magyar szabadságharcban

A TARCALI ÜTKÖZET, A SZOLNOKI LOVASROHAM jer elején Kossuth egyre-másra kapta a fenyegető hí­reket arról, hogy Franz Schlick osztrák tábornok északkele­ten, Duklánál betörni készül a galíciai hadtest élén, ezért a Pesten maradt lengyel egységeket Pulszky Sándor ezredes ki­képzetten és felszeretetten sárosi, abaúji, zempléni nemzetőri zászlóaljakból álló, szerveződő északi hadseregének erősíté­sére küldte. A december 11-i vesztes kassai csatában egyedül Tchorznicki ulánusai álltak helyt, akik a visszavonulást fedez­ve és az üldöző osztrák könnyűlovasokat Bárcánál megfuta­mítva megmentették az elhagyott magyar ütegeket. Miskolcon a légió mintegy négyszáz embere tartózkodott 1848. december 22-én, a hős dzsidásokon kívül a Wysocki­­zászlóalj 3. százada és Rembowski őrnagy vadászcsapata. 1849 első napjai azonban nem hoztak dicsőséget a len­gyel fegyvereknek. A január 4-i kassai csata katasztrofális kudarccal végződött: a nagy győzelmet arató császári csapa­tok tíz honvéd ágyút zsákmányoltak. Schlick tábornok január 19-én Szántónál „felderítő” tá­madást indított a magyar északi sereget újjászervező Klapka György ezredes ellen, de kezdeményezése kudarcot vallott. Három nappal később Tárcáinál már nagyobb erővel támadt, de Klapka hadteste győzött. A diadal kivívásában jelentős szerepet játszottak a lengyel gyalogosok: előbb pus­­katűzzel feltartóztatták, majd szuronyrohammal megfutamí­tották az egyik osztrák vértesszázadot. A császári katonai propaganda által litográfiákon több­ször megörökített jelenetről érdemes megemlékezni. Az történt, hogy a sűrű ködben a lengyel légió a Kápolna­hegyen váratlanul szembe találta magát a galíciai sorozású Vilmos gyalogezred egyik zászlóaljával. A két parancsnok - Tchorznicki és Fiedler - kölcsönösen megadásra szólította fel egymást. A légiósok azt látták, hogy a lengyel alezredes és az osztrák generális paroláznak. A látvány annyira fel­bőszítette az egyik légionistát, hogy az osztrák tábornokra tüzelt, de puskáját Wacher főhadnagy kardjával félreütötte. A császári hadsereggel vívott háború menetében az 1849. március 5-én Szolnoknál vívott győztes ütközet vezette be a tavaszi diadalt hozó fordulatot. A győzelem kivívásában Damjanich János tábornok hadosztályáé volt a döntő ér­dem. Az ütközetben a 6 fontos ágyúüteget szemből meg­rohamozó és elfoglaló 3. lengyel zászlóalj öregbítette leg­inkább a hírnevét, de több lengyel tiszt és Poninski kapitány egész dzsidásszázada is kitüntette magát. Az utóbbi Pikéty alezredes félreérthető mondatára egymaga indított rohamot a visszavonuló lovasüteget fedező egész Ferenc József dragonyosezred ellen. A százhúsz lengyel dzsidás vakmerő rohamát látva a dragonyosok parancsnoka állítólag meg­jegyezte: ezek vagy őrültek, vagy lengyelek. Negyedóra sem telt el, s meggyőződhetett róla, hogy lengyelek, mert lőtt sebbel a fogságukba esett. Bánatát csak fokozhatta, hogy öt ágyúja is a dzsidások zsákmánya lett. A szolnoki győzelemben szerzett érdemeiért öt lengyel tiszt kapott kitüntetést, Wysockit pedig ezredessé léptették elő, s kinevezték a IIL hadtest egyik hadosztályának pa­rancsnokává. Légióból hadosztály Görjei Artúr tábornok, a magyar főhadsereg vezére és fris­sen kinevezett hadügyminiszter még Komáromban, 1849. április 30-án magához kérette Wysocki ezredest. A találkozón arról a régóta várt döntésről tájékoztatta beosz­tottját, hogy a légió Magyarországon szétszórt csapatrészeit végre egy hadosztályba vonhatják össze. Kossuth 1849. május 6-án nyújtotta át Wysockinak a tá­bornoki előléptetés iratát: ő lett a magyarországi lengyel légió teljhatalmú parancsnoka. Wysocki kérésére Kossuth Miskolcot jelölte ki a lengyel légió összpontosítási és szervezési központjául. Az újsütetű tábornok nemcsak arra kapott engedélyt, hogy a légiót len­gyel származású honvédekkel gyarapítsa, hanem arra is, hogy a galíciai származású hadifoglyok körében önkéntese­ket verbuváljon. Felmerült az is, hogy a felállítandó hadosztálynyi erő el­érése céljából a lengyel légiót összevonják a német légióval. A tervből azonban csak annyi valósult meg, hogy a német légió lengyel származású katonái május folyamán átléptek a lengyel légióba. Az erdélyi lengyel légió 2. zászlóalja is meg­kísérelt Miskolcra jutni, de a Bem által tiltott csatlakozás meghiúsult.­­A lengyelek máramarosi szervezési központja A lengyelek „hitszegését” megörökítő jelenet: a tarcali ütközet, 1849 A lengyel dzsidások rohama a szolnoki csatában, 1849. március 5. I • HISTÓRIA 2006/1

Next