História 2006

2006 / 6-7. szám - ÓLMOSI ZOLTÁN: Viták a Petőfi Körben

A partizánvitában felszólaló Rajk Lászlóné élni kell a XX. kongresszus adta lehető­ségekkel, nekünk magunknak kell rend­be hozni ezt az országot” - mondta nagy tapssal kísért beszédében Rajkné. A hozzászólók egyike Rákosi leváltását követeli, Szerényi Sándor a régi illegális és meghurcolt kommunisták rehabilitá­cióját. június 19. Amnesztiával e napig 19 ezer elítéltet bocsátottak szabadon az NDK- ban. június 20. Hazánk természeti és gazdasá­gi adottságainak kiaknázása népgazdasá­gunk termelésében címmel vitát rendez a Petőfi Kör, ami a hazai viszonyokkal nem számoló, a Szovjetuniót másoló gazdaságpolitika erős kritikája, június 22. Több és olcsóbb lakás építé­sének lehetőségéről rendeznek ankétot fiatal építészek részvételével az Építők Székházában. — Az Olasz Kommunista Párt főtitkára, P. Togliatti az SZKP XX. kongresszusa tanulságainak helyes al­kalmazásairól adott nyilatkozatának csak részleteit ismerteti a Szabad Nép. -»július 10. június 22-23. A szocialista országok vezetőinek találkozója Moszkvában, amelyen megfigyelőként Jugoszlávia és a Kínai Népköztársaság képviselői is jelen vannak. A fő téma a május 18-25-i KGST-értekezleten felszínre került ellentétek megtárgyalása. Rákosi hatá­rozottan képviseli a magyar érdekeket: panasza, hogy Bulgária és Románia nem vesz át a tervezett megegyezés szerint magyar termékeket, a csehszlo­vák, a lengyel, magyar közös panasz, hogy a kifejlesztett hadiipar nem kap elegendő megrendelést. Hruscsov sür­geti az egyes pártok viszonyának rende­zését Jugoszláviával, június 23. Az írószövetség kibővített vezetőségi ülésén Horváth Márton, az MDP KB agitprop, osztályának vezető­je előadást tart a magyar irodalompoli­tika aktuális kérdéseiről. Az előzmény: az írószövetség pártszervezetének már­cius 30-i ülésén Rákosit és az irodalom- politika alapelveit bírálták. A párt poli­tikai bizottsága ezért június 7-én az irodalom pártirányítására Irodalmi Bi­zottságot küldött ki. A bizottság által kidolgozott alapelveket az írószövetség vezetősége élesen bírálja, a PB részéről jelen lévő Révai József viszont a szöve­Viták a Petőfi Körben A z első nagyobb visszhangot kiváltó összejövetel a volt MEFESZ-isták (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesü­letek Szövetsége) 1956. március 17-i ta­lálkozója volt, melyet a részvevők nagy száma és a sikeres lebonyolítása miatt sokan a Petőfi Kör indító rendezvényé­nek tartottak. A marxista politikai gazdaságtan kérdései címmel május 9-én és 22-én került sor a második vitára. A vita, meg­hirdetett címétől eltérően, a II. ötéves terv irányelveivel kapcsolatos problémá­kat feszegette. A túlnyomó többség szá­mára természetesen nem a tervgazdaság alapjainak a megváltoztatását, hanem a tervezés más irányait és arányait jelen­tette volna. A szintén két - 1956. május 30. és jú­nius 1. - éjszakába nyúló történészvita már számos új elemet tartalmazott: a hangulat izgatottabbá vált, mind kevés­bé vették figyelembe a „parlamenti for­mákat”, s több személyeskedő jellegű összeütközésre került sor. A vita alap­hangját a dogmatizmus elleni harc adta, és ennek megfelelően a hozzászólók elsősorban az ötvenes évek történeti „alkotásainak” negatív példáit hangsú­lyozták A bomba azonban Kosáry Do­mokos felszólalásakor robbant, aki mél­tatta a magyar történettudomány 1945 előtt létrehozott értékeit és elutasította a vulgármarxizmust. Andics Erzsébet, az MDP Központi Vezetőségének illetékes osztályvezető­je, s ebben a minőségben a történész front „felügyelője”, azonnal reagált Kosáry szavaira. S itt vált szokatlanná a vita. Andics egyrészt a kor vezetői stílu­sának megfelelően főleg nem érvekkel, hanem hatalmi szóval, ledorongoló stí­lusban igyekezett „helyére tenni” Kosá- ryt, másrészt viszont a hallgatóság, je­lezve az MDP vezetése, de különösen a pártot képviselő Andics iránti személyes ellenszenvét, állandó közbeszólásaival nem is tette lehetővé számára a higgadt magatartást. Andics Erzsébet Kosáryt mint a „horthysta ifjúság képviselőjét” aposztrofálta, s lényegében nem a szoci­alista időszak hibáival foglalkozott, hanem a Horthy-korszak „történelem­hamisításaival” hozakodott elő. A második estén újabb összeütközé­sekre került sor. Zsigmond László éle­sen fellépett a történészvilágot irányító 5-6 fős bizottság ellen. Ennek tagjai, mint elmondotta, a Történettudományi Intézet és a Magyar Történelmi Társu­lat részéről Pach Zsigmond Pál, Elekes Lajos, Hanák Péter, a Magyar Tudo­mányos Akadémia részéről Fejér Klára, a Munkásmozgalmi Intézetből pedig Györffy Sándor. Zsigmond szavaival: „A bizottság összetétele formálisan jo­gos volt, mert a tagok egy-egy intéz­ményt képviseltek, a gyakorlatban azon­ban egy szűk klikket jelentett Andics elvtársnő vezetésével...” Az addig lezajlott vitáktól némileg eltért a volt népi kollégisták június 9-i találkozója, hiszen nem előre elhatáro­zott témán vitatkoztak, hanem kötetlen beszélgetést terveztek. A találkozó sú­lyát növelte, hogy a volt MEFESZ- tagok mellett a népi kollégisták képez­ték a legaktívabb magot a Petőfi Kör­ben, s mivel számos képviselőjük magas tisztséget töltött be, a találkozó a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) egyfajta rehabilitációjának volt tekinthető. A találkozó után széles körű vita kezdődött az új kollégiumi rendszerről - a Petőfi Körben is -, s az új tanévben kísérleti jelleggel több egye­temen már a népi kollégiumi elveken nyugvó kollégiumi rendszert vezettek be. (1957 tavaszán az egyetemellenes felfogás miatt fel sem merült a diák­önkormányzat hasznosítása.) A június 14-i - szintén éjszakába nyúló - filozófiai vita fordulópontot jelentett a Petőfi Kör történetében. A szokásos színhelyen, a Kossuth Klubban annyian jöttek össze, hogy nem fértek be a terembe, és ezért átvonultak a köz- gazdasági egyetem nagyelőadójába. A XX. kongresszus és a marxista filozófia problémái címmel megrende­zett vita iránti érdeklődésben nem kis szerepet játszott a vitavezetőnek felkért Lukács György várható fellépése. A szektás irányvonal képviselői, jó­részt az 1949. évi ún. Lukács-vitában elfoglalt álláspontjuk miatt, látványos önkritikát gyakoroltak. Az egész vitára a személyeskedő hangvétel volt a jellem­ző, bár ebben inkább a Lukács-tanítvá­nyok buzgólkodtak. Június 18-án a volt partizánoknak, illegális kommunistáknak a korábbiak­nál szűkebb körű találkozójára került sor. A felszólalók nagy többsége Horthy börtöne után megjárta Rákosi celláit is, vagy legalábbis háttérbe szorítva élt. Ennek megfelelően éles, zömmel jogos kritikai felhangokat tartalmaztak hozzá­szólásaik, amelyek kétségbe vonták a Rákosi-féle vezetés őszinteségét. A leg­88

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék