História 2007

2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - FARKAS ILDIKÓ: Az egyházszakadás, 1054

Az egyházszakadás, 1054 A nyugati és a keleti egyház ellentéte évszázadok során fej­lődött ki, mind liturgiai és egyházhatalmi, mind kulturális és politikai tekintetben. A római egyházközösség a kezdetektől kiemelt szerepet játszott az egyházon belül, mert alapítójának Péter apostolt tekintették. Amikor Konstantin császár 330-ban Konstantiná­­polyba helyezte át székhelyét, a régi főváros, Róma politikai­lag háttérbe szorult, ezzel szemben a római püspök helyzete megerősödött. A császár ugyanis az egyház ügyeibe is beavat­kozott: püspököket nevezett ki és távolított el, sőt a hit dolgá­ba is bele kívánt szólni. A konstantinápolyi püspök így szinte teljesen alá volt vetve a császárnak, míg a pápa, a római püs­pök nem érezte a császári hatalom súlyát. I. (Nagy Szent) Leó pápa (440-461) elődeinél is jobban próbálta érvényesíteni a pápa egyetemes püspöki hatalmát: ahogy Péter első volt az apostolok között, úgy a pápa is első a püspökök között. Kimondta, hogy a római primátus a Kelet egyházára is érvényes. A khalkedóni zsinat (451) azonban ezt visszautasította, és Bizánc pátriárkájának ugyanazokat a jogo­kat adta, mint amelyek Róma püspökét illetik meg. Sőt, Kons­tantinápolyt, mint a pátriárka székhelyét, egyenrangúvá tették Rómával. A keleti keresztények meg voltak győződve arról, hogy hitben és életmódban ők őrzik híven az ókeresztény örökséget, ők valósítják meg „Isten igaz dicsőítését” (ortho­doxa) liturgiájukban és vallásos szokásaikban. Az első szakadás Róma és Konstantinápoly között már az 5. században bekövetkezett. Miközben Keleten a pátriárka mindinkább a császár hatókörébe került, a római püspök, épp a nyugati császárság gyengesége miatt, egyre nagyobb jelentő­ségre tett szert. Amikor 476-ban a Nyugatrómai Birodalom el­bukott, ez már nem érintette a pápaságot. A Bizánci Birodalom a 7. századra mély válságba került, a Közel-Keleten az arab törzsek inváziója az új, formálódó világvallás az iszlám nevében védekezésre kényszerítette a birodalmat, és óriási területeket vesztett el. III. Leó császár igyekezett a birodalom erejét növelni, elkobozta a pápai patri­­moniumokat Dél-Itáliában és Szicíliában, Szicíliát, Kalábriát és az illyr prefektúrát (Thesszalonikát Makedóniával és Hel­­lásszal) átcsatolta a konstantinápolyi pátriárkátushoz. Ezzel megszüntette a pápai joghatóságot ezeken a területeken. A bizánci egyház, mely csak az uralkodók segítségével tudott úrrá lenni a képrombolás viharain, minden addiginál erősebb függésbe került a bizánci állami főhatalomtól. A kereszténység két nagy ága kapcsolatára döntő hatással volt a nyugati császárság megalakulása (a frank Nagy Károly koronázása 800-ban), amely politikai szakításhoz vezetett Nyugat és Kelet között, és a két egyház közti ellentéteket növelte. A keleti egyházak vezetői Róma püspökében a frank uralkodók kiszolgálóját, alattvalóját és az egyetemes keresz­tény értékek elárulóját látták. A pápák a frank királyok mellé álltak, és a keletrómai császár helyett őket tették meg a „ró­maiak védnökévé”. Ezzel politikailag háttérbe szorították Konstantinápolyt. A következő krízis a 9. század közepén robbant ki. Fő oka a pápai joghatósággal kapcsolatos felfogásbeli különbség volt. Keleti felfogás szerint Róma püspökét ugyan megillette a hit A térkép a bizánci egyházat a legnagyobb kiterjedésében ábrázolja. A 10. században meghódított örmény területek egyházszervezetét 1040 körüli állapotában mutatja, a bolgár területen nyíl jelzi az önálló bolgár egyház központjának változását 1018-ig. A szicíliai püspöki székhelyek csak névlegesen léteztek, mivel a sziget nagyobb része muszlim uralom alatt állt. A dél-itáliai görög egyházszervezet is a fel­bomlás állapotában volt a normann betörések miatt. A normannok foglalják vissza Szicíliát (Messina 1061, Palermo 1072) a nyugati kereszténység számára. A Bizánci Birodalom a 11. század végére elvesztette Szicíliát, Dél-Itáliát és Anatólia nagy részét Örmény­­országgal együtt a szeldzsuk-törökök inváziója miatt. A jelmagyarázat nem tette lehetővé a Grúz Királyság és Bizánccal egységben lévő grúz ortodox egyház ábrázolását.

Next