História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - ÁCS PÁL: A hitviták
helyett már a keresztény szabadság rétegeinek a struktúráját vázolják föl: szabadság a bűntől és haláltól, szabadság az élet viszontagságaitól, szabadság a mózesi törvénytől, végül pedig szabadság az emberi hagyományoktól. A kötöttség és szabadság egymáshoz való viszonyának ilyen markáns felfogása következetesen tükröződik nála a keresztény élet és istentisztelet egyes részletkérdéseiről, a papok házasságáról, a böjtről, a gyónásról, a miséről, az oltáriszentség két színéről és imádásáról, az ünnepekről szóló tanításban. Alvó szentek, éber testvérek A szentek tiszteletének megkérdőjelezése egyfajta teológiai válasz az ország politikai, katonai helyzetére, a Mohács utáni szétesett állapotokra. Ezek szerint a védőszentek, ereklyék, szent királyok, törökverő patrónusok, sőt maga az ország Patrónája is látványosan kudarcot vallottak, méltatlannak bizonyultak a beléjük vetett bizalomra. Dévai erről a kiindulópontról jut el a pokol és a purgatórium tagadásáig, egy új Mária-képig s a szentekkel kialakítható újfajta közösségvállalásig. így szól: „A barátok sztentori hangon hirdetik, hogy István, a magyarok első királya Szűz Máriának ajánlotta föl az országot. Ezért őt még a pénzérme verető is az ország Patrónájaként viseli. De ha így van, akkor állítom, hogy a királynak fogalma sem volt a hit természetéről és jellegéről, ti. hogy az egyedül Istenhez folyamodik, és egyedül Krisztusra szegezi tekintetét, fittyet hányva a szentekre és a Szent Szűzre.” Világos, hogy a bűnösök számára a mennyei Krisztus az egyetlen közbenjáró, de Dévai szerint a földön sincs senki teljesen önmagára utalva: itt kölcsönösen könyörögnek egymásért a keresztények. A láthatatlan szószólók helyett láthatókra tettek szert, a holt csontok (ereklyék) helyett élő oldalbordákra és testvérekre. Isten előtt nincs sem kisebb, sem nagyobb, sem kliens, sem patrónus, sem adós, sem hitelező, senki sincs közelebb a tűzhöz vagy éppen a peremre szorulva. Ahogy most egyenlők hitben, úgy lesznek egyenlők dicsőségben. A segítségnyújtás, a felelősségvállalás kölcsönös, erre épül egy új közösségtudat és a „nem vagyunk magunkban” önbizalma. Ez a mozgósító erejű világszemlélet nagyon népszerűnek és aktuálisnak mutatkozik, szemben a krízisét élő hagyományos Patrona Hungariae-tannal és a törökverő szentek kultuszával. A majdani Hódoltságból érkező és Európa-szerte lelkesedéssel olvasott beszámolók a török uralom alatt élő egyházról szintén ezt a szellemet lehelik. Ezen az alapon fogalmazódnak meg a jellegzetesen végvári világképet tükröző teológiai rendszerek a 16. század második felében. A legegyetemesebb papság Dévai Mátyás a reformáció fősodrától eltérően megengedi az asszonyoknak a prédikálást és a szentségek kiszolgáltatását a bécsi püspök előtti nevezetes kihallgatásakor. Dévai komolyan gondolta válaszait: az asszonyok taníthatnak a maguk módján, és ha már egyszer prédikálhatnak, miért ne gyóntathatnának?! Határozottan hirdeti az egyetemes papság létjogosultságát. Számára is egyértelmű, hogy a keresztények a nyilvános egyházi szolgálatot kiválasztott személyekre ruházzák, de e megbízásban nála kevésbé fontos a papszentelés tradicionális formája, külsősége, sokkal inkább a mozgalmi, közösségi aktus. Nagyobb hangsúly esik nála a lelkészválasztás, mint a lelkészavatás eseményére, s a gyóntatás esetében fontosabb számára a személyes rátermettség, mint a viselt papi hivatal. A nők szolgálata természetesen csak szükséghelyzetben megengedett. De a szükséghelyzet értelmezése és a nők belépése a prédikátorok sorába is változáson megy át Luthertől Dévaiig. A két reformátor egyetért abban, hogy ha nincs alkalmas, elhívott személy (pap, férfi), aki prédikáljon, gyóntasson, akkor akár nőknek kell a helyükbe lépniük, helytállniuk az igehirdetés érdekében, a lelkiismeret vigasztalása céljából. A különbség kettejük között abban áll, hogy míg Luther reálisan nem számol ilyen szükséghelyzet beálltával, legfeljebb az apácakolostorokban, ezért fejtegetése elméleti marad, addig Dévai ezt gyakorlati kérdésként kezeli, számára a szükség valóban lebontja a törvényt. Magyarországon politikai bizonytalanság és belháborús állapot uralkodott, három nagy török hadjárat és a két koronás király között állandóan változó hadiszerencse nyomait és terheit nyögte az ország, nagy volt a vérveszteség, a rombolás és a mentális krízis. Szükséghelyzet - akár lelkészhiány - valóban és folyamatosan fennállhatott. Az új hit terjesztői között Magyarországon férfiakat és asszonyokat egyaránt találunk. CSEPREGI ZOLTÁN Ajánlott irodalom: Zoványi Jenő: A reformáczió Magyarországon 1565-ig. Bp. [1922], Reprint: Bp., 1986.; Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Bp., 1933. Reprint: Bp., 1996.; Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás? Bp. 2004.; Réthelyi Orsolya etc. (szerk.): Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521-1531. Bp., 2005.; Gerhard Rödding: Luther und Calvin. Briefe, die nie geschrieben wurden. Neukirchen-Vluyn, 2008. Protestáns vándorprédikátor igét hirdet a szabad ég alatt. Fametszet a Luther által fordított Bibliából. Wittenberg, 1534