História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - ÁCS PÁL: A hitviták
Luther és Kálvin nézeteinek különbsége 2008-ban jelent meg Németországban Luther és Kálvin fiktív levelezése. A két reformátor sohasem találkozott egymással, s egyetlen levelet sem váltottak, hanem Luther wittenbergi munkatársa, Philipp Melanchthon közvetítésével tartottak laza kapcsolatot, aki 1539-ben Frankfurtban ismerte meg személyesen Kálvint, s lett tartósan levelezőpartnere. A hatalom eredetével kapcsolatban még mindketten azonos véleményen vannak: a világi hatalom Istentől adatott, a felsőbbség léte szükségszerű. Luther azonban felfogását elméleti keretbe ágyazva megalkotta erről a kettős (világi és lelki) kormányzás tanát: a világi közigazgatás eszerint nem a Bibliának, hanem a józan észnek van alárendelve. Kálvin viszont az ókori jogtudósok szellemében beszél törvényhozásról és politikáról. A kormányzatban Kálvin nemcsak kényszerítő erőt, hanem a közjó megtestesülését is látja, ezért hisz az önkéntes jogkövetés erejében. A hatalomhoz, a politikához, a hivatalviseléshez való pozitív viszonyulása mindkét reformátort szembeállítja kora radikálisaival, az újrakeresztelőkkel, a rajongókkal. Hagyományosan az ellenállási jog eltérő értelmezését szokták kimutatni kettejük életművében, Luther ezek szerint a passzív, míg Kálvin az aktív ellenállást helyeselte volna. Ez nem teljesen állja meg a helyét, hiszen bizonyos helyzetekben, például az 1530-as augsburgi gyűlés idején, amikor a protestánsok V. Károly nyílt vallásháborújától tartottak, Luther az aktív ellenállást is megengedettnek tartotta. Luther mind a keresztény egyházról, mind a keresztény államról szkeptikusabb véleménnyel volt, mint genfi kortársa. Az egyház az ő szemében vegyes társaság, igazak és képmutatók gyülekezete, Kálvin és követői viszont igyekeztek közösségeiktől távol tartani a gyenge és gyarló tagokat. Ugyanez az eltérő megközelítés igaz államfelfogásukra is. A Iustinianustól örökölt res publica Christiana eszméje Kálvin számára - egy arisztokratikus demokrácia formájában - megvalósítandó cél marad, míg Luther a kétféle kormányzat megkülönböztetésének szellemében magát a „keresztény állam” kifejezést is logikai önellentmondásnak tartotta, s nem gondolkodott ideális államformákon. A reformáció államjogi és politikai tanításánál sokkal fontosabb hatással volt az, hogy fölértékelte a keresztények világi hivatását, megszüntette az egyházi rendek előjogait, megkérdőjelezte a hierarchikus struktúrák teológiai megalapozottságát, ezzel egy csomó akadályt lebontott a társadalom demokratizálódásának és polgárosodásának útjából. Ezekben a kérdésekben viszont Wittenberg és Genf ugyanazon az oldalon álltak. cs. z. A pápaság az „ördög királysága”. Színezett fametszet pápaellenes röplapon, 1530 Kálvinista gyülekezet a lyoni templomban, 1564 Iktéstbenhöbtig pabfiter Offenbarung jobamtts tDrfJínum. Ztegnum. iDtabolt, 0d‹«want‡48fibcnl*kf‚ngtt« »tixitit »›tfdrlfde surtg Élen t›od› got rat afallin tbthtítl