História 2009

2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - ÁCS PÁL: A hitviták

Luther és Kálvin nézeteinek különbsége 2008-ban jelent meg Németországban Luther és Kál­vin fiktív levelezése. A két reformátor sohasem talál­kozott egymással, s egyetlen levelet sem váltottak, hanem Luther wittenbergi munkatársa, Philipp Me­­lanchthon közvetítésével tartottak laza kapcsolatot, aki 1539-ben Frankfurtban ismerte meg személyesen Kálvint, s lett tartósan levelezőpartnere. A hatalom eredetével kapcsolatban még mindket­ten azonos véleményen vannak: a világi hatalom Is­tentől adatott, a felsőbbség léte szükségszerű. Luther azonban felfogását elméleti keretbe ágyazva megal­kotta erről a kettős (világi és lelki) kormányzás tanát: a világi közigazgatás eszerint nem a Bibliának, ha­nem a józan észnek van alárendelve. Kálvin viszont az ókori jogtudósok szellemében beszél törvényho­zásról és politikáról. A kormányzatban Kálvin nem­csak kényszerítő erőt, hanem a közjó megtestesülését is látja, ezért hisz az önkéntes jogkövetés erejében. A hatalomhoz, a politikához, a hivatalviseléshez való pozitív viszonyulása mindkét reformátort szembe­állítja kora radikálisaival, az újrakeresztelőkkel, a ra­jongókkal. Hagyományosan az ellenállási jog eltérő értelme­zését szokták kimutatni kettejük életművében, Lu­ther ezek szerint a passzív, míg Kálvin az aktív ellen­állást helyeselte volna. Ez nem teljesen állja meg a helyét, hiszen bizonyos helyzetekben, például az 1530-as augsburgi gyűlés idején, amikor a protestán­sok V. Károly nyílt vallásháborújától tartottak, Lu­ther az aktív ellenállást is megengedettnek tartotta. Luther mind a keresztény egyházról, mind a keresz­tény államról szkeptikusabb véleménnyel volt, mint genfi kortársa. Az egyház az ő szemében vegyes társa­ság, igazak és képmutatók gyülekezete, Kálvin és kö­vetői viszont igyekeztek közösségeiktől távol tartani a gyenge és gyarló tagokat. Ugyanez az eltérő megköze­lítés igaz államfelfogásukra is. A Iustinianustól örö­költ res publica Christiana eszméje Kálvin számára - egy arisztokratikus demokrácia formájában - megva­lósítandó cél marad, míg Luther a kétféle kormányzat megkülönböztetésének szellemében magát a „keresz­tény állam” kifejezést is logikai önellentmondásnak tartotta, s nem gondolkodott ideális államformákon. A reformáció államjogi és politikai tanításánál sokkal fontosabb hatással volt az, hogy fölértékelte a keresztények világi hivatását, megszüntette az egyházi rendek előjogait, megkérdőjelezte a hierarchikus struktúrák teológiai megalapozottságát, ezzel egy csomó akadályt lebontott a társadalom demokratizá­lódásának és polgárosodásának útjából. Ezekben a kérdésekben viszont Wittenberg és Genf ugyanazon az oldalon álltak. cs. z. A pápaság az „ördög királysága”. Színezett fametszet pápaellenes röplapon, 1530 Kálvinista gyülekezet a lyoni templomban, 1564 Iktéstbenhöbtig pabfiter Offenbarung jobamtts tDrfJínum. Ztegnum. iDtabolt, 0d‹«want‡48fibcnl*k­f‚ngtt« »tixiti­­t »›tfdrlfd­e surtg Élen t›od› got rat afallin tbthtítl

Next