História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - HÖRCSIK RICHÁRD: Kálvin és Magyarország : A magyar református egyház megalapozása
számol a török pusztításairól és az evangélium terjedésének ügyéről „...mert ezt a házat - írja Belényesi - most a török rettenetesen szorongatja. Egy pár szóval előadom neked szerencsétlen állapotját.” Belényesi leírja, hogy mióta (1524) elhagyta Magyarországot, kilenc várost pusztítottak el a törökök. Majd arról tesz említést, hogy „némely város még János idejében” (tehát 1540 előtt) „...Magyarország megmaradt részében az Isten igéjét befogadta.” De néhány „zsarnok” az ország minden baját az új hit követőire hárítja. Nyilván Belényesi itt a botrányos országgyűlésekre gondolt. A másik magyar, Kaprophontes Ferenc, 1561. december 26-án keltezte fennmaradt levelét Wittenbergből. Ebből Kálvin megtudhatta, hogy Magyarországon sok gondot okoznak Stancarus tévtanításai. Éppen ezért Kaprophontes egy vitairat megírására és Magyarországra való küldésére kéri a reformátort. „Mert Önnek és helvétiai tudósoknak tekintélyében bízik most az egész Magyarország. Valóban nem hiábavaló és hasztalan lesz a Kegyelmed munkája az Úrban Magyarországon.” Kálvin tanításai a magyar teológiai életben A helvét irány magyarországi „áttörése” az 1560-as években tapasztalható, amikor is egyszerre és „összekuszálódva” jelennek meg Kálvin és reformátor társai, Béze és Bulinger tanításai. A 16. századi református zsinatok végzései megerősítik a református egyházat mind szervezeti, mind tanbeli szempontból. Kálvin bizonyos tanításai (például az úrvacsora, a predesztináció kérdése) markánsan jelen vannak a zsinatokon. Elsőként az 1560-as medgyesi zsinaton fogalmazzák meg az ágostai (lutheránus) és a helvét (kálvinista) úrvacsoratan közötti különbséget. A szövegben „Kálvin követői”-ről van szó. Az első kálvini irat, amely a magyarországi helvét reformáció kibontakozása során előjött, a Westphalhoz intézett „Admonitio” volt. Az 1561-es kolozsvári zsinat ennek szellemében szabályozta az úrvacsoratant. Erről az eseményről még abban az évben tudósítja Kálvint Kaprophontes Ferenc: „Kemény vitatkozások folytak a szakramentumról, de utóvégre is abban az intelemben egyezett meg mindenki, melyet Ön Westphalushoz intézett, s amint látszik, azt is vallják.” Az 1562-es esztendőben két jelentős esemény történik. A debrecenegervölgyi hitvallásban újabb két jellegzetes és fontos kálvini tanítás jelentkezik: a kettős predesztinációról és a lelkek halál utáni átmeneti tartózkodási helyéről szóló tan. Ugyanebben az évben jelenik meg Debrecen reformátorának, Méliusz Juhász Péternek a kátéja, amelynek címlapján ez olvasható: „Calvinus János írássa szerint”. A következő évben Méliusz fontosnak tartotta, hogy lefordítsa és kiadja Kálvin 1545-ös Genfi Kátéjának a szövegét, amit az 1564-es tarcali zsinat hivatalosan is elfogadott. A megjelent lelkészek itt újra határozottan kinyilatkoztatták a Béze-féle hitvallásokhoz és a Kálvin kátéjához való ragaszkodásukat. Ugyanabban az évben a nagyenyedi zsinaton már egy újabb Kálvin-művet fogadnak el zsinórmértékül. A zsinati végzéseknek megfelelően, a század utolsó harmadában egyre több lelkész kerül Kálvin tanításainak befolyása alá. Thúri Farkas Pál abaújszántói lelkész, „lelkes Kálvin-tanítvány” írta az Institutional, a később világhíressé lett disztichonját: „A szent Kálvinista istentisztelet ábrázolása, 16. század Méliusz Juhász Péter [Harhi, 1532 - Debrecen, 1572] Református püspök, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció legeredetibb és legszélesebb hatású vezéregyénisége. Lutheránus tanokra nevelték, de Szegedi Kis István hatására a svájci reformáció híve lett. Wittenbergi tanulmányok után 1558-tól Debrecenben lett református lelkész. Szervezte a tiszántúli református egyházkerületet, vitázott az erdélyi antitrinitáriusokkal. 1561 végétől haláláig debreceni református püspök volt. 1567-ben az általa összehívott debreceni zsinat elfogadta a II. Helvét Hitvallást, amely a magyarországi református egyház hitvallási alapja lett. A zsinaton elfogadott törvénykönyv pedig évszázadokra szólóan meghatározta a magyar református egyház életének formáit. 1571. november 5-re Nyírbátorba hívott egybe zsinatot, ahol az antitrinitárius tanok ellen fogalmazott érveket. A református egyház megszilárdítását szolgálta vitairataival, prédikációival, imakönyvével, kátéjával, agendájával. Hit- Méliusz Juhász Péter: Magyar Méliusz Juhász Péter: prédikációk. Debrecen, 1563 Herbarium, Kolozsvár, 1578 vallásokat szerkesztett, a Biblia egyes könyveit lefordította. Herbáriuma az első magyar orvosi füveskönyv. F. I. 34