História 2009

2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - CSEPREGI ZOLTÁN: A magyarországi reformáció kezdetei : Dévai Mátyás, a "magyar Luther"

A magyarországi reformáció kezdetei Dévai Mátyás, a „magyar Luther” A lutheri reformáció első jelei 1521/22-ben jelentkeztek Ma­gyarországon: az 1523. és 1525. évi országgyűlések egy-egy törvény­cikkben foglalkoztak az új eretnekség „veszélyei”-vel. Az eszmék terjedésé­ben, akárcsak Európában, Magyar- országon is komoly gátat jelentettek a nyelvhatárok. A mohácsi csata előtt ki­zárólag a német városi lakosság körében jelentkezett a mozgalom. Első jelentős magyar nyelvű hirdetője, Dévai Mátyás 1530-ban kezdte reformátori tevékeny­ségét. Hitvita a kocsmaasztaloknál A reformáció soproni jelentkezéséhez tartozik a következő történet. Az itteni eretneknyomozásra - azaz a lutheri eszmék jelentkezésének kivizsgálására - II. Lajos 1524. október 14-én, Budán kelt rendelete Szegedi Gergely feren­ces szerzetest küldte ki. A vizsgálat el­ső része: Kristóf ferences prédikátor el­len felhozott nyolc vádpont megvizsgá­lása. Amely vádpontokat a soproni plé­bános írta össze, és 29 tanút hallgattak meg. A vád szerint Kristóf azt prédi­kálta volna, hogy: 1. nem kell engedel­meskedni a pápának; 2. bármely pap feloldozhat mindenféle bűnök alól; 3. a lelki gyónás helyettesít­heti a fülbegyónást; 4. a szenteket és Szűz Máriát nem kell imádni, közbenjá­rásukra nincs szükség; 5. nincs szükség testi böjtre; 6. feleslegesek a templo­mok és az oltárok; 7. a soproni papok paráznasága nyilvánvaló, ezért nem mi­sézhetnek; 8. Sopronnak nincs szüksége zsidókra, mert papjai maguk űznek uzsorát. Gyengítette a vád súlyát, hogy a feljelentő csupán egy állítását tudta saját tanúvallomásával alátámasztani, míg a többi pontot pusztán szóbeszéd­re alapozta. A szerzetes az első hat vá­dat tagadta vagy kimagyarázta, az utol­só kettőt pedig olyan határozottan fenntartotta, hogy II. Lajos november 16-án külön rendeletben intette a sop­roni papokat ágyasaik elbocsátására. A király a vizsgálat lezárultával a feren­ceseket alaptalanul bepanaszoló sopro­ni plébánost marasztalta el, s jogosnak ismerte el a kolostor kártérítési igényét jó hírének megcsorbítása miatt. A plébános a kihallgatás során azonban újabb vádpontokat hozott fel a ferences prédikátor ellen. Ezeket ér­demben maga Kristóf sem tagadta. Sőt a panasz jogosságát több tanú is alátá­masztotta. A vallomásokból a követke­zőképpen rekonstruálható Kristóf vala­mely szent ünnepén tartott beszédének gondolatmenete. Kristóf szerint a szentek semmit sem saját érdemükből érdemeltek ki - akik ezt állítják, azok főbenjáró hazugságot mondanak -, ha­nem a szentek „hit által győztek meg országokat”. Az egyetlen laikus tanú vallomása őrizte meg a másik hivat­Dévai Bíró Mátyás [1500? -1545?] A magyar Lutherként emlegetett lutheri, majd melanchthoni tano­kat valló prédikátor 1500 körül szüle­tett, és 1545 táján halt meg. (Születé­sének és halálának pontos helye nem ismert.) Krakkóban tanult 1523 körül, 1527-ben hazatérve katolikus pap lett Boldogkőváralján. 1529-ben Witten- bergbe ment, megismerkedett a refor­máció eszméivel. 1531-ben itthon már az új hitre térített Budán és Kassán, ezért többször is börtönbe került. 1535-ben Sárvárra ment Nádasdy Ta­más udvarába, 1536-1537 folyamán ismét Wittenbergben tartózkodott. Ezt követően igazi vándorprédikátor­ként működött, megfordult a Percnyi­ek, Serédyek és Drágffyak udvarában. O volt az első magyar helyesírás szer­zője. F. I. kozott bibliai helyet: „nem önmagunk­tól vagyunk alkalmasak”. Ez az érvelés már a teológiai rendszer kereteit szét­feszítő reformátori prédikációként értel­mezhető, amelyben a szentek tisztelete csupán a személyes hit kérdése. A vizsgálat második része egy oltár­igazgató kijelentésével kapcsolatban faggatja a tanúkat, hogy tudniillik Isten lélek, tehát sem érzékszervei, sem vég­tagjai nincsenek, így ismereteket sem szerezhet a világról, gondot sem visel­het arra. A kijelentés tanúi - közöttük egy suszter -, bor mellett arról vitat­koztak, van-e Istennek keze, lába, sze­me és füle, vagyis az ember hozzá hasonlatos lény-e vagy nem. Nyilván nem közvetlen olvasmányaikra hagyatkoz­tak, hanem valaki a saját szája íze szerint adta elő ne­kik a német reformátorok gondolatait. Az egyszerű emberek részben egyetértet­tek vele, részben vitatták. A vizsgálat harmadik ré­sze Moritz Pál soproni polgár megbotránkoztató viselkedé­sét igyekezett feltárni. Az utóbbi esetben megállt a böjt megszegésének, valamint a Sopron látképe. Rézkarc, 17. század 26

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék