Melléklet 2010

2010 / 1. szám - Glatz Ferenc: Magyarság, kisebbségpolitika és Európa

KÖZÖS DDLGflinK EZREDFORDULÓ • 2010(1 politikai gyakorlatának áttekintése és egy lehetséges kö- zép-kelet-európai kisebbségi magatartáskódex összeállí­tása." „Az új szakpolitikák - a nemzeti szempontból is fontos a vízgazdálkodás, illetve a vidékpolitika - lehetősé­geinek megvizsgálása." (Ez utóbbiakról történt állásfogla­lás a 2008. évi találkozón.) I. mit hozott a 20 éu Európában? [1992-2000] Csalódások az elvárásainkban A szovjet zóna országai joggal várták 1989-1990-ben, hogy hamarosan felveszik őket az Európai Közösség tagjai közé, és várták, hogy eljő az európai demokrácia, piacgaz­daság és emberjogi szabadság. Beleértve a nemzeti-vallási kisebbségek kollektív szabadságjogait is. Nem alaptalanul vártuk ezt. Ismertük ugyanis azokat a szórványos vitákat, terveket - legalábbis részben -, amelyek az 1960-1980-as években ér­lelődtek Nyugat-Európában: miként lehet majd egy új, egy­séges Európában a nemzeti szállásterületek és az állami igazgatás határait egymáshoz igazítani. Hittünk a meghir­detett új regionalizmusban, ahol a régiók átléphetik a nem­zetállami határokat: nem csak a gazdasági-személyi forga­lomban. És akár etnikai alapú autonómiákat hozhatnak lét­re. Mi is azt mondtuk - itthon, Közép-Kelet-Európában - az 1980-as években: a határkiigazítás a hatalmi politika függ­vénye. Volt és lesz. Ha a közeljövőben létrejön az egysége­sülés, a szovjet visszahúzódása, korunk Nyugat-Európája nem fogja a rendezés ezen útját, a határkiigazítást választa­ni. Túl közel történt a legutóbbi határkiigazítás. Az 1938-1941 közötti. Amúgy sem bizonyult jó megoldásnak! Marad egy új típusú megoldás: a részben társulási alapon, részben területi alapon szerveződő kisebbségi autonómia. Mi itthon kulturális autonómiáról beszéltünk. A térségben máshol, így a volt Jugoszláviában: barátaink (1995) területi alapon szerveződő gazdasági-igazgatási autonómiáról. Viták voltak közöttünk. 1989-1990-ben, a berlini fal lebontása, majd a német egység létrejötte és a szovjet kivonulásának bejelentése után Nyugat-Európában folytatódtak a tervezgetések. A cél: áthidalni a kollektív nemzeti konfliktusokat, amelyek az állam és a nemzeti szállásterület határainak eltéréséből adódnak. Újragondolni a második világháború után kiala­kult status quót. Három - nem kormányzati szervezet által írott - dokumentum készült, illetve került nyilvánosságra e témakörben 1990-1992 között, az új európai igazgatási keret, az Európai Unió létrejötte idején. Figyelemfelhívó­ként, illetve megoldásokat sugallva. Az elsőt a londoni Minority Rights Group készítette és a nyugat-európai államok nemzeti kisebbségeit tekintette át. Leíró, figyelemfelhívó módon, konkrét javaslatok nélkül. (Minorities and Autonomy in Western Europe. A Mino­rity Rights Group Report. London, 1991. October.) A má­sodik a Bertelsmann Alapítvány felkérésére készült és a közép-kelet-európai kisebbségek helyzetét írta le és adott ehhez történelmi elemzést és javaslatot a konfliktusok fel­oldására (Glatz Ferenc). Egy közép-európai kisebbségi ma­gatartáskódex javaslatát, amelyben összefoglalta a tér­ségben érvényesíthető kollektív és egyéni kisebbségi alapjogokat. (Minderheiten in Ost-Mitteleuropa. Histori­sche Analyse und ein Politischer Verhaltenskodex. Europa Institut Budapest. Budapest, 1990 november-1993. A szöveg németül íródott, de megjelent magyarul, an­golul, szlovákul, románul, összesen 42 ezer példányban. Megvitatta a Bertelsmann Európa Fórum Moszk­vában, 1992. május.) A harmadik do­kumentumot a „Magna Charta Gentium und Regiorum " civil fórum készítette. Javaslata a megoldásra: az európai régiók nemzetállami ha­tárokat átlépő föderalizmusa. (Vitá­ja: 1992. február, Maribor.) Ugyan­ennek a „tervkészítésnek" volt része - ez is a Bertelsmann felkérésére ké­szült - G. Brunner kismonográfiája. A közép-kelet-európai helyzetre ha­tármódosításokat is javasolt. Georg Brunner: Nationalitäten­probleme und Minderheiten­konflikte in Osteuropa (Strategien A MAGYARSAG ES AZ EUROPA! L’NIO 4

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék