História 2011
2011 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG A SZOVJET ZÓNÁBAN - GECSÉNYI LAJOS: Világrendszerek határán: Ausztria és Magyarország, 1945-1965 : Hullámvölgyek között
megosztottság) és a nagyhatalmi ellentétek ebből következő kiéleződése játszottak szerepet. A röviddel korábban elfogadott egyezménytervezetek aláírása eltolódott, és az újabbak előkészítése lekerült a napirendről. A vasfüggöny kiépítése, 1948 A fordulat 1948 őszén kezdődött, amikor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Külügyi Bizottsága „határrendezési kérdések” címszó alatt megtárgyalta a magyar-osztrák határon foganatosítandó intézkedéseket. Ezek szerint a határ mindkét oldalán 10 méteres beültetetlen és 50-50 méteres alacsony beültetésű területet kell kialakítani. A határ mentén élőknek a 15 kilométeres határsávban történő szabad közlekedését lehetővé tevő úgynevezett alkalmi útilapokat meg kell szüntetni, az átjárás kizárólag a kijelölt (és jelentősen csökkentett számú) átkelőhelyeken történhet. 1948. december 1-jei hatállyal, három hónapos határidővel, a magyar kormány felmondta a határforgalmi megállapodást, s ezzel elhárult a jogi akadály a határ lezárása, majd az aknazár (a „vasfüggöny”) kiépítése elől, amely 1949 őszére befejeződött. A határ két oldalán a „hidegháború” légkörében az eltérő gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek között megmerevedtek a frontvonalak. 1950-től - függetlenül a kelet-ausztriai szovjet megszállási zónában tartózkodó katonai egységektől - állandósultak a fegyverhasználattal járó határincidensek, amelyek középpontjában többnyire a magyar menekülők üldözése állt. Évről évre meghosszabbították ugyan az árucsere-megállapodásokat, de a lakosság közötti közvetlen érintkezés megszűnt, a turistaforgalom minimálisra csökkent. A közeledés jelei, 1952-1955 Az osztrák kormány a kapcsolatok holtpontról történő kimozdítására 1952 nyarán tette az első lépéseket. Több hónapos tárgyalást követően 1953. május 12-én egyezményt írtak alá a dunai hajózásról, majd ősszel asztalhoz ültek a vagyonjogi kérdések szakértői. Sztálin halálát követően az új szovjet vezetés által meghirdetett enyhülési politika árnyékában igen lassan megindult a magyar külpolitika elmozdulása, noha az egyes kelet-európai országok önálló külpolitikai mozgástere változatlanul nagyon korlátozott maradt. 1954. július 14-én született meg a megállapodás arról, hogy a követi rangú ügyvivők helyébe kölcsönösen tényleges követeket neveznek ki. 1954. szeptember 17-én aláírták az 1954— 1955. évre szóló árucsere-forgalmi egyezményt és jegyzőkönyvet. Ennek értelmében bővült az áruforgalom, Magyarország élelmiszert, mezőgazdasági termékeket, egészségügyi berendezéseket exportált. Osztrák részről egymillió dolláros hitelt ajánlottak fel fogyasztási cikkek vásárlására. Az államszerződés hatása, 1955 1955 februárjában az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyalások megkezdésének bejelentése a magyar kormányzat számára zöld utat adott a kapcsolatok rendezésére. Ez a szovjet csapatok várható ausztriai kivonulásának és a közvetlen szovjet érdekérvényesítés visszaszorulásának fényében kifejezetten új feladatokat is jelentett a magyar pártvezetésnek. A moszkvai osztrák-szovjet tárgyalások után pár nappal, 1955. április 23-án az MDP Politikai Bizottsága, miután meghallgatta Rákosi Mátyás beszámolóját a szovjet fővárosban aláírt megállapodásról, határozatot hozott arról, hogy az államszerződés aláírása esetén ki kell dolgozni a politikai, gazdasági, kulturális, katonai kérdésekkel kapcsolatos tennivalókat. Utóbbiakat a szovjet tanácsadók bevonásával, 1955. július 6-án - 12 nappal a genfi csúcstalálkozó előtt - Rákosi Mátyás, a kommunista párt első titkára fogadta Karl Braunias osztrák követet. Első alkalommal került sor találkozóra egy osztrák (egyáltalán egy nyugati) diplomata és egy magyar pártvezető között. A jó légkörben lezajlott beszélgetésen Braunias felvetette a kétoldalú kapcsolatokat érintő összes lényeges kérdést, Rákosi kijelentette, hogy az államszerződés megkötése és a semlegesség törvénybe iktatása után magyar részről számos lehetőséget látnak a két ország viszonyának normalizálására. A rendezésre tett javaslatokkal egy időben bevallottan az államszerződés után előállt új helyzetre való tekintettel - a magyar pártvezetés súlyos intézkedéseket hozott a magyar-osztrák határszakasz katonai megerősítésére. Erről a Politikai Bizottság július 7-én döntött. E szerint a 354 kilométer hosszú magyar-osztrák határszakaszon a 4047 főnyi határőrséget a déli, keleti és északi határvonalról átvezényelt 1011 fővel kellett megerősíteni, 11 új határőrsöt kellett létesíteni. A határőrizet súlypontja még erőteljesebben a nyugati határra került.* Ennek ellenére 1955 őszén a két ország viszonyának rendezése valóban lendületet kapott. Szeptember-október folyamán a magyar hatóságok fokozatosan enyhítettek a be- és kiutazási engedélyek kiadásának korábbi szigorú előírásain. A magyar határőrség beszüntette a provokatív lövöldözést. Az aknazár * Vö. Schmidt-Schweizer Andreas: A „vasfüggöny” Magyarországon című cikkével 2009/2. számunkban (A szerk.) Az államszerződés kihirdetése a Belvedere kastély erkélyéről. Balról: A. Pinny, J. F. Dulles, M. Macmillan, kezében a dokumentummal Leopold Figl, V. M. Molotov, J. Raab. Bécs, 1955. május 15. 4