Melléklet 2011
2011 / 1. szám - Stark Antal: A magyar gazdaság fejlődése Közép-Kelet-Európában
EZREDFORDULÓ • 2011/1 FIGYELŐ CSATLAKOZÁS AZ EURÓÖVEZETHEZ Részlet a História vitacikksorozatából (2008/4-5. sz.) Az újraelosztás és a hiány tekintetében az Európai Unió tagországai két országcsoportra oszlanak. Az egyik Észtország, Írország, Lettország, Spanyolország modellje. Idesorolható még Szlovákia, valamint Litvánia is. A gazdaságpolitika ezekben az országokban alacsony, 30—45% GDP-arányos kormányzati kiadás mellett próbál stabil államháztartást elérni. A másik csoport tagjait a skandináv országok, Svédország, Finnország, Dánia, de idesorolható Belgium, Ausztria és Franciaország is - jóléti államoknak nevezzük. Náluk az ország kulturális, gazdasági, történelmi tradícióiból adódóan jelentős, 45-60% a GDP-hez viszonyított kormányzati kiadások mértéke. A magas hányad ellenére az államháztartás mégis egyensúlyban van, illetve veszélyes mértékű egyensúlytalanság nem jellemző a csoport egyik országára sem. Magyarország pályafüggősége miatt nem tud a skandináv jóléti államok modelljéhez közelíteni, ezért inkább alacsonyabb kormányzati kiadási szint mellett kellene létrehoznia a fiskális stabilitást. Joggal merül fel a kérdés: sikeresek lehetünk-e, vagy eleve reménytelen vállalkozásba fogunk? Mitől fog 2007-től vagy 2008-tól az államadósság mértéke drámai módon csökkenni? Mitől csökken az államháztartási hiány? Mitől gyorsul fel a GDP növekedése? A feltett kérdésekre nem találunk válaszokat a konvergenciaprogramban. Különösen két területet hiányolok: a társadalombiztosítást és az önkormányzati rendszert. A konvergenciaprogram leggyengébb eleme, hogy a társadalombiztosítás és az önkormányzatok hiányaival és előre betervezett hiánynövekedésével nem számol. Lehetséges, hogy fél éven belül akár a GDP 0,5%-át kitevő eltérés mutatkozik a konvergenciaprogram és a valóság között. A társadalombiztosítás és az önkormányzati rendszer kulcsfontosságú szereplőivel együtt kell működnie a kormánynak, partnerként kell bevonnia őket a döntés-előkészítésbe és a döntések meghozatalába. Sajnos, nincsenek erre utaló jelek. VARGA MIHÁLY mániában (22,5%-ról 12,4%-ra), Szlovákiában (50,3%-ról 30,5%-ra) és Horvátországban (40%-ról 35,5%-ra). Szlovéniában a 26,7%-os arány változatlan maradt. Oroszországban - Bulgáriához hasonlóan - igen jelentős mértékben számolták fel az adósságállományt, ez 60%-ról 9%-ra csökkent. Felhalmozódott adósságállományunk tehát a hetekhez viszonyítva is igen jelentős mértékű lett. Nagyarányú egyensúlyhiányunk nehezen indokolható, mert Magyarországon kimagaslóan magas az államháztartás bevételeit meghatározó adó- és járulékbevétel GDP-hez viszonyított aránya, 2008. évi adatok szerint 40,4%. Az elvonásnak ez a mértéke Romániában és Szlovákiában 35% alatt, Bulgáriában és Lengyelországban 36% volt, Csehországban és Szlovéniában 37%. Az EU elvonási átlaga 39,3%. Az államháztartás kiadásait tekintve figyelmet érdemel, hogy a magasabb állami jövedelemcentralizálás ellenére például az országok kutatásfejlesztési, egészségügyi kiadásait vagy a felsőfokú képzésben részt vevőket tekintve nem érződik előnyünk a hetekkel szemben. 2006-ban Magyarországon a kutatásfejlesztési kiadás a GDP 1%-a volt, Csehországban és Szlovéniában 1,6%, a hetek többi országában viszont kétségtelenül a magyar ráfordítás fele, Horvátország kivételével, ahol a magyar szintnek megfelelően támogatták a K+F-et. Az EU-átlag 1,9% volt. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás vásárlóerő-paritás alapján számítva 2006-ban Magyarországon 1450 USD volt. Csehországban és Szlovéniában ennél magasabb, a magyar szinthez közelített Horvátország és Szlovákia, míg a többiek jelentősen elmaradtak. Mint ahogy mi is az EU átlagától (2625 USD). A felsőoktatásban részt vevő hallgatók aránya az össznépességen belül 2006-ban Magyarországon 4,36% volt. Lengyelországban és Szlovéniában 5-6%, a többi országban 3-4%. Az EU átlaga ekkor 3,8%. A háztartási és államháztartási túlköltekezés nem mutatkozik meg az átlagos keresetek szintjében sem, hiszen 2004-ben, a hazai nagy béremelések után a havi bruttó átlagkereset vásárlóerő-egységben (PPS) számolva Szlovéniában 1500 PPS-nél magasabb volt, 1000-1500 között állt Horvátországban, 900-1100 közötti szint jellemezte Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot, 700-800 között helyezkedett el Szlovákia és 500 PPS körül Bulgária és Románia. fl tiilköltßkßzßs ißdßzßtß A háztartási és államháztartási túlköltekezés elvileg fedezhető a fejlesztések visszafogásával, illetve importtöbblettel és végső soron külföldi hitelfelvétellel. Ami a felhalmozási ráfordításokat illeti, Magyarországon 2001-2006 között a felhalmozás növekedésének évenkénti átlaga 4,7% volt, vagyis kisebb, mint a háztartási fog