História 2012
2012 / 7. szám - FIGYELŐ - ANTAL ANDREA: Finnország - világháború után
38 Finnország - világháború után A folytatás a 34. oldalról 1944. szeptember 1. Mannerheim békét ajánl Sztálinnak. 1944. szeptember 2. A finn parlament elfogadja a tűzszüneti feltételeket, és megszakítja a kapcsolatokat Németországgal, felszólítva egykori fegyverbarátját, hogy szeptember 15-ig vonja ki csapatait Finnországból. 1944. szeptember 19. A szovjet-finn fegyverszüneti szerződés aláírása. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) betiltja a győztesek által fasisztának minősített szervezeteket Finnországban, így a paramilitáris „fehér” polgárőrséget, az Akadémia Karéi Társaságot és a Lotta Svájci Egyesületet stb. 1944. szeptember 29. Az utolsó finn csapatok is elhagyják a Szovjetuniót. Megkezdődik a lappföldi háború, a németek kiverése az országból. A Norvégia irányába kivonuló Wehrmacht felégetett településeket hagy maga után. 1944. Kb. 400 ezer karéliai menekült áttelepülése a Szovjetunióból Finnországba. 1944-1946. C. G. Mannerheim a köztársasági elnök. 1946-ban lemond. 1945. április 25. Az utolsó német egység is elhagyja Finnországot. 1945. április 28. A második világháború véget ért Finnország számára. 1946-1956. J. K. Paasikivi elnöksége. 1947. február 10. Párizsban aláírják a finn békeszerződést a nagyhatalmakkal. A szerződés szentesíti, hogy Moszkva megkapja - a korábban elcsatolt területek mellé - északon Petsamot, továbbá Helsinki közelében haditámaszpontot (Porkkala) tarthat fenn (1955-ben visszaadja), valamint 300 millió USD háborús jóvátétel megfizetésére kötelezi Finnországot. 1947. június 5. Megalakult a Kommunista- és Munkáspártok Tájékoztató Irodája („Kominform”). A Finn Kommunista Párt nem kap meghívást az alakuló ülésre. Finnország - szovjet nyomásra - visszautasítja az ún. „Marshall-segély”-t. 1948. április 6. Moszkvában aláírják a szovjet-finn Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. Az 1980-as évek végéig tart az ún. finnlandizáció korszaka. 1948. december 10. A Finn Tudományos Akadémia megalapítása. - Finnország belép az IMF-be. 1949. Eltörlik a halálbüntetést békeidőben. 1950. A finn GATT-tagság (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) kezdete. Adatok szerint a finn lakások egyharmadába nincs bevezetve az elektromos áram, csak negyedükben van folyóvíz, és alig minden ötödikben van WC. 1950-1980. Több mint 420 ezer finn vándorol ki Svédországba, főleg a mezőgazdaságban kialakuló munkanélküli Finnország területi értelemben a második világháború vesztese volt, de az országot nem szállta meg a Vörös Hadsereg, és a fegyverszüneti egyezmény, majd a békeszerződés nem tartalmazott politikai rendszerváltásra irányuló követeléseket sem, így az ország megőrizhette korábbi kormányzási rendszerét. Politikai rendszerváltás kényszere nélkül 1945 márciusában, miközben Lappföldön még javában folytak a harcok a német csapatok ellen, sor került a szabad választásokra, így folytatódhatott a már az 1930-as évek végére megszilárdult polgári demokratikus rend, amelyben a szélsőséges jobboldali és kommunista törekvések nem tudtak gyökeret verni. Ennek egyik magyarázata lehet a sajátos finn hatalmi struktúra, az 1919. évi új köztársasági alkotmányban rögzített erős elnöki rendszer. Az elnök a külpolitika irányítója, a hadsereg főparancsnoka, ő nevezi ki a miniszterelnököt, a kormány tagjait, vezeti a kormányüléseket, minisztereket menthet fel, rendkívüli helyzetben feloszlathatja a parlamentet, új választásokat írhat ki; ő terjeszti a parlament elé a költségvetést, törvényeket hagy jóvá, rendeleteket bocsát ki; a magas rangú katonai és polgári tisztségviselők, bírák kinevezése is az ő hatásköre. (Finnország élén olyan karizmatikus politikusok álltak, mint Paasikivi vagy Kekkonen, akik a nemzeti egység, a kiszámíthatóság letéteményesei voltak.) A másik elem a parlamenti minősített többség intézménye (a szavazatok egyharmadával bármilyen törvény* Finnország téli és „folytatólagos” háborújáról vö. Richly Gábor és Sz. Bíró Zoltán írásait e számunkban javaslat leszavazható), és a magántulajdon egyedülálló védelme (a szavazatok egyhatoda elegendő a magántulajdont korlátozó törvényjavaslatok leszavazásához, melyek kiegyenlítő szerepet játszanak a politikai rendszerben, biztosítják, hogy jelentős struktúraváltások csak közmegegyezéssel jöjjenek létre. A második világháború után, hasonlóan Európa sok más országához, Finnországban is megerősödött a kommunista párt. Az 1945. évi választásokon a szavazatok 23,5%-át szerezték meg. A Szociáldemokrata Párttal és az Agrárunióval léptek kormánykoalícióra, melyben a belügyminiszteri tárcát és az állambiztonsági rendőrség irányítását kapták meg. Teljes külpolitikai irányváltást sürgettek, gazdasági és társadalmi változásokat követeltek. Ám ez a finn demokratikus hagyományokkal összeegyeztethetetlen volt, ismét működésbe lépett a fékek rendszere, és Mannerheim lemondása után, 1946 áprilisában Juho Kusti Paasikivit (1946— 1956) közmegegyezéssel emelték az elnöki székbe. (A finnek számára ő jelentette a folytonosságot a múlt és a jövő között, személye garancia volt az elkerülhetetlennek tűnő változások küszöbén.) Paasikivi, aki konzervatív érzelmű politikusként a finn nemzeti érdekeket szem előtt tartva igyekezett józan külpolitikát folytatni és a mindenkori orosz-szovjet stratégiai érdekeket figyelembe venni, már nagy tapasztalatokkal rendelkezett. (1920-ban ő vezette a finn küldöttséget a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon, 1939 októberében jelen volt, amikor Sztálin előterjesztette követeléseit, majd a téli háborút lezáró tárgyalásokon Finnország moszkvai nagyköveteként vett részt. Egyfelől meg kellett győznie a finn politikusokat arról, hogy a szovjet érdek F