História 2012
2012 / 1. szám - SZEMTANÚ - KÁRPÁTI FERENC: A renszerváltás és a fegyveres erők
A rendszerváltás és a fegyveres erők Puskalövés nélkül, 1989-1990 rendszerváltás idején Magyarország komoly fegyveres erővel rendelkezett, de sem a politikai, kormányzati, sem a katonai vezetésnek nem volt szándéka a belpolitikai küzdelmek során a fegyveres erők alkalmazása. A békés átmenetet nem fenyegette sem belső, sem külső fegyveres erőszak. ...és hallgattak a fegyverek” Az 1980-as években - különösen Mihail Gorbacsov idejében - a korábbi évek feszültsége lényegesen enyhült, tárgyalások sorozata indult a nukleáris és a hagyományos fegyverzetek csökkentése érdekében. Mihail Gorbacsov már a „közös Európa-ház” létrehozásáról beszélt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy az országunkban zajló változásokat a Brezsnyev-doktrínához hasonló „baráti segítség nyújtásával” megakadályozzák. Mihail Gorbacsov több alkalommal kinyilvánította, hogy minden ország maga döntheti el társadalmi berendezkedését. De a szavakon túl a gyakorlat is ezt bizonyította. Lengyelország ügyeiben már elmaradt a külső fegyveres beavatkozás. Magyarország esetén pedig, amikor az állampolgárok világútlevelet kaphattak, majd a világtól való elzárkózás szimbólumát, a határon húzódó akadályrendszert eltávolítottuk, és az NDK-turisták előtt megnyitottuk a lehetőségét a szabad eltávozásnak, bebizonyosodott, hogy sem az 1956-os, sem az 1968-as események nem ismétlődhetnek meg. A rendszerváltozás folyamatában voltak nagyon kiélezett, feszült pillanatok is, de mindig sikerült megfékezni a szélsőséges, provokatív erőket. Ilyen volt Nagy Imre és mártírtársainak gyászszertartása. Példaként említem Krassó György és társainak a szertartás megzavarására irányuló törekvését, aki azonnali hatalomátvételt sürgetett, nyomban kiírandó választást, s ezeket a követeléseket több ezer röpcédulán terjesztették. És hát voltak olyan erők is, akik a gyászszertartást politikai demonstrációvá próbálták változtatni. [...] Magyarországon a rendszerváltozás békés úton ment végbe, a hatalmon lévő politikai erők és az ellenzéki pártok kerekasztalnál, tárgyalás során állapodtak meg az Alkotmány módosításában, a demokratikus jogállam intézményeinek létrehozásában, a többpártrendszerben sorra kerülő országgyűlési képviselő-választásban. Az MSZMP az átmenetről Az MSZMP Központi Bizottsága 1988. december 15-ei ülésén döntést hozott három különböző műhelyben dolgozó munkacsoport létrehozásáról. A munkacsoportok vezetői voltak: Grósz Károly, Aczél György és Romány Pál. A csoportok feladata volt, hogy elemezzék az átmenet lehetséges változatait, a rendszerváltozás elképzelhető alternatíváit. Az elkészült tanulmányokat szintetizálva 1989. február 7-i ülésén megvitatta a Politikai Bizottság, majd 1989. februárban a Központi Bizottság. Abból indultak ki, hogy az 1988. májusi pártértekezlet határozatot Grósz Károly felszólalásában a következőket fejtette ki: „Mi akkor úgy gondoltuk, hogy ez nem zárja ki a többpártrendszer lehetőségét, de nem is kötelezi el magát mellette. Napjainkra kiderült, hogy az 1956 utáni jelentősen korszerűsödő politikai rendszer sem volt képes megakadályozni a szubjektív eredetű hibás gazdasági döntéseket, a káderpolitika közismert tévedéseit, a politikai elkényelmesedést, a párt és az állam közötti felelősség összemosódását.” Vitatták, hogy meddig tarthat az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérés ideje, s az alakult ki, hogy az 1990-ben esedékes országgyűlési választások az átmenet egy rendkívül fontos szakaszát fogják lezárni. Az előterjesztett anyag leszögezi, hogy a monolitikus hatalmi struktúra reformja elodázhatatlan, s az MSZMP arra nem tehet kísérletet, hogy azt erőszakkal megakadályozza. Az MSZMP vezetése azonban ebben az időszakban még azzal számolt, hogy a politikai küzdelem során győztesen kerül majd ki a szabad választásokból. Alaptalan vádak sokasága látott napvilágot arról, hogy a fennálló hatalom erői a lengyelországihoz hasonló katonai igazgatás rendszerét készítik elő. Erről Tőkés Rudolf, az USA-ban élő egyetemi tanár 1998-ban, „A kial-A hozott a politikai pluralizmushoz szükséges feltételek kibontakozó Kárpáti Ferenc hatására. A visszaemlékezés borítója