História 2012

2012 / 1. szám - SZEMTANÚ - KÁRPÁTI FERENC: A renszerváltás és a fegyveres erők

A rendszerváltás és a fegyveres erők Puskalövés nélkül, 1989-1990 A rendszerváltás idején Magyar- ország komoly fegyveres erővel rendelkezett, de sem a politikai, kormányzati, sem a katonai vezetésnek nem volt szándéka a belpolitikai küz­delmek során a fegyveres erők alkal­mazása. A békés átmenetet nem fenye­gette sem belső, sem külső fegyveres erőszak. ...és hallgattak a fegyverek” Az 1980-as években - különösen Mi­hail Gorbacsov idejében - a korábbi évek feszültsége lényegesen enyhült, tárgyalások sorozata indult a nukleáris és a hagyományos fegyverzetek csök­kentése érdekében. Mihail Gorbacsov már a „közös Európa-ház” létrehozá­sáról beszélt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy az országunkban zajló változásokat a Brezsnyev-doktrínához hasonló „baráti segítség nyújtásával” megakadályozzák. Mihail Gorbacsov több alkalommal kinyilvánította, hogy minden ország maga döntheti el társa­dalmi berendezkedését. De a szavakon túl a gyakorlat is ezt bizonyította. Len­gyelország ügyeiben már elmaradt a külső fegyveres beavatkozás. Magyar- ország esetén pedig, amikor az állam­polgárok világútlevelet kaphattak, majd a világtól való elzárkózás szimbó­lumát, a határon húzódó akadályrend­szert eltávolítottuk, és az NDK-turis- ták előtt megnyitottuk a lehetőségét a szabad eltávozásnak, bebizonyosodott, hogy sem az 1956-os, sem az 1968-as események nem ismétlődhetnek meg. A rendszerváltozás folyamatában voltak nagyon kiélezett, feszült pilla­natok is, de mindig sikerült megfékez­ni a szélsőséges, provokatív erőket. Az MSZMP az átmenetről Az MSZMP Központi Bizottsága 1988. december 15-ei ülésén döntést hozott három különböző műhelyben dolgozó munkacsoport létrehozásáról. A mun­kacsoportok vezetői voltak: Grósz Ká­roly, Aczél György és Romány Pál. A csoportok feladata volt, hogy ele­mezzék az átmenet lehetséges változa­tait, a rendszerváltozás elképzelhető alternatíváit. Az elkészült tanulmányo­kat szintetizálva 1989. február 7-i ülé­sén megvitatta a Politikai Bizottság, majd 1989. februárban a Központi Bi­zottság. Abból indultak ki, hogy az 1988. májusi pártértekezlet határozatot A visszaemlékezés borítója hozott a politikai pluralizmushoz szükséges feltételek kibontakoz- Kárpáti Ferenc tatására. Grósz Károly felszólalásában a következőket fejtette ki: „Mi akkor úgy gondoltuk, hogy ez nem zárja ki a többpártrendszer lehetőségét, de nem is kötelezi el magát mellette. Nap­jainkra kiderült, hogy az 1956 utáni je­lentősen korszerűsödő politikai rend­szer sem volt képes megakadályozni a szubjektív eredetű hibás gazdasági dön­téseket, a káderpolitika közismert téve­déseit, a politikai elkényelmesedést, a párt és az állam közötti felelősség összemosódását.” Vitatták, hogy meddig tarthat az egypártrendszerről a többpártrendszer­re való áttérés ideje, s az alakult ki, hogy az 1990-ben esedékes országgyű­lési választások az átmenet egy rendkí­vül fontos szakaszát fogják lezárni. Az előterjesztett anyag leszögezi, hogy a monolitikus hatalmi struktúra reformja elodázhatatlan, s az MSZMP arra nem tehet kísérletet, hogy azt erőszakkal megakadályozza. Az MSZMP vezetése azonban ebben az időszakban még az­zal számolt, hogy a politikai küzdelem során győztesen kerül majd ki a szabad választásokból. Alaptalan vádak sokasága látott napvilágot arról, hogy a fennálló hata­lom erői a lengyelországihoz hasonló katonai igazgatás rendszerét készítik elő. Erről Tőkés Rudolf, az USA-ban élő egyetemi tanár 1998-ban, „A kial­Ilyen volt Nagy Imre és mártírtársainak gyászszertartása. Pél­daként említem Kras- só György és társai­nak a szertartás meg­zavarására irányuló törekvését, aki azon­nali hatalomátvételt sürgetett, nyomban kiírandó választást, s ezeket a követeléseket több ezer röp­cédulán terjesztették. És hát voltak olyan erők is, akik a gyászszertartást politikai demonstrációvá próbálták vál­toztatni. [...] Magyarországon a rendszerváltozás békés úton ment végbe, a hatalmon lé­vő politikai erők és az ellenzéki pártok kerékasztalnál, tárgyalás során álla­podtak meg az Alkotmány módosításá­ban. a demokratikus jogállam intézmé­nyeinek létrehozásában, a többpárt­rendszerben sorra kerülő országgyűlési képviselő-választásban. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék