História 2012
2012 / 1. szám - KÖZÖS DOLGAINK - HORVÁTH JENŐ: Az Európai Közösségek és a kelet-közép-európai határok
Az Európai Közösségek és a kelet-közép-európai határok 1988-1994 A hidegháború végén, amikor öszszeomlott a Szovjetunió keleteurópai impériuma és maga a Szovjetunió is, az Európa keleti felében élő népek és az új politikai osztályok jelentős része szinte messianisztikus reményekkel és várakozással fordult a mai Európai Unió (EU) elődje, az Európai Közösségek (EK) felé. Ugyanakkor úgy érezték, hogy Nyugat-Európa közömbös a keletközép-európai országok közötti államhatárok kérdésében, hogy értetlen, érzéketlen az itteni nemzeteknek és nemzeti kisebbségeknek az önrendelkezésre irányuló, a nemzeti és nemzetiségi kérdéseket is megoldani szándékozó törekvései iránt. Bántódottan és sértődötten válaszoltak a törekvéseiket nacionalistának nyilvánító véleményekre. A nézetkülönbségekben szerepet játszott a tájékozatlanság és a keleti tömb váratlanul gyors összeomlása is, főként azonban az, hogy a hidegháború négy évtizede alatt Nyugaton jóformán a vasfüggöny túlsó oldalán zajló minden folyamat iránt megcsappant az érdeklődés, és hogy az akkori nyugat-és kelet-európaiak nagyon különböző történelmet éltek meg a határokhoz, a nemzethez és a kisebbségekhez való viszony tekintetében is. Kis történeti visszatekintés Nyugat-Európában a modern nemzetállamok kialakulása sokkal korábban történt, mint Kelet-Európában. Nyugat- Európában az államhatárok nagyjából egy egész nemzetet vettek körül (az államok egy részében ott is voltak nemzeti és etnikai kisebbségek, de ezek számaránya nem volt magas), és az államok közötti határok nagyobb része a hosszú történeti folyamatban konszolidált állapotba került. Kelet-Európában ellenben az I. világháború végéig tovább éltek a régi birodalmak, és a világháborút lezáró Párizs környéki békerendszer sem teremtett sem a határok, sem a nemzeti kisebbségi kérdés tekintetében a nyugat-európaihoz hasonló állapotokat. A II. világháború menetében és az újabb párizsi békeszerződésekkel (1947) a tengelyhatalmakat legyőző szövetségesek - az Egyesült Államok és a Szovjetunió főszerepe mellett - megint újraszabták főként Európa keleti felében a határokat. A Szovjetunió már a világháború végén módosította (nyugatra tolta) a határait a balti államok és Kelet- Poroszország egy részének bekebelezésével (1944-1945), a szovjet-lengyel határszerződéssel (1945), Kárpátaljának a Szovjetunió számára való átadásáról kötött szovjet-csehszlovák szerződéssel (1945). Potsdamban az Egyesült Államok elfogadta Németország új keleti határaként az Odera-Neissehatárt is. A legyőzött európai államok határait a már említett párizsi békeszerződések rögzítették. Nyugat-Európában az államok közötti határok (kivéve Németország, illetve Olaszország határait) nem változtak nagyobb mértékben. 1947 és 1990 között nem módosultak Kelet-Európában sem az államhatárok. Valójában azonban igencsak jelentős változások történtek. A hidegháború kialakulásával megerősödött Moszkva félelme, hogy a nyugati hatalmak el akarják venni tőle „a háború gyümölcseit”, és hozzáfogott a korábban „baráti országok” övezetének tekintett kelet-közép-európai térség szovjetizálásához, a Szovjetuniónak alárendelt „szocialista tábor” kialakításához, amelynek keretében felszámolta a nemzeti szuverenitás és önrendelkezés minden lényeges elemét, illetve díszletekké és jelmezekké silányította azokat. A „proletár internacionalizmus” és a szocialista országok „testvériségének” eszméje és gyakorlata mellett nyilvánosan szóba sem kerülhetett az államhatárok problematikája vagy a nemzeti kisebbségek valós helyzete. A nemzeti és etnikai ellentéteket, annak hagyományos és új forrásait azonban sem az erőszak, sem az internacionalista szellemben való „nevelés” nem tudta felszámolni. A hidegháborús nemzetközi rendszer stabilizálódásával új határ jelent meg Európában, a Kelet és Nyugat közötti, amely a vasfüggöny formájában materializálódott. A berlini fal felépítésével (1961) a Szovjetunió és az NDK lezárta az utolsó rést is az immár szemmel láthatóan kettészakadt Európa két nagy régiója között. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai