Hitel, 1989. június-november (2. évfolyam, 13-24. szám)

1989 / 17. szám - Dénes János: Lent és fent

Az alábbi személyes beszámolót a...érv a szomorú kérdésnek egyik magyarázataként közöljük, hogy miért is viseltetik közömbösen a nép a reformok iránt. Miért is szemlélik száz és százezrek néma idegen­kedéssel a reformot hirdető kommunisták fogadkozásait, és miért nem tapsolnak a mégoly látványos pálfordulásoknak. Ez az írás egyszerre mutatja meg, mi és hogyan történik a mély­ben, és mi látszik mindebből odafent. Mennyire más az, amit újsütetű nyilvánosságunk a világ tudomására akar hozni, s mennyire más az, ami a „kisemberrel” történik „az éj nagy odva mélyén”. Lesz valami egyáltalán ebből a most már globálisan reklámozott magyar reformfolyamatból, ha a munkást munkahelyi büntetéssel sújtják azért, mert magyar akar lenni, mert tenni akar valamit ma­gyar testvéreiért? Mellékletül pedig egy „ugribugri székely” fiatalember képét kö­zöljük. Bartha Levente székelyudvarhelyi előadóművész Király László: Amikor pipacsok voltatok című költői művét adja elő Szent­endrén, Magyarországon a nyolcvanas évek közepén, egy baráti sze­retesből ácsolt dobogón. Bartha Levente turistaútlevéllel érkezett akkor, és a baráti kí­váncsiság szólította fel a színpadra. Aztán hazament, és ma már egyre gyérebben érkeznek a hírek felőle. Félő, hogy teljesen elzárták elő­adási lehetőségeitől. Megbízható forrásból szerzett értesülések szerint ugyanakkor Fe­rences István költőt, Csíkszeredai lakost elhurcolták. Ugyanígy dr. Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt is. Még márciusban. Dénes János egyébként — szerényen — nem írta alá teljes címét és rangját. Megtesszük helyette. Munkástanács-elnök volt ő 56-ban Kőbányán egy másik gyógyszergyárban, és a központi munkástanács­nak is tagja. Hat évet ült ezért. Itthon, az anyaországban. Mert kü­lönben székely származású. Lent és fent Az EGIS Hírlap 1989. április 18-i XII­I. számában, Kitüntetések cím alatt közli: Április 4-e alkalmából a követke­ző személyek és kollektívák részesültek különböző kitüntetésekben: a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa, eredményes mun­kássága elismeréséül, a Szocialista Ma­gyarország Érdemrenddel tüntette ki Zarnóczi Józsefet, az MSZMP X. kerü­leti PB. volt első titkárát. Zarnóczi József nevét — mint X. ke­rületi lakos — már a korábbi évek fo­lyamán megismertem, de személyét csak 1988. február 1-én, azon a nevezetes na­pon, amikor az erdélyi magyarságért ag­gódó emberek kicsiny, de bátor csoport­ja — az egész ország aggódó figyelme közepette — tüntetett a Román Nagykö­vetség előtt, a barbár romániai állapo­tok ellen. Hogy miért éppen ezen a napon? Ta­lán nem minden tanulság nélkül való ezt most elmondanom. Az EGIS Gyógy­szergyárban 1987 november—december­ben tiltakozó aláírásokat gyűjtöttünk az erdélyi magyarság védelmében, majd pénzt is a menekültek megsegítésére. El­ső utunk az EGIS Szakszervezeti elnöké­hez, Demeter szaktárshoz vezetett. A SZOT Szolidaritási Alapjából kértünk segítséget és saját kezdeményezésű gyűj­tésünkhöz csekkszámlaszámot. Demeter úr két napi gondolkodás után megta­gadta kérésünket. Mikor egyéni, intéz­ménytől független támogatását kértük, kifejtette véleményét: „különben sem adnék, aj székelyek olyan ugribugri nép­ség, nekik semmi se jó, nekik semmi sem teszik stb ... !” Ekkor a Bajcsy-Zsilinszky Endre Bará­ti Társaságtól kértünk­ és kaptunk csekk­számlaszámot. Gyűjtésünk csak részben sikerült, mert emberi, nemzeti, társadalmi öntudatukat vesztett egyének a felhívást és a gyűjt 40 HITEL» 1989. 17. szám

Next