Hitel, 1989. június-november (2. évfolyam, 13-24. szám)
1989 / 17. szám - Dénes János: Lent és fent
Az alábbi személyes beszámolót a...érv a szomorú kérdésnek egyik magyarázataként közöljük, hogy miért is viseltetik közömbösen a nép a reformok iránt. Miért is szemlélik száz és százezrek néma idegenkedéssel a reformot hirdető kommunisták fogadkozásait, és miért nem tapsolnak a mégoly látványos pálfordulásoknak. Ez az írás egyszerre mutatja meg, mi és hogyan történik a mélyben, és mi látszik mindebből odafent. Mennyire más az, amit újsütetű nyilvánosságunk a világ tudomására akar hozni, s mennyire más az, ami a „kisemberrel” történik „az éj nagy odva mélyén”. Lesz valami egyáltalán ebből a most már globálisan reklámozott magyar reformfolyamatból, ha a munkást munkahelyi büntetéssel sújtják azért, mert magyar akar lenni, mert tenni akar valamit magyar testvéreiért? Mellékletül pedig egy „ugribugri székely” fiatalember képét közöljük. Bartha Levente székelyudvarhelyi előadóművész Király László: Amikor pipacsok voltatok című költői művét adja elő Szentendrén, Magyarországon a nyolcvanas évek közepén, egy baráti szeretesből ácsolt dobogón. Bartha Levente turistaútlevéllel érkezett akkor, és a baráti kíváncsiság szólította fel a színpadra. Aztán hazament, és ma már egyre gyérebben érkeznek a hírek felőle. Félő, hogy teljesen elzárták előadási lehetőségeitől. Megbízható forrásból szerzett értesülések szerint ugyanakkor Ferences István költőt, Csíkszeredai lakost elhurcolták. Ugyanígy dr. Lányi Szabolcs bukaresti egyetemi tanárt is. Még márciusban. Dénes János egyébként — szerényen — nem írta alá teljes címét és rangját. Megtesszük helyette. Munkástanács-elnök volt ő 56-ban Kőbányán egy másik gyógyszergyárban, és a központi munkástanácsnak is tagja. Hat évet ült ezért. Itthon, az anyaországban. Mert különben székely származású. Lent és fent Az EGIS Hírlap 1989. április 18-i XIII. számában, Kitüntetések cím alatt közli: Április 4-e alkalmából a következő személyek és kollektívák részesültek különböző kitüntetésekben: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, eredményes munkássága elismeréséül, a Szocialista Magyarország Érdemrenddel tüntette ki Zarnóczi Józsefet, az MSZMP X. kerületi PB. volt első titkárát. Zarnóczi József nevét — mint X. kerületi lakos — már a korábbi évek folyamán megismertem, de személyét csak 1988. február 1-én, azon a nevezetes napon, amikor az erdélyi magyarságért aggódó emberek kicsiny, de bátor csoportja — az egész ország aggódó figyelme közepette — tüntetett a Román Nagykövetség előtt, a barbár romániai állapotok ellen. Hogy miért éppen ezen a napon? Talán nem minden tanulság nélkül való ezt most elmondanom. Az EGIS Gyógyszergyárban 1987 november—decemberben tiltakozó aláírásokat gyűjtöttünk az erdélyi magyarság védelmében, majd pénzt is a menekültek megsegítésére. Első utunk az EGIS Szakszervezeti elnökéhez, Demeter szaktárshoz vezetett. A SZOT Szolidaritási Alapjából kértünk segítséget és saját kezdeményezésű gyűjtésünkhöz csekkszámlaszámot. Demeter úr két napi gondolkodás után megtagadta kérésünket. Mikor egyéni, intézménytől független támogatását kértük, kifejtette véleményét: „különben sem adnék, aj székelyek olyan ugribugri népség, nekik semmi se jó, nekik semmi sem teszik stb ... !” Ekkor a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságtól kértünk és kaptunk csekkszámlaszámot. Gyűjtésünk csak részben sikerült, mert emberi, nemzeti, társadalmi öntudatukat vesztett egyének a felhívást és a gyűjt 40 HITEL» 1989. 17. szám