Hitel, 1991. szeptember-december (4. évfolyam, 18-26. szám)
1991 / 19. szám - SZÉPIRODALOM - Gutai István: A negyedik nap
Szépirodalom Balog B. Adorján kulturális ügyintéző bizakodva vitte székletmintáját az SZTK-ba. Újra egészségesnek érezte magát, már nem fájt, a leletre várva derűsen sétálgatott a rendelőintézet előtt, majd fölballagott az emeletre. - Hát még vérezget - mondta a hölgy a laborban. A kulturális ügyintéző elszontyolodott a hír hallatán, de végképp egy óra múlva, a körzeti rendelőben lett szomorú, amikor a táppénzes felülvizsgálatra érkezett megyei főorvos gondterhelten a szemébe nézett: - Meg kell operálni. A saját érdekében, mert ebbe bele is halhat. Búcsúzóul még hozzátette: - Addig is nagyon vigyázzon magára. Semmi szesz! Meg kellene változtatni az életmódját. Balog B. Adorján elgondolkodott ezen. Milyen is valójában az ő élete? Tucatélet, ismerte be. Kis tucatéletecske. Ifjúkorában lámpás, közösségek kovásza vagy valami ilyesmi akart lenni (szándékaira már csak halványan emlékezett), annak rendje és módja szerint elvégezte iskoláit és dolgozni kezdett. Néhányszor munkahelyet változtatott, hátha ott jobb lesz, hiába. Talpaltatta a néptánccsoport csizmáit, kottákat meg buszt rendelt a kórusnak, közép- és hosszútávú munkaterveket agyatt ki, jelentéseket és beszámolókat gyártott az internacionalista nevelés hatékonyságáról, szocialista brigádokat hajszolt különböző nyögvenyelős vetélkedőkbe, nótaműsorokat szervezett, sátoros ünnepeken (Húsvétkor, május elsején, az alkotmány ünnepén, búcsúkor, Katalin-napon) arra ügyelt, nehogy egymás vérét ontsák a bálozók. Időközben megnősült, „családot alapított” és most itt lakik negyedmagával K-n, ebben az ipari várossá pumpált faluban. A nagyobbik fia a minap a Képes Sport fotóját mutatta neki a Párizs-Dakar rali szervezőjéről: „apa, annyi idős, mint te”, mondta a gyerek ragyogó arccal. Adorján lesütötte a szemét és kikullogott a szobából. A barátai is eszébe jutottak akkor. Karcsi megannyi próbálkozás után végre filmoperatőr lett, járja a világot, de már csak fél mája működik, mire Homérosznak megjelent a regénye, elvált és a felesége mindenéből kiforgatta. Csaszi büszke rá, hogy fölépítette a házát, bár belerokkant. Pali ebben a városban lakik, elektrolakatos a cégnél, egymásba botlottak a múlt hten és Pali fölhívta: nem tudtak mit mondani egymásnak, helyette Napoleon-konyakot ittak. Akkor vette észre Margitot, amikor átért a zebrán. Egy férfival beszélgetett a buszmegállóban. Margit, akibe azóta is... reménytlenül... Hogy került ide? Szentimentális filmbe HITEL • 1991. 19. szám 13 Gutai István A negyedik nap „Uram, kihez mehetnénk?” (János ev. 6.) illő fordulat! Adorjánnak dörömbölt a szíve, odamegy hozzá, megfogja a kezét és azt mondja: gyere, veled akarok élni, még mindent újrakezdhetünk! Megindult a lány felé, Margit is észrevette őt, biccentett és fesztelenül beszélgetett tovább. Adorján sután intett és égő arccal elment mellettük. A lépcsőházban a megszokott mozdulattal nyitotta ki a postaládát. Levél esett ki belőle, nevét nem írta rá a feladó. Adorján lehajolt és zsebre gyűrte. - No, mi újság? - kérdezte otthon a felesége fáradtan, de őszintének látszó érdeklődéssel. - Még vérzik. Vérezget. Meg kell operálni. Az asszony sóhajtott: - Rajtad se gyógyszer, se műtét nem segít. - Aggódás nélkül beszélt, nemrég érkezhetett haza, most rakta be a tejet a hűtőbe, a kenyeret a szekrénykamrába. - Te jó apa, jó férj akarsz lenni, bár nehezedre esik, meg akarsz felelni a munkahelyeden is, bár utálod, amit csinálsz. Adorján csak hümmögött, aznap már nem is szóltak egymáshoz, szerencsére megérkeztek a gyerekek, Adorján velük lefoglalata magát. Előszedték (hosszú idő után újra, Adorján javaslatára) a gombfocicsapatokat és ismét megrendezték a „Hármas Döntőt.” Az ő, gyermekkora óta szeretett csapata, a Real Madrid (...,Di Stefano, Puskás, Gento 5) utolsó lett, úgy látszik, nem megy a fiúknak se. Lefekvés után folytatta a töprengést. Álmatlanul forgolódott, fölkelt, járkált: tizenkét lépés az előszobán át a bejárati ajtóig és vissza. Kishíján nyüszített tehetetlenségében. Most már végképp nem ura saját életének. Miért telik el minden napja visszavonulással, félreállással? Miért nem harcolja ki magának azt, ami megilletné? Miért fél az élettől? Miért nem adja ki a mérgét? Ordított ő valaha? Tud egyáltalán ordítani? Ha legalább box-meccsre járna, ott is egykedvűen bámulná a bunyósokat, mert ő ilyen. Rock-koncerten is talán kétszer volt suhanckorában, akkor is menthetetlenül egyedül érezte magát az őrjöngök között. Legkedvesebb nótája sincs, mint más embernek, amit elabogatgatna alkalomadtán; egyáltalán nem tud önfeledt lenni, megsavanyodott és kész. Ivott egy pohár szódavizet a konyhában, bekapott néhány kanállal édesanyja baracklekvárjából és elővette a levelet. Jus in the aki fail and he Willas eneugerle and he will lighthe way - olvasta, bár nem tudott angolul. „Ez a fohász szerencsét hoz Önnek. Az eredetije Hollandiában található. Ez már 9-szer körüljárta a Földet. A szerencse most érkezett el Önhöz. Semmiféle pénzt nem kell .