Hitel, 1991. szeptember-december (4. évfolyam, 18-26. szám)
1991 / 18. szám - ÚJ LÁTÓHATÁR - Kolczonay Ervin: Nemzetek szövetsége
Új Látóhatár E sorok írója, 1946. április hó 25-én hagyta el Magyarországot. Családja maradt otthon, özvegy édesanyja, aki havi 125 forint kegydíjjal tengeti életét.smerve a jelenlegi rezsim módszereit azok hozzátartozóival szemben, akiket ellenségüknek tartanak, arra kér mindenkit és minden szervet, akiknek ezen beszámoló a kezébe kerül, hogy ne hozzák nyilvánosságra és ne használják fel oly formában, hogy ebből otthon maradt családjának kellemetlenségei lehessenek és, hogy ennek alapján hozzátartozóit meghurcolhassák. Midőn ezen beszámolót egy idegen hatalom képviselőjének rendelkezésére bocsátom, ezt azon meggyőződésből teszem, hogy ezzel Hazámnak teszek szolgálatot és nem a magyarságot vádolom, hanem azt a maroknyi kisebbséget, amely jogtalanul bitorolja az államhatalmat és amely erőszakkal tiporja az emberi jogokat és viszi a végső pusztulás felé azt az országot, melyet e sorok írója mindég Hazájának tekint. Hogy alanti vallomásom mindenben megfelel a valóságnak, eskü alatt állítom. A következő eredeti okmányokkal rendelkezem, melyeket készséggel bocsátok rendelkezésükre: 1./ Zöld útlevél. Kiállította a „Magyar Királyi Követség Páris” 1939 július 22-én. Meghosszabított: 1945 november 15-én és 1946 április 8-án a Belügyminisztérium „jóváhagyom” pecsétjével Budapesten. 2. / Egyetemi diploma. Kiállította a Magy. Kir. Pécsi Erzsébet Tudományegyetem 1936 december 21-én. 3. / A Magyar Filmalkalmazottak Szabad Szakszervezetének „igazoló bizottsága” által 1945 augusztus hó 4-én kiállított Határozat, melyben „igazoltnak”-nak jelentenek ki. 4. / a szakszervezet által kiállított fényképes „Tagsági könyv” 5. / A Magyar Szovjet Művelődési Társaság által 1945-ben Zilahy Lajos elnök által aláírt „igazolvány”, hogy nevezett társaság VÁLASZTOTT tagja voltam. 6. / A Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt által kiállított és Varga Béla, a jelenlegi Nemzeti Bizottmány elnöke aláírásával ellátott „megbízólevél”, melynek értelmében a párt filmosztályának vezetését bízzák rám. Fenti iratok egy részével azt óhajtom bizonyítani, hogy soha fasiszta nem voltam, a fasizmust nem támogattam és még annak a gyanúja is távol állt tőlem, hogy a németekkel együttműködtem volna, vagy bármi oly cselekedetet követtem volna el, mely a demokratikus érzelmű emberek bevetését vonta volna, vagy vonná maga után. Soha semmiféle hatóság, semmilyen eljárást sem indított ellenem, katona nem voltam, katonai vagy háborús szervezetnek nem voltam tagja. Az egész háború alatt mással, mint filmgyártással és filmkölcsönzéssel nem foglalkoztam. Politikai tendenciájú, vagy bárki ellen izgató filmet se nem gyártottam, se nem hoztam forgalomba. Dacára annak, hogy jól beszélek németül, a németekkel és az olaszokkal kerültem minden összeköttetést, velük semmiféle üzleti kapcsolatban sem voltam. Az általam gyártott magyar filmeken kívül, vállalatom csakis francia, svéd, dán és svájci gyártmányú filmeket hozott forgalomba. Tiszta politikai múltam ellenére, magánvagyonomat képező, az akkor felbecsülhetetlen értékű filmnyersanyagomat 1945 folyamán a kommunista párt emberei elrabolták, mikor ezt visszaköveteltem, „megfélemlítési” hajszát indítottak ellenem. Hogy elkerüljem azon barátaim sorsát, akikkel együtt működtem, az emigrációt voltam kénytelen választani. enti tényeket azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert 1946 április havában két egyén - akik magukat a politikai rendőrség detektívjeinek mondották -, azon a címen tartottak házkutatást először az Erzsébet körút 911 .sz. alatti irodámban, majd magánlakásomon, hogy „fasiszta” filmeket keresnek. Magyarországon az egész művészvilág és a filmszakma tudta, hogy sohasem gyártottam ú.n. fasiszta filmet. Ha ez így lenne, nem rendelkezhetnék az előző oldalon jelzet iratokkal. Utolsó filmemet 1943-ban gyártottam. Témája és zenéje a közismert „Lili bárónő” c. operettből készült. Szereplőit az akkor felkapott sztárok közül választottam. Hogy a filmben szereplő két színész ellen a háború után - azaz három év múlva . HITEL • 1991. 18. szám 61 Kolczonay Ervin Nemzetek szövetsége Menekültjog