Hitel, 1992. április-június (5. évfolyam, 8-13. szám)

1992 / 11. szám - NEMZET ÉS HAGYOMÁNY - Sarusi Mihály: Szabadkai átvor álma

30 HITEL • 1992. 11. szám­ ­ ... újvidéki vagabundház. (barátság) Palicsig kerül früstök: kávé, csebabcse, sör, cigi, azt mondják, rongy ember mindenütt kerül. A rácok — ők, ők a rácok. Az egyik húszast ad. Ha tudnám a címedet, apukám. Horgosi cimborám Pannóniáján Horgosig, túl a falun, a vámig szállít. (áldás, békesség) A határban dal száll, már régen magyarul. Dicsértes­sék, öregapám. Isten neki fakereszt. Hogyisne. Ne akarjon minket átrázni. (zsaruk közt) Magyarkanizsa. Az egyik jugó janicsár azt mondja: két nap alatt elintéződik ez az egész ügy és mehetek ha­za, már ha igazat szóltam. Enni ád: csirkeleves, szarma, lekváros derelye. Erre a másik, úgyszintén magyar. Pe­dig az is magyar, a kurva anyját. Azt mondja, biztos szökni szándékozom, ezzel a rab­lómesével akarok visszamenni, meggondoltam magam, pláne, hogy őtet megláttam, a magyar anyját, dehát őtet nem lehet csak úgy átverni. Érzi jól a hatalmát, ember, itt csak én kérdezhetek! (szökevény) Hány osztálya van?! Főiskola, még csak ez hiányzott, az hány osztály?! Számolom, összevissza: egy, kettő, ti­zenhét, eddig. Na még csak ez kelletett. Neki csak hat van, nem hatvan, mégse tesz ekkora ostobaságot! Mért nem tette a feje alá, vagy a kacsójába azt a kibaszott ki­­léti igazolványt?! Mert én marha fejjel azt is kihoztam. Én nem hiszem, hogy Ön tényleg így járt, úgy, ahogy meséli, maga szökevény, Magyarországról szökött, nyu­gatra akart szökni!? Vagy tán csak nem kém? Jó, hogy eszembe jut. Na, majd kivizsgáljuk, de ha nem mondott igazat, nem fogok ilyen kesztyűs kézzel bánni Önnel, fiatalember. Igaz, nem vert meg. Kár, hogy még mindig nem fog­tam föl, miről van szó. Annyira nyilvánvaló: haza kéne menni. Hát nem? (bűnhődés) A járási kihágás bírája, úgyszintén, tíz napra ítélt. Hogy mért? Mert hagytam, hogy Szarajevóban kirabol­janak, mert nem siettem azonnal a követségre, ha én azt tudtam volna, mert igazolvány nélkül utazgattam az or­szágban, országos gazember lehetek. (bűn nélkül) Azt mondja bíró uram, írjam alá. Ha én azt tudnám, mit. Na jó, bíró uram behívja a gépírónőjét, fordítsa. Hogyne, bunyevácról magyarra azt az ítéletet. Ő fordí­totta eredetileg magában magyarról államnyelvre a kité­teleit, dehát nem dolgozhatja magát agyon, írja vagy nem írja? Alá, oda. Persze, janicsár, vigyázzon, ez a leg­enyhébb, ha okoskodik, úgy lecsukatom, hogy belege­­bed. (na ja) Hű, mennyien foglalkoznak velem! Ha ennyien ke­resnék a rablót, azt a híres szarajevói merénylőt, rég le­fülelték volna, s nem kerülnék áristomba. Áristom? A végső indok, a hivatalos, amitől majd úgy beijed­nek a csabjanszkiak: határsértés, mivelhogy nincsen ok­mányom, csakis az lehet. Passzus nincs? Akkor maga nem is létezik. Annyi évre csukjuk le, amennyire akar­juk. De látja, mi elnézőek vagyunk Magával, pedig meg se érdemli. Bekapod? ítélet anélkül, hogy kiderülne. (törvény) Törvény anélkül, hogy. Ennyit érek, ennyit érsz, fiú. Szocialista álladalom. Meseautó mesevilág emberi szabadság Sár­osi Mihály Szabadkai árvér álma

Next