Hitel, 1999. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám - PRÓZA - Bethlen Alapítvány díjazottjai 1998-ban (Püski Sándor, Görömbei András, Kovács István, Tamás Menyhért, Mák Ferenc, Bakos István és Jelenits István írásai)

A Márton Áron-emlékéremmel a kuratórium értékeli az ausztriai magyarság szerve­zeti teljesítményét és csapatmunkáját is, de kiemeli az abban erkölcsi-szellemi vezető szerepet játszó Deák Ernő áldozatos közéleti tevékenységét, eredményeit. Németh László neve és emléke ismételten rendeződött ezen az estén. Édesapjáról írt, és azon gondolkodott el, hogy egy tanár tevékenysége nem versenyezhet-e sokszor egy íróéval, hiszen annak a művét is néhány ezer ember olvassa, míg egy tanár minden­napos jelenléte neveli föl azt a néhány ezer fiatalt emberré, olvasóvá. A két mozzanat valamiképpen összetartozik és összefonódik. Most a Márton Áron-emlékérmet nem olyan ember kapja, aki valamiféle irodalmi tevékenységével érdemelte volna ki, hanem egy nevelő. Böjte Csaba 1959-ben született Kolozsváron. Csíksomlyó mellett, Csíkszeredán ne­velkedett, ahol azokban az években is élt a ferences szellem, a ferences lélek, amikor szervezeti formában ez a rend nem működhetett. Böjte Csaba hivatást érzett magában, csatlakozott ezekhez a rejtekben munkálkodó, de nyilvánosan működő ferences atyákhoz, azután pedig Gyulafehérváron a szeminári­umban tanult, és készült a papságra. Akkor állt be a ferencesek közé, amikor az még nem volt legális lehetőség, életforma. S aztán pappá szentelték, és akkor érett meg az a változás, amely lehetővé tette, hogy a ferences rend újrakezdje a működését, vagyis nyilvánosan folytassa tevékenységét. Ott, a pappá szentelés után az újjáalakuló feren­ces rendnek egyik fiatal reménysége lett. Dézsen és Marosvásárhelyen működött, és egy olyan csoportot gyűjtött maga köré fiatalokból, akik pedagógusnak, orvosnak készül­tek, s akiket megérintett Szent Ferenc szelleme, és azután világiként is Szent Ferenc harmadrendjének tagjaiként akarták életüket a szegények, a rászorulók szolgálatának szentelni. Ezekkel az általa fölnevelt fiatalokkal került később Dévára, és megalapította 1993- ban a Magyarok Nagyasszonya iskolát és kollégiumot. Olyan óvodás és általános iskolás korú gyerekekre talált, akiket nemcsak az iskolának kellett megnyerni, hanem az elve­szett otthon helyett otthont is kellett adni. Kallódó gyerekeket, sokgyermekes, szétömlő családok fiait és lányait hívta össze ebben az iskolában Böjte Csaba, hogy aztán több száz fiatalnak adjon kenyeret, ruhát, otthont, emberséget, kultúrát és kereszténységet egyszerre. A rendi tevékenysége még azzal is bővült, hogy a provincia definitora, az erdélyi katolikus életben pedig az érsek úr megbízásából az erdélyi ifjúsági lelkészség vezetője lett. Tevékenységének hírét egy-egy újságcikk juttatta el hozzánk, amelyből láthattuk, mennyire átéli azt, hogy minden történelmi vihar legkiszolgáltatottabb szenvedői a gyer­mekek, és mennyire fontos összefogni őket, nemcsak beszélni a gondjaikról, nemcsak küzdeni valamiféle politikai változásért, amely egy szervezettebb munka kibontakozását Bakos István ír , lax Böjte Csaba 70 HITEL 1999. JANUÁR

Next