Hitel, 2004. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
2004 / 8. szám - Nagy Gábor: A különállás és összetartozás magatartásmodellje Buda Ferenc költészetében
[ Műhely ] A József Attila-hatás tudatosításának dokumentuma A szó című vers, amely a Tudod, hogy nincs bocsánat jó néhány változatban megírt két sorának variációját hívja a maga költői világába, és a „mindenséggel mérd magad” önmegszólító-öntanúsító parancsát „szembesíti az állampusztai valósággal”,11 lefokozva kifordítva az eredetit: „Dolgozz, igyál, egyél / s feküdj le este tízre.” Részben önálló nyelvet tud teremteni („Itt állsz ím egymagad / sorsodba burkolódva. // Istentől ellopott / pénzeid szétgurulnak”), részben azonban kevéssé önállósuló, mert nem annyira újraíró, mint inkább a József Attila-i hanggal azonos funkciójú megoldással él („Nyelved hegyéig ér / a félelem vasíze”). A börtönévek idején legteljesebben az egy tömbbe zárt szonettek szürkeségében és a Várni infinitivusos soraiban tudta rögzíteni Buda Ferenc a maga léthelyzetének abszurditását, amit a Töredékek egy kétsorosa így summáz: „Hajnalfény hullazöldje / iszonyul rá a földre”. Ám mintha már a hit megerősödését, a visszanyert öntudatot és énteljességet példázná egy másik, a hazát immáron nem patetikus szólamokban megszólító, hanem - bár még némi József Attilá-s ízzel, mégis - találó képstruktúrában újrateremtő kis töredék: Kopóid kitagadtak, börtönt adtál fiadnak, mégis - vaskulcs a zárban - én itt is a szívedhez találtam és talpraálltam, ó, hazám. 2. HATALOM ÉS NYUGALOM BINÁRIS OPPOZÍCIÓJA Az 1992-ben közreadott összegyűjtött versek és műfordítások kötete, a Hatalmam, nyugalom újrarendezi a költő pályaívét. Egyrészt nem követi az addig megjelent kötetek rendjét: a ciklusok címei - 1955-1958, 1957-1958, 1958-1965, 1965-1978, 1979-1988 - egy-egy időszakot jelölnek ki, hangsúlyosan nem az egyes kötetek megjelenéséhez illeszkedve. Másrészt a dátumokban megtestesülő cím nélküliség kiemeli a köteteimet, amely bár Buda pályáján a legkevésbé poétikus - Füvek példája, Ébresszen aranysíp, Holt számból búzaszál, Csöndország, s az összegyűjtött versek után nyolc évvel megjelenő Arvaföld: valamennyi szép, stilizáltság érzetét keltő, gazdag asszociatív tartalmú cím, a címben jelölt két szóval föltárja e költészet két, talán leglényegesebb elemét. Első olvasásra erősen problematikus a cím: a hatalom szót a költői énhez rendeli, holott a versekben az egyén életébe drasztikusan beavatkozó hatalomról is szó van. A *** című versben e közvetlenül beavatkozó hatalom határozza meg az egyén helyzetét, méghozzá a hatalmat képviselőkhöz képest oppozícióban: „s mert fogva tart a hatalom, / vesztegelünk a hűvös oldalon”. A majd harminc évvel későbbi, Szécsi Margithoz írt prózavers, a Margit a keskeny úton a „konszolidáció néven ismert társadalmi-lélekbeli állapot”-ról szólván szögezi le: „Szövetség helyett cimboraság, szolgálat helyett hatalom”. A kádári korszak keserűen pontos vízióját adja e versben: „Lejáratott eszmék, fonákjukra fordult fogalmak vigyorognak kajánul az újonnan születők világra nyíló szemébe, földben, vízben, levegőben szétterjed a romlás, a bomlás, s a fertőzöttől való oltalomra már-már az édes anyatej sem elegendő.” Kevésbé élesen kirajzolódik azonban a hatalom egy másik jelentésköre is, amely a címben foglaltnak feleltethető meg. Ez pedig a személyesség, a magánélet szférájához kapcsolható hatalom. A fogalom e második jelentése élesen szemben áll az egyének fölé rendelt társadalmi (állampárti) hatalom jelentésével, sőt jelentésárnyalatait részben az azzal való oppozícióból nye