Hitel, 2006. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
2006 / 8. szám - ESSZÉ - Ablonczy László: Álom-színházban (Lengyel György köszöntése)
2006. AUGUSZTUS ABLONCZY LÁSZLÓ Álomszínházban Lengyel György köszöntése opácsoltak a fehér füllel körbevont színpadon, amikor felment a függöny a debreceni Csokonai Színházban: a látvány deszkaemelvényt sejtetett, mert lenge lepel takarta a színpad bal oldali mélységét. Fáradt délutáni fényben, gyászos beszélgetéssel kezdődött az előadás: szemüvegben enyhén hajlott háttal a tanító, Medvegyenko-Kézdy György tűnt elő Másával, a feketébe öltözött Meszléri Judittal. Megbűvölten néztem a játékot, Csehov Sirály című darabját; ma is előttem van, ahogyan fehérben a színre repült Nagy Anna és Trepljov-Dégi István ernyedt kezét lendítve nyomatékosítja: „Meg kell találni az új formákat!” Gesztusában a program szelleme és a hiábavalóság együtt feszült. Akkori, ifjúkori magam küszködéseire döbbentett az előadás: gyorsan eltelnek az egyetemi évek, kiűzetünk a paradicsomból, s ugyan lázadásainkat, álmainkat miként válthatjuk életté? S ilyen démoni ereje volna a színháznak, az írásnak, hogy az ember végzetesen beleroppan? „.. színház nélkül nincs is élet...” - mondta kése hangú biztatással a tolókocsiban Szorin-Novák István, s valóban, így volna az én életemben is, tűnődtem villamosozva az egyetemre, meredtem holnapomra ostoba előadók szemináriumain, s a késő estékben is kísértett a vívódás, hiszen a Csokonai Színház előtt baktattam hazafelé. Hogy a színház életem ily komoly kérdéseként merült fel, az a Sirály előadásával vált bizonyossá. De az érlelődés, a hevítés folyamata is a Csehov-előadás rendezőjéhez köthető. Lengyel György fiatal színészbarátainak élén a főiskoláról érkezett Debrecenbe 1961-ben, és friss színházi levegőnél is többet, kultúrát, szellemet teremtett a város életében. Szellem-nyugtalansága már gimnazistaként teremtő erővé magasodott: amikor Tragédiáját a Nemzeti Színház sem játszhatta. 1954-ben diáktársaival előadta Madách drámakölteményét, s a nézőtér első sorában Kodály Zoltán ült. Hozta Debrecenbe is az igényt és a tájékozódást, a világ drámaírásának újabb színeit, francia, angol szerzőket és Arthur Miller Salemi boszorkányokját. Brecht erejét nekem, ellentétben Major Tamás mániákus politikai agitációival és papundekli ízű előadásaival, Lengyel György máig hatóan igazolta. Nagy Anna szenvedélyes Gruse alakításával a Kaukázusi krétakör és Béres Ilona szerep- és lélekváltó virtuozitásában a Jó embert keresünk előadása bizonyította: színházi ideológiák helyett a gondolat és a lélek együtemű működése teremti meg a színház igazi varázslatát és misztériumát. A színházben- Elhangzott a Magyar Katolikus Rádióban május 14-én. [65 ]