Hitel, 2007. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 1. szám - ESSZÉ - A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai 2006-ban

szervezet részvételével, s ahogyan az a kulturális életben lenni szokott, hivatásos apparátus és felszerelés nélkül néhány „amatőr”, mai szóval élve „művelődésszer­vezőre” támaszkodva kezdte meg a munkát. Az első négy év - 1992-től kezdve - szinte a legnehezebb időszaka volt nem­csak a VMMSZ-nek, de az egész Vajdaságnak is. Ennek ellenére folyamatosan nö­vekedett a szövetséghez csatlakozó tagszervezetek száma: jelenleg több mint száz tagszervezetet tartanak nyilván. Nem a létszám a fontos, hanem a csatlakozás oka: az egyesületek felismerték, hogy szövetségbe tömörülve sokkal többet tehetnek a magyar nyelv és kultúra ápolásáért, az együttműködésben rejlő erő sok minden­ben segíti őket. Nem kell mindent egy-egy szervezetnek elölről kezdenie. Olyan sokszor halljuk azt, hogy fontos a szervezeti forma, de valójában mit jelent ez a VMMSZ esetében? Egy hivatali apparátust? Kényelmes állásokat? Akik ismerik e szervezetet, csak mosolyognak ezeken a kifejezéseken! Esetük­ben a szövetségi forma mindennek a hiányát jelenti, működésük középpontjában a kulturális élet szervezése, s az ennek megfelelő formák kiválasztása áll, s min­dennek a gyökereként a kultúráért szabadidőt áldozó tevékeny művelődési kis közösségek. Szervesen építkező szervezeti életet alakított ki a szövetség, kerülve a formális zsákutcákat: végiggondolták, hogy mivel lehet a legjobban segíteni az önkéntesen szerveződő egyesületeket, amelyek nem akarnak mást, „csak” színját­szó csoportjaikban színdarabot, néptáncegyütteseikben újabb koreográfiát előadni, a versmondó körökben újabb tehetségeknek lehetőséget adni, az amatőr muzsi­kusoknak fellépési alkalmat teremteni. Megmutatni magunkat, és megnézni, fel­fedezni másokat: erre a kulturális szemlék, vetélkedők, fesztiválok, versenyek, kü­lönböző rendezvények a legalkalmasabbak. Ennek felismerése után már nem kellett mást tenniük, csak mindezt megszervezni, s ezen a téren mutatkoztak meg a VMMSZ tevékenységének eredményei. Működésüket a (palicsi) Magyar Ünnepi Játékok felújításával kezdték, majd a tagszervezetek igényei szerint egy olyan rendezvény kialakításán fáradoztak, ahol a vajdasági magyar kulturális élet teljessége bemutatkozhat. Sokféle forma és pró­bálkozás után kialakították azt a módszert, hogy a rendezvényt évente váltakozó helyszínen, az egyetemes magyar történelem, művelődéstörténet valamely jeles helyszínén rendezik. (Többek között: Zenta, Aracs, Bács és Versec, Titel, Török­­kanizsa, Oroszlámos, Újvidék adott otthont e rendezvényeknek.) A rendezvények szinte minden kulturális és művészeti ágat felölelnek: könyvkiadás, fotó- és doku­mentumkiállítások, a film-, videó- és képzőművészet, a vers- és prózamondás, a népzene és néptánc, az amatőr színjátszás, a szórakoztató zene és a kórusmuzsi­ka. A gálaműsorban a legjobb délvidéki magyar néptáncegyüttesek lépnek fel. Tudatosan törekszenek arra, hogy ezek a rendezvények minél több magyarlakta vajdasági településre eljussanak, a szórványokba, a peremvidékekre is. Másik ága a szövetség tevékenységének az amatőr színjátszás lehetőségeinek erősítése volt: találkozót szerveztek először Csantavéren, majd Kisorosziban, Muzslyán, Bácskertesen, Magyarkanizsán, Kikindán. Ezeken a színjátszó találkozó­kon egyre többen, egyre színvonalasabb műsorokkal képviseltették magukat.

Next