Hitel, 2007. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 2. szám - Cs. Nagy Ibolya: Egy vita margójára Sütő András és a Hét
büszkén tovább, de nem veszi észre, hogy valami nincs rendben a ruhával, „mert jaj, kilóg a slicce, ráadásul itt-ott feltűnően szűk”. Úgy tartja, hogy Bertha Zoltán nem „irodalmi” vagy „legalább irodalomközeli szempontok szerint” vizsgálta Sütő életművét, nem kaptunk mást „mint színes ajándékpapírba csomagolt halfejet”. Tekintve, hogy az olvasó szerint a megkritizált Sütő-monográfus éppenséggel irodalmi szempontrendszer alapján minősíti vitacikkében az írói életművet, nem tudja hová tenni sem Székely Csaba állítását, sem pedig az ajándék halfejet. A lapszámban olvasható ugyan még egy Demény Péter-írás is (Angyalok a kondérban), valamint Balázs Imre József két állítása, de a cikkek már csak a Láng Zsolt kirohanó és Parászka Boróka vitájához, élcelődéseihez kötődnek, s mint ilyenek, megmaradnak a személyi érdekeltség körén belül. Július 26-án Gagyi József tollából még megjelenik egy érdekes dokumentumkutatási anyag a Maros Magyar Autonóm Tartomány hatvanas évekbeli ügynökhálózatának kiépítéséről, de a vita ezen szakában már visszhangtalanul szólnak a szavak. Egy cikkre azonban még érdemes figyelnünk (Földes László meghurcoltatásának történetéhez), habár pontos megjelenési dátumát e vita szemlézőjének, időhiány miatt nem sikerült kideríteni. Az írás, Izsák József szövege, az interneten lelhető fel, a Bottoni által válogatott vitaanyagban, de csak a szöveg eredeti keletkezési dátumát közli (1985. július 15.). Izsák József irodalomtörténész 1957-80 között a vásárhelyi Igaz Szó szerkesztője volt, s két évtizede vetette papírra az emlékeit. A 2004-ben elhunyt szerző fia, Izsák Balázs ezt a szöveget küldte el vitacikk, hozzászólás gyanánt. A visszaemlékezés Földes László karakterológiai jellemzése s a kizárás történetének fölidézése. „Földes László romániai (erdélyi) polgári származású kritikus és esszéíró. Rendkívül éles eszű, művelt, főként a marxista esztétikában, filozófiában és világirodalomban tájékozott. A kolozsvári egyetemen szerzett tanári képesítést, Gaál Gábor hallgatója is volt annak bukásáig, már diákkorában hangadója a baloldali, kommunista ifjúsági mozgalomnak. Alapműveltségét a marxizmus zsdanovi iskolájában szerezte, de volt benne rugalmasság, hogy tovább is lásson. Viszont hűséggel, ha nem épp konformizmussal szolgálta korát, így került az ötvenes évek elején, Gaál Gábor buktatása után az Utunk című irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Feladatát a korszak hatalmi irányítása mellett végezte, másként gondolkodásnak semmiféle tanújelét nem adta. Sok bohémség volt természetében, magánéletében szabados, de az irodalomban hajszálnyit sem tért el a hatalom, a proletárdiktatúra előírásaitól. Tehát élenjáró harcosa volt a szocialista realizmusnak, ha elkötelezettje az eszmének. Alkalmazkodókészsége folytán jócskán túlteljesítette az elvárásokat, az ötvenes évek fordulójának és első felének karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival mindent a hatalomban való részvételért, ez volt neki is a jelszava. Ebbéli mohósága idézte fel meghurcoltatását, időleges kizárását a pártból, leváltását az Utunk főszerkesztői állásából.” Hajdú és Földes a párt politikai irányvonalának követésében semmiben sem maradtak el egymástól, írja Izsák József, sőt versengtek. „Földes László 1958-as balesetét az okozta, hogy »a kanyarban akart előzni.« Úgy értve, hogy előnyösebb politikai helyzetbe akart kerülni a hatalom előtt. [...] Utolérte a karrieristák végzete, a személyi kultusz hatalmában osztozkodók bumerángja őt is eltalálta. Az ütés nem volt végzetes. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszt